Végre sikerült

felköszöntenem névnapján Nórát, hát végülis csak egy hónapot késtem vele, az egy gyerekes dolgozó anyától szerintem még éppen elfogadható :)
Elég sokat elmélkedtem rajta, hogy mit ajándékozzak neki, ami személyes is, egy kicsit én is benne vagyok, meg mondjuk hasznát is veszi. Persze nőnek ékszert meg parfümöt bármikor lehet venni, de ennél azért valami kreatívabbra vágytam. Aztán, hogy Nóra  mire vágyott szegényem azt nem tudom, mert pont mikor mentem nagy lelkesen megköszönteni, akkor éppen Brazíliába készült (éljen a kutatólét és a külföldi konferenciák), és eléggé ideges volt az utazás miatt, amit mondjuk, miután kicsit elmesélte, hogy mire készítették fel az utazással kapcsolatban, teljesen meg is értettem. Rövidre zárva, több szempontból sem túl biztonságos az az ország, kezdve a mindenféle egzotikus betegségektől a közbiztonsággal bezárólag. De én tudom, hogy neki nem lesz kint semmi baja, hanem épségben fog hazatérni, nagy élményekkel telve.
Na de az ajándék. Szóval Nórával mindketten nagy laborban dolgozó őrültek vagyunk, ahol ugye az első a biztonság, ami a mi és a mintáink biztonságát egyaránt jelenti, tehát megvédeni magunkat a mindenféle káros vegyszerektől, és megvédeni a mintákat saját magunktól (a bőrünk felületén található mindenféle enzimektől).
Így első körben azt terveztem, hogy varrok neki egy köpenyt. Igen, tényleg komolyan gondoltam, hogy majd ÉN, egy szétszedett köpeny alapján tudok varrni egyet. De szerencsére azért időben észbe kaptam (vagyis inkább túl későn kezdtem el rajta gondolkodni, hogy ezt mégis hogyan kellene véghez vinnem), így megállapítottam, hogy esélytelen ilyen rövid idő alatt megvarrni egy köpenyt, ami mondjuk jól is néz ki, meg fel is lehet venni, így vettem egy kész köpenyt (azért ez sem könnyű ám, mert nem lehet minden sarkon kapni tényleg jó minőségű, szellős, de mégis elég vastag anyagból készült köpenyt), és azt díszítettem fel, mivel mással, ha a Nóráról van szó, mint csirkékkel :)
Kedvenc és pofonegyszerű technika a szalvéta dekupázs. Csirkés szalvétát is viszonylag könnyű találni, hiszen húsvétkor lehet számtalan ilyet venni. A szalvéta megvolt, a csirkéket szépen kivágtam és ráragasztottam a köpenyre, az egész nem volt több egy óránál, és ebben az időben az is benne van már, hogy közben Editkét fel-le vettem-tettem az ölembe/ből, mert akkor éppen anyahiányos volt. Szóval kezdőknek is megéri belevágni ebbe a technikába, mert szinte elronthatatlan, és csak egy kis ötlet kell hozzá, hogy tényleg teljesen személyes ajándékot tudjunk készíteni.
A köpeny szerintem hatalmas ötlet volt a részemről, mert bár a képek sajnos nem adják vissza, hogy ez mennyire jól néz ki, de a Nóra tényleg nagyon örült neki, annak ellenére is, hogy gondolom a fejében éppen akkor is az járt, hogy nehogy lepuffantsa egy brazil kisfiú 20 dollárért...
A legjobb nyilván az lett volna, ha rajta fényképezem le, mert a mosolya mindent elárult volna, és hát azért egy köpeny jobban fest egy női testen, mint egy vállfán.... De mivel az élet nagy dolgait is meg kellett beszélnünk, mielőtt elrepült egy hétre, azért ez a képkészítés elmaradt, de mindenképpen pótolni fogom legközelebb.
Addig is a vállfás képek (tudom, hogy rondák, de azért próbáljuk a Nórán elképzelni :), kivasalni sem volt időm sajnos, mert a legnagyobb munkám közepén álltam neki legyártani a köpenyt, hiába találtam ki előre,a  megvalósítást gátolta néhány tényező, sajnos):

És akkor a katica magyarázatra szorul, annak az az oka, hogy Nóra még egyetemi éveink "után" nagyon sokszor Katicának hív, ami arra emlékeztet, hogy hát mi is voltunk egykoron fiatalok és kollégisták :)
Magamnak is mindenképpen fogok csinálni egy ilyen szerintem rettentő kreatív köpenyt, kérdés, hogy mikor lesz erre időm, és mikor és hol fogok pink köpenyt kapni :D