Ajándékba fogom őket adni, hát nem írom ide, hogy kinek, mert talán olvassa a blogot és nehogy lelőjem a poént. Most aztán meg majd nézegethetek, hogy mindenki várja tőlem a levendula párnát, és csak egy valaki fogja megkapni :) Mindenesetre nagyon remélem, hogy örömet fogok vele szerezni majd.
Eredetileg azt gondoltam, hogy eléggé elítélhető módon én magam fogom Kankalin párnáinak megfelelően legyártani, hát mondjuk ki, na, lemásolni a kis illatos zacsikat. De aztán lemondtam erről a tervemről, mert egész egyszerűen én képtelen lennék ennyire szép dolgot kreálni sajnos. Bár bízok még az idő erejében, hogy ha megfelelően fejlesztem magam, és majd rengeteg sok időm lesz (nem tudom, mikor...), akkor én is fogok csendes óráimban ilyen gyönyörűséget gyártani, mint ő. Érdemes körülnézni nála, minden egyes alkotása nagyon szép és irigyelni való. A felső képen szereplő köves kis párnát megtartom magamnak, annyira nagyon szép! Most éppen kiállítottam a nappaliba a fényképeink mellé a polcra, és gyönyörködök benne, ha arra járok, megszagolgatom és megfogdosom a hímzést, mert annyira szép! :)
Például hogyha most lenne időm, akkor csinálnék az én kis nővéremnek olyan szép füzetet, amilyet Kankalinnál láttam, Vince bölcsis üzenőfüzetét, csak azt Barnus vicces mondásainak gyűjtésére használná Márti. Milyen jó kis ajándék lenne ebből is, ha valóban meg tudnám csinálni :)
Aztán ami a szuperlatívusz nálam, azok a csipkemacik, vagy babák már nem is emlékszem pontosan. Nem mondtam le róla, hogy egyszer Editkémnek is lesz ilyen csipkemacija, amit jobb esetben én fogok neki varrni, és nagyon fog szeretni.
Ezek a terveim a jövőre vonatkozóan, a munka, Editke és a horgolás tanulás mellett. Lehet nem mostanában fog megvalósulni, de álmodozni azért csak szabad :)
Még egyszer nagyon köszönöm, Kankalin! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése