A halat én valami különös oknál fogva ki nem állhatom, de még főzni-sütni se nagyon szeretem. Pedig otthon anya mindig csinált halas kajákat, meg Márti és apa is szeretik, szóval érthetetlen a dolog alapból. Karácsonykor is anya mindig egyben süt halat (nem tudom, milyet amúgy), de még a feje is rajta szokott maradni, amit egyik évben letakartam szalvétával, mert szerintem borzasztó, hogy a szeretet ünnepén az asztalról néz rám üveges szemmel egy hal... Kicsit formálódott a halas ízlésem a spanyoloknál eltöltött idő alatt, akkor jöttem rá például, hogy szeretem a tonhalat. Igazából muszájból ettem azt, mert nem volt pofám már az ötödik lehetőségre is azt mondani az ottani főnökömnek, hogy nem szeretem ezt sem (első kagyló, második paella, harmadik gazpacho, negyedik tintahal brrrr, egyiket se szeretem, bár a paellával végül megbékéltem, kipiszkáltam belőle a kagylókat...). Így aztán állandóan salátát ettem tonhallal, és azzal indokoltam, hogy fogyókúrázok, Hát kicsit furcsán néztek rám a kantinban, de 3 nap után már egyből adták a salátát, és hozzá a kedves szavakat.
Na, hát innen a tonhalszeretet.
Mivel ilyen nagyon meleg van, nem sok kedvem van főzni sem, ezért valamelyik nap az a hatalmas ötletem támadt, hogy tésztát fogunk enni, mert az gyorsan készen van. Naivan azt hittem, hogy van otthon egy kis pesto, netalán tán kész spagetti öntet, de eléggé híján vagyunk most a rosszabb időkre beraktározott kajáknak, biztos most van a "rosszabb idők" és azért. Így kénytelen voltam valami kreatívat kitalálni, és az a szuper ötletem támadt, hogy tonhalas öntetet fogok legyártani. Elvileg tejszínnel akartam megcsinálni, de abból se volt otthon, habtejszínnel meg nem lett volna az igazi, azt hiszem.
A recept rém egyszerű:
Pirítsunk meg egy nagy fej hagymát olajon, dinszteljük is kicsit, hogy puha legyen. Öntsünk rá 2 tonhalkonzervet (én az olajat leöntöttem róla, de akár maradhat az is az öntetben), nyomjunk rá néhány gerezd fokhagymát, sózzuk borsozzuk és sűrítsük be egy kis liszttel, öntsünk rá tejet, forraljuk fel, hogy jó öntet-sűrűségű legyen, és tegyük rá a kifőtt tésztára. Kész, ennyi. Aki akar, reszelhet még rá egy kis trappista sajtot, nagyon finom úgy is.
Fényképem nincsen a remekműről, mert annyira remek lett, hogy el is fogyott azonnal az összes (a fényképezőgépem meg szervizben volt, a régebbi képeken észrevehető, jobb felső sarokban észlelhető fekete folt miatt). Legközelebb azért lefényképezem, és beteszem ide. Próbáljátok ki, nagyon finom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése