Aranygaluskát

sütöttem Regina és természetesen a saját kedvemre is, de a fő célpont Regina volt, mert mióta megvan Zsombi, nagyon szereti az édességet, és most ő se nagyon ehet tejet, tehát én vagyok az ő embere :) Krisztián meg amúgy sincs nagyon oda az aranygaluskáért (van még ilyen ember egyáltalán? szerintem képtelenség nem szeretni ezt a sütit), ezért nagyon magamnak nem is szoktam csinálni, csak ha valakik jönnek vendégségbe, vagy ha valakinek tudok vinni. Különben én enném meg az egész adagot, aztán mehetnék éjjel-nappal trx-re, hogy elégessek annyi sok kalóriát.
Aranygaluskát anya otthon, mikor gyerekek voltunk nem nagyon csinált, az mindig a mami reszortja volt, én szinte csak nála ettem ilyet. De mamika nagyon-nagyon jól csinálta annak idején, és mikor szegény már nem kezdett neki ilyen nagy dolgok sütésének, mert már egyedül maradt, akkor kezdett el anya is csinálni otthon, de valahogy nekem az sose volt olyan finom, mint a mamié. Amit én csinálok, az sokkal jobban emlékeztet engem az "eredetire", de ezt anyának természetesen sose fogom bevallani :D Annak idején mi nem puccoskodtunk holmi vanília sodókkal, csak simán ettük a sütit és kész. Mióta Krisztián is van, azóta viszont muszáj csinálnom mindig vanília öntetet is, mert azzal azért nagy duzzogva neki is lecsúszik egy-két tányér galuska. Amúgy az a sejtésem, hogy titkon szereti ő is az aranygaluskát, csak nekem kínlódik mindig egy sort, hogy rosszul érezzem magam, hogy nem az ő kedvére sütök, és akkor hátha majd csak csinálok neki valami szuper-extra habos krémes sütit, amik a kedvencei, viszont amit meg én nem szeretek annyira. Aztán lehet csak rosszindulatú vagyok, hiszen tudom én, hogy szeret ő mindent, ami édes, és nem fog megromlani az aranygaluska sem, ha egész adaggal sütök magamnak, akkor sem.
Na szóval akkora  recept; teljes mértékben a Horvát Ilonából van, mamitól kaptam meg ezt a recepteskönyvet. Annak idején, mikor még sokat sütött-főzött, akkor ez a könyv az övé volt, úgy kaptam meg tőle, mikor elköltöztem egyetemista koromban a kollégiumból albérletbe, és akkor már nem volt mellettem senki, aki főzne rám, így kénytelen voltam megtanulni néhány kaját, ha nem akartam állandóan pizzát és rántottát enni.
Hozzávalók:

• fél kiló liszt
• 2 dkg élesztő
• 2 tojás sárgája
• 3 dl tej (zabtejjel is működik)
• 6 dkg margarin
• 5 dkg porcukor

A töltelékhez

• 20 dkg darált dió
• 15 dkg cukor
• 8 dkg vaj (margarinnal is egész ehető, de vajjal sokkal finomabb)

1 dl langyos tejjel, fél dkg porcukorral, az élesztővel és 3 kanál liszttel kovászt csinálunk. A tojássárgájákat elkavarjuk a cukorral, hozzáöntjük a tejet. A liszt közepébe mélyedést készítünk, oda öntjük a hozzávalókat a kovásszal együtt. Jól kidolgozzuk, hogy hólyagos legyen és duplájára kelesztjük. Lisztezett deszkára tesszük, még egyszer átgyúrjuk és 1 cm vastagra kinyújtjuk. Pogácsaszaggatóval szaggassunk apró pogácsákat, margarinos tortaformába (vagy jénaiba) helyezzünk egy sor pogácsát és locsoljuk meg bőven olvasztott vajjal (én tuti többet használok, mint az eredeti recept, mert nem szeretem szárazon), majd diós cukorral. Jöhet még egy sor tészta, vaj és diós-cukor, amíg el nem fogy a tészta. Én a tetejére is szórok diós-cukrot. Újból kelesszük kétszeresére majd 200 fokon kb 30 perc alatt süssük meg. Melegen, vaníliamártással és anélkül is nagyon finom.

Reginának ízlett, remélem Zsombi baba is jót evett belőle :)

Editkének tetszett az aranygaluska, ha engedtük volna neki, evett is volna belőle. De még kicsi ehhez, be kell érnie egy kis gyümölcsös rizzsel vagy valami hasonló nyalánksággal :)