Már egy teljes

éve készül a halloweeni ajtódíszem, de még mindig nincsen kész :( Na nem azért, mert valami óriási, ajtó méretű díszt kezdtem el kihímezni, hanem azért, mert lusta disznó vagyok, és mindig elblicceltem a hímzést. Tavaly, még Editkével a pocakomban kezdtem el csinálni, de akkor a házivédés meg szigorlat bezavart (vagy legalábbis arra fogtam :)), így nem lett kész november 1-re, aztán el is tettem, mondván, hogy majd jövőre meglesz, nem is baj, akkorra már Editke is megszületik, itthon leszek, és lesz annyi, de annyi rengeteg szabadidőm, hogy még 5 ajtódíszt is ki tudok hímezni. Aha, persze, hogy nem így lett. Editke megszületett, és itthon is vagyok, de a hímzésekkel valahogy nem tudok haladni. Pedig elkezdtem én már október elején befejezni, és elég szépen is haladtam egy pontig, amíg úgy nem gondoltam, hogy nekem most azonnal horgolni kell egy sálat, és az ajtódíszem megint nem lett kész. Próbáltam a kettőt együtt csinálni, aminek az lett a vége, hogy a nappali egyik sarkában a hímzős ládám volt szanaszéjjel, a másik sarkában meg a fonalak és a horgolótű. Még jó, hogy Editke még viszonylag helyhezkötött életmódot folytat, így nem került közelebbi ismeretségbe se a horgolótűmmel, de a hímzőtűvel. Persze Krisztián lázadozott egy darabig a nagy széjjelség ellen, de aztán azt a taktikát követte, hogy lebeszélt a hímzésről, mondván, hogy úgysem lesz kész november 1-re, és akkor minek is pazarlom rá a drága időmet, inkább csak a horgolásra összpontosítsak :) Hallgattam rá, így nem lett kész az idén sem az ajtódísz, majd talán jövőre. Mondom én, hogy mindenről a férfiak tehetnek! :) Nem baj, hátha jövőre Editke is jobban értékeli az ajtódíszt.
Azért az elkészült hímzésemről teszek be egy képet, nehogy valaki azt higgye, hogy abbahagytam a hímzést.
Íme:

 
És Editke is muszáj, hogy idekerüljön egy kép erejéig, mert olyan kis cukihusi: