Névnapra Kriszti isteni sütije

Tényleg nagyon finom, és nagyon egyszerű, a divatos szavammal élve gyerek (és anyuka) barát süti. Annyi a bökkenő vele, hogy egy éjszakára hűtőbe kell tenni, mert akkor érnek jól össze az ízek, de olyan finom, hogy ennyi kis hátrányt még pont el lehet nézni ennek a sütinek.
A recept Krisztina barátosnéjomtól van, akinek mindig olyan extra sütijei és sütési hozzávalói vannak, hogy Krisztiánnak csak lesünk általában, hogy megint milyen kínzóeszközzel akar ez a nő sütit sütni :D Ehhez Krisztit ismerni kell, csak egy példa; képes thaiföldről hazacipelni egy dohányzóasztalhoz kellő számú és megfelelő minőségű mozaiknak való üveget, ezt be tudja adagolni a férjének, aki segít neki cipekedni és csomagolni, sőt mi több, még meg is csinálja a dohányzóasztalt belőle. Számomra ezek felfoghatatlan és hihetetlen dolgok, de mivel látom a saját szememmel, ezért el kell hinnem, hogy ilyen nő tényleg van :) És ráadásul már majdnem 30 éve ismerem is, és mindig is ilyen volt....
Na szóval tőle származik ez a mascarponés-túrós-franciadrazsés recept. Az igazi nevét nem is tudom, hogy mi, de ha nagyon akarjátok, biztosan meg lehet találni az interneten. Kriszti már sokat variált rajta, én meg úgy csináltam, ahogy ő leírta, mert nagyon ízlett az a variáció, amit kitalált. Eredetileg a Philadelphia krémsajt kell bele, de annál sokkal finomabb a mascarpone és a túró keveréke :) A franciadrazsé díszítés szintén Kriszti agyából pattant ki, talán inkább neki kellene ezt a kreatív blogot vezetni, és akkor lehet több praktikus ötletet is kapnátok, dehát így marad nektek az én sok okosságom, meg amit másoktól ellesek, végülis ahhoz is kell valami tehetség, ha nem is sok :)

És akkor itt a recept:
Hozzávalók:

• 30 dkg háztartási keksz (apróra összetörve)
• 15 dkg vaj
• 50 dkg Mascarpone sajtkrém, én egy nagy doboz mascarponét szoktam venni, nem is tudom az hány dekás..
• 15 dkg cukor
• 1,5 evőkanál finomliszt
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 dl tejföl
• 3 tojás
• 25 dkg túró

Előmelegítjük a sütőt 165 fokra. Elkészítjük a torta alját: a kekszet durvára daráljuk (vagy kiklopfoljuk, vagy egész egyszerűen darált kekszet veszünk, ez az én egyszerűsítési eljárásom....), majd folyósra olvasztjuk a vajat, és összekeverjük a kekszmorzsával. Egyenletes rétegben belenyomkodjuk egy 24 cm átmérőjű kapcsos tortaformába, és 5 perc alatt aranybarnára sütjük. Kivesszük a sütőből, s amíg a kekszes tortaalap hűl, addig simára dolgozzuk a sajtkrémet.
Kézi robotgéppel (én csak simán összekevertem fakanállal, szerintem nem lett ebből semmi hátránya a sütinek) simára dolgozzuk egy nagy tálban a sajtkrémet a cukorral,  túróval,a liszttel és a tejföllel. Ezután belekeverjük a vaníliás cukrot, aztán egyenként hozzákeverjük a tojások sárgáját. Még további 2-3 percig keverjük, és amikor a keverék már sima és habos, belekeverjük a felvert tojás fehérjéket. Ráöntjük a kihűlt, aranybarna morzsa-kéregre/piskótára.A tortát betesszük a meleg sütőbe, és 40-50 percig sütjük (amíg szép barna lesz a teteje). Nem baj, ha még a belseje nem teljesen szilárd (kicsit "lötyög" ha mozgatod a tortasütővel), amikor kivesszük, mert miközben hűl, az is megkeményedik.
A legjobb, ha tálalás előtt egy egész éjszakára a hűtőbe kerülhet.Tálaláskor késsel körbevágjuk, kiszedjük a formából.
Az extra díszítési ötlet rá - ami nélkül szintén finom, de így sokkal-sokkal látványosabb lesz -  a franciadrazsé, amit akkor kell rászórni a süti tetejére, amikor már sült egy kicsit és elkezd bőrösödni (Kriszti szakszavával élve). Elsőre csak néztem, mikor Krisztina írta, hogy akkor szórjam rá, ha bőrösödik, mondom az meg mi, hogy fog nekem egy torta bőrösödni, de aztán rájöttem, milyen az, bár kicsit későn talán, és ezért nekem nem süllyedtek bele a csokicukrok a torta felső rétegébe. De ha túl hamar szórjuk rá a tortára, akkor belesüllyednek teljesen a krémbe, és nem lesz semmi értelme az egésznek, tehát tényleg a bőrösödéskor kell rászórni.

Én nem kaptam franciadrazsét, és ezért a lidliben kapható cukorbevonatú csokit szórtam rá. Így is szép lett szerintem, de a franciadrazsé azért csak franciadrazsé, azzal lesz az igazi.

Amit még Krisztina tanácsolt, és nem fogadtam meg sajnos időhiány miatt, az az, hogy a kekszes alj helyett csináljak neki 2 tojásból piskótás aljat, mert azzal sokkal finomabb. És igaza is lett. Finom ez keksszel is, de szerintem nem kell hozzá 30 dkg, mert túl vastag lesz a tészta rész, és ebben a sütiben inkább a krém az, ami finom és ami a lényeg. Ezért legközelebb minimális kekszes aljjal vagy tényleg piskótával fogom megcsinálni.

A sütit a saját névnapom megünneplésére készítettem, Regináék jöttek vendégségbe. Reginának és Zsombinak is ízlett a süti, Zoli nem kóstolta meg (ami nála nem egy nagy ügy, nem éppen az a sütis fajta, vagy csak az én sütijeimet nem szereti :)), az uramnak is nagyon bejött :) Szegény, már mikor készen lett egyből evett volna belőle, és nem volt túl boldog, mikor közöltem vele, hogy ennek a sütinek bizony még kell állni egy egész éjszakát a hűtőben. De kivárta, és aztán másnap reggel ismét meg akarta kóstolni, mire azt a választ kapta tőlem, hogy majd csak akkor lehet megvágni a tortát, ha itt vannak a vendégek. Ezt már kicsit nehezebben emésztette meg, de becsületére legyen mondva (ehhez őt is ismerni kell, imádja a sütit, vég nélkül, bármikor, bármennyit, bármilyet) kivárta Regináék érkezését, bár nehezen ment.

A süti ízlett Editkének is, bár őt leginkább a színes csokik érdekelték, amiből meg nem adtam neki (szerintem hiába van már neki rágófoga, nem bírná ezt a kemény cukros bevonatot megrágni), így már nem volt akkora a lelkesedése a süti többi részét illetően.
De amíg a torta készült, ügyesen lefoglalta magát az inhalátorral, szerintem még egy-két megfázás, és önállóan fogja kezelni a gépet, beleönteni a salvust, rátenni a maszkot, és szépen ülni 10 percig a hideg gőzben :D

És már teljesen egyedül iszik pohárból, nem is cseppenti mellé, ami számomra a hihetetlen kategóriába tartozik, de el kell, hogy fogadjam, hogy már ilyen nagy lányom van, kész, aki ilyen cukin tud mosolyogni evés közben.

Az extra