Elöljáróban annyit, hogy szerintem ez a recept telitalálat, csak nem melegen kell enni :D És én természetesen (oh) ch csökkentett lisztből készítettem el, minimális cukor felhasználásával (és inkább stiviával).És ennek folyományaképpen Editke mézzel eszi, mert neki nem elég édes. Elnézem neki, nem várhatom el egy 5 évestől, hogy minden hülyeségemben benne legyen. Az eredeti receptet a Praktika szeptemberi számában lehet amúgy megtalálni, és a liszt és cukor lecserélésén kívül semmit nem variáltam rajta.
Hozzávalók:
- 30 dkg liszt
- 2 dkg élesztő
- 2 evőkanál cukor
- csipet só
- 3 dl tejföl
- 1 tojás
- 5 dkg vaj
- 40 dkg szilva (én 60 dkg tettem rá, el nem rontotta ;) )
- a tetejére: 15 dkg cukor és fahéj, jó sok :)
Az élesztőt a cukorral és fél pohár langyos vízzel felfuttatjuk. A liszthez hozzáadjuk a sót, a tojást, a tejfölt, majd az élesztőt, dagasszuk ki, közben adjuk hozzá az olvasztott vajat is. Kelesszük duplájára. Ha megkelt egy kivajazott lisztezett 25x30 cm tepsibe terítsük bele a tésztát (én nem nyújtottam, csak úgy kézzel belenyomkodtam), nyomkodjuk bele a félbevágott szilvákat, mindegyik közepébe szórjunk egy csipetnyi fahéjat. 180 fokon 20 percig süssük. Vegyük ki, szórjuk rá a 15 dkg cukrot, és további 10 perc alatt karamellizáljuk rá a tetejére a sütőben.
Esős őszi időben gyorsan el fog fogyni, és kütőskalács illat lesz tőle a konyhában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése