Kovászosuborka krémleves

Elsőre elég bizarrul hangzik, de szerintem másodjára is kicsit. Amikor megkóstoltam, akkor is bizarrnak tűnt, de végül úgy döntöttem, hogy én szeretem ezt a levest, végülis minden agyban dől el, nem? :)
A receptet Gabojszánál láttam, meg aztán még egy receptes oldalon, de ott eléggé úgy tűnt, hogy Gabojszától "vették" az ötletet, ezért is nem írom ki az oldal nevét, nehogymár még a végén rágalmazásért lecsukjanak :) Viszont jó szokásomhoz híven változtattam a recepten kicsit a saját szám íze szerint, Krisztián szerint nekem a receptek úgyis csak ötletadónak kellenek, mert semmit se úgy csinálok, ahogy le van írva. Nem mondom, hogy teljesen hülyeséget beszél, van ebben némi igazság, de azért nem teljesen úgy van az, ahogyan ő lefesti :)
A baj csak az ezzel a levessel, hogy én nem tudok kovászos uborkát csinálni, pedig nagyon szeretem. Vagy felforr az egész vagy sótlan lesz, vagy nyúlós, vagy semmi ízű, így már nem is szoktam próbálkozni, ha kapok valakitől, annak nagyon örülök, vagy marad a bolti, de hát az nyilván össze sem hasonlítható a házi koviubival. Néhány hete Krisztitől kaptam egy nagy üveggel, amit magában ettem meg, nagyon finom volt. Amúgy meg anyán szoktam élősködni ilyen téren, ő mindig nagyon finom kovászos ubit csinál. Amúgy az a baj ezzel az uborkával még azon kívül, hogy én nem tudok finomat csinálni, hogy Krisztián meg nem szereti. 8 (hát már inkább 9...)éve vagyunk együtt, de az idén sikerült megtudnom, hogy ő ezt nem szereti, és nem is a kapor miatt (amit szintén nem szeretett, de végül 7 év együttélés alatt csak megszerettettem vele ;)), hanem az ő szavaival élve "ez egy erjedt kaja, milyen már az". Nem tudom, akkor a penészes sajtokat meg hogyan tudja befogadni a gyomra, a sörről nem is beszélve, dehát férfi, na :)
A kovászos uborka krémleveshez nem kell sok összetevő a recept alapján csak koviubi lével és egy kevés tejföl. Én 2 darab uborkából és kb 2dl léből csináltam. Hozzáadtam kb 2 evőkanál tejfölt és leturmixoltam az egészet. Utána hirtelen ötlettől vezérelve reszeltem rá egy kis trappista sajtot is, és végül sokmagvas zsömivel ettem meg, nagyon finom volt. Hidegen kell enni ezt a levest, meleg napokon nagyon jó hűsítő. Amúgy, ha újra csinálok ilyet, akkor kevesebb levet öntök rá, mert így eléggé savanyú lett, ami kicsit megviselte a gyomromat, és lehet a tejföl helyett tejszínt fogok bele tenni, hogy kicsit lágyítson a koviubi erős ízén. És amit még mindenképpen fogok hozzá enni legközelebb, az a fokhagymás pirítós.
Egy próbát mindenképpen megér a leves, legfeljebb nem jön be nektek ez az ízvilág :)
Képem sajnos nincsen róla, mert egy adagot csináltam, amit egyből befőttesüvegbe öntöttem, mert ebédre hoztam a munkahelyemre, ahol nem akartam a konyhában lefényképezni, mert a kollégáim már néha így is bolondnak néznek, hát ha még fényképezném is az ebédemet (kicsit maradi helyen dolgozok, na :)).
Viszont a múlt héten nyaralni voltunk, és legyen itt egy kép a kis husinyuszimról, aki már egy évesen bikiniben feszít :)