kreativkodó: Muszáj volt

anyától és Nórikától együttesen ellesnem a sajtos csigának a receptjét, mert úgy tűnik, hogy Editke is sajtos keksz fan lesz, ha megnő, mert már most nagyon gyűri be a pogácsákat és a sajtos csigát. Persze ne aggódjon senki, az egészséges étkezés jegyében csak nagyon-nagyon kevés ilyen nemű ételt kap, bár ha jobban belegondolok, semmivel se rosszabbak ezek a sós házi gyártású sütik, mint mondjuk a bolti sajtos kifli, sőt. De majd Szandi úgyis megmondja nekünk a tutit, addig is leírom ide a sajtos csiga receptjét egy kis sajtos "Anikó" pogácsa kíséretében.
Sajtos csigán nyilvánvalóan ettem már hamarabb is életemben, mint most nem régen, amikor Nórához mentem, aki ugye az erdőben lakik, ahol csak a Jeti tudja ellopni a kint hagyott utazótáskákat :) de én még vele sem találkoztam személyesen, annyira nem is vágyok rá. Szóval Nórához mentem, egy kis lelki csevejre, ami mérhetetlen sajtos csiga zablásba torkollott. Először is csak megkérdezte óvatosan Nóra, hogy mikorra szándékozok hazaérni, én meg nagy naivan azt hittem, hogy na most aztán akkor beiszunk vagy valami, mire előkerültek a hűtőből az előre elkészített csiga-tészták. Nem voltam csalódott az ivászat elmaradása miatt, mert amit Nóra süt, az mindig isteni finom, másrészt a sós ropogtatnivaló, bármi is lehet, nekem mindig minden mennyiségben jöhet, sajnos.... És amíg elmeséltük egymásnak életünk sanyarú jellegét, addig meg is sültek a csigák. Nóra mindig csomagol Krisztiánnak is kaját, bármi legyen az, palacsinta, rakott krumpli, sajtos csiga, bármi, és most is tett egy adagot neki, meg persze Editkének is, hátha neki is ízlik. És hát mit mondjak, nemhogy ízlett neki, hanem egyenesen zabálta, itt a bizonyíték rá:

Aztán ahogy anyukám meglátta ezt a képet (vagyis én azt hiszem, hogy akkor :)) egyből csinált otthon sajtos csigát az ő kis nyuszifülének, mikor hazamentünk. Otthon is nagy sikere volt, legalább akkora, mint nagyapának, amit szépen tud is mondani, elképesztő.... :) Lehet, hogy még egyszer beszélni is fog ez a gyerek :)
És akkor a recept:
Tésztához

50 kg liszt
250 dkg margarin
1 kis doboz tejföl
2 kávéskanál só
1/2 csomag sütőpor

Töltelékhez

30 dkg trappista sajt
1/2 kocka margarin

Először a tölteléket készítsük el (nem tudom miért, de Nóra is meg anya is ezt mondták, és a net is ezt írja, hát akkor biztosan így kell ezt profin csinálni). A sajtot kislyukú reszelőn lereszeljük és kikavarjuk a puha margarinnal. Félre tesszük, amíg elkészítjük a tésztát, de ne a hűtőbe rakjuk, mert ott hamar megkeményedik a töltelék. A tésztához a margarint, a sót, a sütőport összekeverjük, majd hozzáadjuk a lisztet is, elég sokáig gyúrjuk, hogy megfelelően összeálljon a tészta. Ha kész, négy részre vágjuk, és egyesével kinyújtjuk őket, rákenjük a tölteléket és felcsavarjuk, mint a bejglit. Két órát pihentetjük hűtőben, de akár egész éjszaka állhat, vagy fagyasztóban akár néhány napig is (és ha jönnek a vendégek, tudjuk frissen sütni minden aznapi előkészület nélkül, na ez a szipiszupi ebben a sütiben :)). Felkarikázzuk a tésztát (akkor elég jó, ha már vágáskor nem nyomódik ki idegesítő módon a sajtos cucc a tésztából), sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük őket és kb 170 fokon 20-30 percig sütjük. Isteni finom lesz, persze nem éppen egy fogyókúrás nasi....
Ezt anyukám gyártotta le, én meg elloptam a képet :) de persze ő is beleegyezett.

Aztán a "kísérő" a csiga mellé egy pogácsa recept, az anya féle Anikó pogácsa. Az a nagy igazság, hogy én nem tudok pogácsát sütni. Nem tudom, hogy mi lehet a probléma, de ehető pogácsát még életemben nem sütöttem. Próbáltam párszor, Krisztián nagy hősiesen meg is ette őket, sőt, még azt is tudta mondani, hogy finom, dehát tudom én, hogy semmirekellőek voltak azok. Így már nem nagyon adom a fejem pogácsa sütésre, hiába szeretem nagyon.
Amúgy azt hiszem, hogy a legfinomabb pogácsát életemben az egyik volt barátom anyukája sütötte. Egészen kicsiket és nagyon finomakat csinált. Szegény anyukám, mennyit kísérletezett, hogy valaha is olyat tudjon nekem sütni! Aztán már néha azt gondolom, hogy csak az emlékek szépítették és finomították így meg azt a pogácsát, és nem is volt az olyan nagyon extra, csak a múlt homálya fedi :) És azóta az a legfinomabb pogácsa, amit anya süt.
Most, mikor otthon voltunk és anyukám a sajtos csigát gyártotta, addig Krisztián anyukája meg pogácsát sütött otthon, így mikor hazaértünk (már hozzánk haza, mindig problémás ez a haza, itthon, otthon kérdéskör) egész kazal sós sütivel rendelkeztünk, Editke is nagy örömmel ette őket vacsorára (vagy vacsora helyett...). Na igen ám, de minden jónak végeszakad egyszer, a pogácsaevészetnek is, amit viszonylag nehezen tudott feldolgozni a kis nyuszi. Így mindig ment a pogácsa addigi helyére, és mutogatott, hogy adjál-adjál. Szegényem, hiába tettem fel a pultra, és mutattam meg, hogy nincsen már, nem tudok adni, nem igazán értette. Aztán mikor jött gyerekfelvigyázónak anyukám (mert én éppen meg készültem halni egy fertőzéstől, és anyaképtelenné váltam, nem tudtam Editkét ellátni se....), akkor megszánta a nyuszit, felhívta nagyapát, aki lediktálta a receptet, és a nyuszi ehette újra a pogácsát :) Itt a vége fuss el véle!
És persze a recept azért nem marad le:
Hozzávalók:

50 dkg liszt
25 dkg margarin
2 dkg élesztő (rendes)
1 db tojás
2 dl tejföl

Az élesztőt megfuttatjuk kevés tejjel és cukorral (gondolom, ezt a fázist nem írta le anya...), és összegyúrjuk a többi hozzávalóvalóval. A tésztát kb 1 órán keresztül meleg helyen duplájára kelesztjük, majd utána még kicsit átgyúrjuk, ujjnyi vastagra nyújtjuk és kiszaggatjuk. Tetejére tojást kenünk, és megszórjuk reszelt sajttal. 200 fokos sütőben hm-hm, gondolom 15-20 perc alatt megsül, látjuk rajta, mikor van kész :)
Ha melegen esszük, jól megüli a gyomrunkat, de én nem mindig bírom ki, hogy ne egyek belőle... Aztán én teával vagy tejjel szeretem a legjobban. Vagy, és most kapaszkodjatok,a pogácsa a legjobb házi kolbásszal...nyami....
A receptet csak kikönyörögtem, hogy írja be anya Editke emlékkönyvébe is, valamiért nem akarta, de én meg azt akartam, hogy benne legyen a Nagyi kézírása is :) Majd még sok kézírásnak kell belekerülni, Kerikéének (Keresztapu keze nyoma már benne van, mert írt nekünk levelet a kórházban), Mamáénak, Nagyapáénak, Dédiének, valami nyom Andriskától és Barnustól (Barnus majd rajzol bele), Nórától, Krisztitől, Dóritól (mindkettőtől), Andreától, Nikitől.... és még folytathatnám, tuti valaki fontos kimaradna, szóval sok embernek kell még beleírnia, lehet bele se fog férni... :)
Egy kép a fini pogácsákról is: