Tökös bejegyzés :)

De nem úgy ám, ahogyan gondoljátok, hiszen ez egy kulturált blog :D
Az úgy volt, hogy rengeteg sok tököt kaptunk Regináéktól (akinek az egyik barátnője férje - remélem tudtok követni - kertészkedik, és mindenféle "egzotikus" dolgot termeszt), de nem ilyen sima mezei tököket, vagy padlizsánokat, hanem egészen extrákat. Én ugyan agrármérnök vagyok,de szégyenszemre sose láttam még ilyen fajta tököket. Ezért még nem feldolgozott formájukban lefotóztam őket, hogy ha esetleg ti se láttatok még ilyeneket, akkor lássatok :)
Az én nagy kedvenceim a fehér illetve kissé világosabb lila padlizsánok voltak.

 Nem olyan erős lila színűek, mint amit megszokott az ember lánya, és nem is olyan nagyok, hanem kis tüchtig csinoskák, kicsit, kemények, életerősek (tejóég, ez tényleg tökös bejegyzés lesz....). Elsőre nagyon nem tudtam, hogy mit is csináljak belőlük, de végül rakott padlizsán és padlizsánkrém leves lett belőlük. Mindkettő nagyon-nagyon finomra sikeredett, és nyilvánvalóan azért, mert jó volt az alapanyag. Ennek a típusú padlizsánnak kicsit más íze is van, mint a mezei-piacos társainak, kicsit lágyabb, és nem is tudom igazából megfogalmazni, de olyan krémesebb az egész tök. Igazából én akkor kötöttem életre szóló barátságot a padlizsánnal, amikor Spanyolországban dolgoztam, mert ott volt egy nagyon spéci kajájuk, amit minden alakalommal (fogadásokon meg ebédeken) előételként felszolgáltak, a nevét nem tudom, de valami mézes-rántott padlizsán volt. Mivel a zöldségeket akkor se, és most se tudtam nagyon angolul, így legalább 3x megkérdeztem, hogy ez tutira padlizsán, mert annyira más íze volt, mint az itthon általam ismert padlizsánnak. Minden alkalommal azt mondták, hogy ez az (különböző embereket kérdeztem meg, nem mindig ugyanattól a személytől :)), szóval kénytelen voltam elhinni, de egyszerűen nem fért a fejembe, hogy akkor itthon én miért érzem más ízűnek kicsit a padlizsánt. Hát azért, mert nem azt a fajtát lehet kapni a piacon :) Amúgy ilyen mézes rántott padlizsánt nem csináltam még soha, de nagyon-nagyon finom volt, ha esetleg valaki birtokában van ilyen receptnek, küldje már el nekem. Úgy kell elképzelni ezeket a kis falatokat, hogy egy fogpiszkáló méretű kis saslikpálca szerűre húztak fel nagyon kis téglalapnyi padlizsánt, és gondolom valahogyan bepácolták, majd panírral kisütötték olajban. Ez így nem hangzik túl bizalomgerjesztőnek, de ha ettetek valaha finomat, hát ez az volt. Degeszre tudtam zabálni magam belőle, de sose csaptam el vele a gyomromat, nem tudom, hogy sütötték meg, hogy nem szívta magát meg olajjal. Ehhez érteni kell szerintem, na.
De visszatérve az én rakott padlizsánomhoz, abban nem volt semmi eget rengető. Megdinszteltem egy jó nagy fej hagymát, rátettem a daráét husit, sóztam, borsoztam, tettem hozzá pirospaprikát, és amíg ki nem fehéredett a husi, addig dinszteltem tovább. A padlizsánokat vékony szeletekre vágtam hosszában, a magját nem szedtem ki, mert olyan gyenge, friss volt a padlizsán, hogy nem volt nagy magja. Egy serpenyőben mindkét oldalát megpirítottam olajon a padlizsán szeleteknek, nem baj, ha egy kicsit odakap. Aztán összeraktam váltakoztatva husit és padlizsánt egy jénaiba, megöntöztem tejföllel, mehet bele reszelt sajt is, és még sütöttem egy kicsit a sütőben, úgy 20 percet. Nagyon finom lett, bár rizst is lehetett volna beletenni, úgy nem olyan tömény, mi kenyeret ettünk hozzá, úgy hizlal igazán :) Editkének is adtam belőle, ő krumplipürével ette, ízlett neki nagyon.

Ennek a padlizsánnak másik feléből padlizsánkrém levest főztem (kép nincsen :( ). Megpucoltam és felkockáztam a padlizsánokat, kis olajon megkapattam, majd kevés vízzel feltettem főni egy fél húsleveskocka kíséretében. Elvileg akartam bele tenni fokhagymát is, de az most kimaradt. Miután megpuhult, botmixerrel összemixeltem, felöntöttem tejjel (tejszínnel még finomabb). Reszelt sajttal és kukoricapehellyel megszórva ettük. Ebből Editke nem evett, mert éppen a három napos láz kereteiben éhségsztrájkot folytatott....
A másik tök fajtám egy sima mezei tök kinézetű valami volt, csak éppen nem fehér, hanem sárga volt a héja.

 Ebből rántott tököt csináltam, rendesen bepaníroztam, és kisütöttem olajban, semmi bonyodalom nincsen benne. A héját nem pucoltam le, mert ennek a töknek a héja is nagyon finom. Kicsit hasonlít az íze a patisszonéra, de valahogy kicsit "tökösebb" :) Editkének ez is ízlett.
Aztán az utolsó tökös fogásom mezei cukkinikrémleves és cukkini főzelék. Ez a piacon is kapható, egyszerű cukkiniból csináltam, amit anyáéktól kaptunk, mert otthon anya is rengeteg tököt főz, így a kertben is van egy csomó és nekünk is jutott belőle szerencsére. A cukkinikrémelves és a főzelék alapja is a párolt cukkini volt, a leveshez összeturmixoltam, felöltöttem tejszínnel és főztem bele virslit. Sajttal is ehettük volna, meg levesgyönggyel, esetleg pirított zsemlekockával, mindegyikkel nagyon finom. A főzeléket Krisztián gyártotta le, mert Editke szintén betegség miatt csak rajtam volt hajlandó aludni, így főzni se tudtam egy kis lajhárral a mellkasomon. Aminek folyományaképpen a főzelék nem igazán úgy sikerült ahogy én szoktam, mert Krisztián hatalmas ötlete az volt, hogy tegyünk bele fokhagymát, és akkor milyen extrát eszünk majd. Szóval ő nyomott a párolt cukkinihez legalább 100 fej fokhagymát (neeeeem, de 2 gerezdet tuti), majd behabarta, és ettük.Én tejföllel, mert annyira átható fokhagyma íze volt, Krisztián meg csak úgy, el volt ájulva a találmányától :) Ebből is evett Editke, reszelt sajttal, ízlett neki (az övébe nem került fokhagyma...)

Editke továbbra is imád főzni, és nem csak  a saját konyhájában, hanem anyáéban is jól érzi magát.
Palacsintát kever:

Kalácsot gyúr:

És meg is formázza a kalácsot, hogy egyedi legyen:

(Anyának nem csak ez a pólója van, de ez a sütős póló :))
És nagyon szereti a tölcsért is a kis nyuszikám: