Anyáéknál kreáltam meg a csizmákat otthon, mert egyszerűen annyira időzavarban szenvedek, hogy az valami borzalom. Komolyan, ha valaki tud épeszű magyarázatot arra, hogy 31 évesen mi szükségem van napi 10 óra alvásra, akkor ugyan ossza már meg velem, mert meg fogok kergülni. Lassan Krisztián is megkergül, hogy hiába várja, hogy elaltassam Editkét, és esetleg még egy órát az alvás előtt kettesben töltsünk, sajnos már nincsen ilyen egy óra se... Mert én szépen elalszok, miközben elvileg Editkét altatom, akit tulajdonképpen már nem is kell altatni, csak néha fogni a kezét vagy megsimizni a hátát. De én bevackolok oda mellé, szépen a kanapéra a gyerekszobába, sőt, még betelepítettem oda magamnak egy párnát és egy takarót is, elvileg azért, mert ha éjszaka felsírna, és éppen anyahiányban szenvedve csakis és kizárólag mellettem, (a kiságyat odahúzom a kanapé mellé, és így kvázi egymás mellett vagyunk, de mégis külön; könnyebb az elválás :)) lenne hajlandó elaludni, akkor nekem is kényelmes legyen ott a kanapén. Na ebből szokott az lenni, hogy amig a fürdés után "altatom" csak amíg elalszik felkiáltással magamra húzom a takarót és kb hamarabb alszok, mint a kis nyuszi. Nagyon szupi, így aztán ott alszok kb éjfélig, amikor átvonulok a hálószobába és alszok reggel 6ig. Tehát akárhogyan is számolom, ez 10 óra alvás, minusz az az idő, amig átslattyogok a hálóba (1 perc)... Szóval mormota lettem. Aminek mondjuk előnye is van, pl nem vagyok fáradt (dehogynem!) reggel munkába menet, nem ráncosodok, hiszen aki sokat alszik, annak sima marad az arca :), de rengeteg hátránya is van, mert egyszerűen így nincsen időm semmire. Pl ajándék kiscsizma varrására sem....
De végül csak elkészültek a meglepik, még segítségem is volt Barnuska személyében, aki igazán nagy hasznomra volt, mert ő is szereti nyomni a visszavarrás gombot, másrészt meg a cérnákat is nagyon ügyesen pakolja ide-oda, így kicsit tovább tart ugyan a varrás, de mindenképpen élvezetesebb :) Főleg, hogy Editkével nem tudták eldönteni, hogy ki üljön az ölemben és ki nyomja a gombokat, így nagy bőgés lett a varrás vége, amit Krisztián oldott meg olyan formában, hogy elvitte Editkét a mamához, így Barnus nyomkodhatta egyedül a visszaöltést :) És egyfolytában magyarázott! Én nem gondoltam, hogy egy három éves már ennyit tud beszélni, Zsolti meg is fenyegette, hogy majd ha sokat magyaráz, akkor bevarrom a száját :) Szegény gyerek, miután kiment az apja nagy szemekkel rámnézett komolyan, hogy ugye, Kati én nem férek alá a gépnek, hogy bevarrd a számat? :DDDD Mondtam neki, hogy ugyan én egy varrófenomén vagyok, de még én sem tudnám bevarrni az ő kis cuki száját és nem is akarnám. Akkor megnyugodott kicsit, és közölte, hogy "Mindenki akcióba! Pisilni kell" :) A mindenki akcióba amúgy a Sam, a tűzöltó meséből ered, amiből kb 125x láttam 4 nap alatt a Rakétamánia és a Nyílt nap című részeket, érthetetlen okból ugyanis nagyon szereti egymás után megnézni ugyanazokat a részeket, már előre tudja a szöveget is, de nem, akkor is nézzük meg a Rakétamániát még egyszer... Már én is tudom lassan betéve, nem tudom elképzelni, hogy Márti miket érezhet akkor... :)
Na és akkor a kiscsizmák! Könnyű volt megvarrni, mert anyának midnenféle tuti karácsonyi mintái vannak, így csizma is, ezért csak kiszabtam, megvarrtam és kész. Így jó varrni :D Igaz egyszer bontottam is, mert nem jól varrtam rá a kis visszahajtót az egyik csizmára, de ez még simán belefér, így se volt több 1 óránál az egész. Gyorsan el is döntöttem, hogy majd ha több időm lesz (Zsuzsi, ha nyugdíjas leszek :D), akkor varrok ilyen csizmákból adventi naptárat, mert az überszuperkirály lenne :)
Íme a képek:
(fogalmam sincs, miért így fordítva teszi be a blogger, de ez van....)
A két kis varrósegítség:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése