Szintén

hiánypótlás a Krisztián féle szülinapi vacsora és torta megörökítése ezen a helyen :) Megígértem neki, hogy beírom a blogomba, hogy milyen nagyon ügyes és házias uram van nekem :) Ugyan ő nem tudja a blog címét, így aztán elolvasni se tudja, de azért bevallom őszintén, hogy azt sejtem, hogy amikor a gépemet javítás címszóval ő üzemelteti, akkor sutyiban megnézi ezt az oldalt is :D Aztán lehet rosszmájú vagyok, akkor bocs! :)

Szóval a szülinapomra volt nagy csinadratta vacsorára, Editke is csak lesett, hogy az apja miket csinál, én meg mit ülök olyan nyugisan a kanapén :)
A menü libamáj, sült alma és krumplipüré volt. Én libamájat nem tudok sütni, ez már többször kiderült, ezért ezt mindig Krisztián kivitelezi. Pedig nem tűnik bonyolultnak az ügy, mert csak annyi zsírban fel kell tenni a tűre a májat, amennyi ellepi és szép lassan (Krisztián szakkifejezése szerint "gyöngyözőn") meg kell sütni-főzni. Az alma a legfinomabb hozzá! Azt szépen kis kockákra össze kell vágni és vajon (most nekem csak a liga játszik sajnos, de amúgy rendes teavajjal az igazi) megsütni serpenyőben. A krumplipüré meg ugye egyértelmű.
Íme tányéron:

Nem a legszebb így fényképen (mert béna is vagyok a fotózáshoz amúgy), de isteni finom! Az összes májat meg is ettük, és sajnos én ettem meg a nagy részét, de imádom egyszerűen.
A torta az almás bortorta volt, gondolom az volt az első, amit a receptes könyvemben megtalált Krisztián, meg azt már látta is néhányszor, és tej nélkül is meg lehet csinálni. De nagyon-nagyon jól esett, hogy sütött tortát nekem, mert erre az együtt eltöltött 8 évünk alatt még nem volt példa. Mindig vett valamilyen tortát, de az mégsem saját kezűleg készített. Főzni is többször főzött már nekem, libamájat is, ami akkor volt a legfinomabb, mikor a spanyoloktól hazajöttem, de abba belejátszott az is, hogy rengeteg időt voltunk külön, és így még az is finomabbá tette, hogy végre hazajöttem.
A torta sütésének befejezése a szomszéd Zolira maradt, mert Krisztiánnak jönnie kellett értünk Gödöllőre, én meg türelmetlenkedtem, hogy hol van már (mindig mindenhonnan elkésik és honnan is tudtam volna, hogy tortát süt??), és ez sajnos meg is látszott a tortán, mert kifutott a formából (Zoli biztos nyomott még közben egy játékot a gépén :DD), de szerencsére Krisztián ismeri Zoli vérmérsékletét, és biztos ami tuti alapon nem a rácsra tette a tortát a sütőben, hanem egy plusz tepsire, így oda folyt ki a cucc, nem a sütő aljára :) Ez az ízén mit sem változtatott, nagyon finom lett: