Diós borzasztó ronda süti

Ezt a sütit már az elejétől fogva utáltam, pedig a végeredmény nagyon finom, és mivel Krisztián csak úgy  a nappaliból szemlélődve megállapította, hogy ez egy pofon egyszerű süti és finom is, ezért még biztos sokszor meg fogom sütni, de az eredeti recept javításra szorul mindenképpen. Amúgy Sthal recept, mert tesztelem a karácsonyra kapott recepteskönyvemet, tehát készüljetek még sok-sok Judit-receptre. Bár ha ezt veszem alapnak, akkor ne készüljetek, mert kb elment a sütéstől is a kedvem emiatt a diós csavart rúd miatt, így sütnöm kellett utána gyorsan egy tökös muffint, hogy valami jól is sikerüljön már :)
Szóval Judit szerint ezt a sütit bátran kezdők is megcsinálhatják, mert annyira nagyon egyszerű, és annyira tuti a végeredmény, hogy bárki tud majd menőzni a rokonok, barátok előtt, hogy ő milyen nagyon finomat tud sütni. Namármost, én nem tartom magam egy sütőfenoménnek, mert mondjuk muffint se mindig sikerül sütnöm (bár javuló tendenciát mutatok mindenképpen) , de azért mondjuk kétheti rendszerességgel sütök sütit (a héten már kettőt is, pedig még csak szerda van...) tehát mondjuk nem tartozok már a kezdő kategóriába, vagyis nagyon remélem hogy nem. Ezért nagy örömmel vágtam bele az elvileg gyorsan és egyszerűen elkészíthető süti sütésébe. A recept nagyon szimpi, nem kellenek hozzá bonyolult összetevők, a dió nálam eleve nyerő, és ez egy tipikusan olyan süti, amit én szeretek, teához, kávéhoz jó enni, de Editke tejhez is imád ilyen dolgokat ropogtatni, és lehet jobb is ez, mint a bolti keksz. Naszóval, nekiálltam a sütinek, itt a recept, meg az én megjegyzéseim, és a "feljavítás".
Hozzávalók:
A tésztához

• 25 dkg liszt
• 1 ek sütőpor
• 1 ek cukor
• 1 csipet só
• fél dl olaj
• 2 dl tej

A töltelékhez

• 10 dkg darált dió
• 5 dkg puha margarin
•  10 dkg cukor
• 1 kk őrölt fahéj
• fél dl rostos narancslé

A töltelékhez összekeverjük a hozzávalókat, ez rendben, bár szerintem sok bele a fél dl narancslé, én legközelebb kevesebbet teszek bele. A tésztához összekeverjük a lisztet, a sütőport, a cukrot meg a sót, az olajat a tejjel egy külön tálban összekeverjük, majd ráöntjük a lisztes keverékre és gyorsan összegyúrjuk. Itt akadt az első nehézségem, nekem tiszta folyós lett ennyi liszttel a tészta, ezért még úgy ránézéses alapon tettem hozzá egy jó adag lisztet, hogy tényleg olyan jó kis puha tésztám legyen. A tésztát ezután kinyújtjuk (Judit szerint 50x20 centisre, én nem mértem, ujjnyinál jóval vékonyabbara nyújtottam) és rákenjük a tölteléket.  Na itt szakad el nálam a cérna első körben, mert látszott, hogy ez a töltelék mennyiség rengeteg lesz ehhez a tésztához, de én rákentem, lesz ami lesz alapon. Már akkor folyt le róla a cucc, ááááá. Ezután fel kell vágni a megkent tésztát 5x10 cm darabokra (a töltelék nagyon szuperül ráragad a késre), majd azokat megcsavarva egy sütőpapíros tepsire tenni. Na, én megcsavartam ezeket a téglalapokat, amiből ennek a behatásnak a következményeképpen kifolyt a töltelék úgy 60 %-a. Ekkor már idegbeteg voltam, aki vett mostanában darált diót, annak van elképzelése talán, hogy miért...Mindegy, csavartam gyorsan, lesz ami lesz, valami csak marad benne is. Utána be kell tenni a sütőbe és szépen megsü 10-15 perc alatt 220 fokra előmelegített sütőbenl. Perszepityu. Szépen sült a tészta, azzal nem is volt gond,de a töltelék megmaradt 40%-nak meg a fele szépen kifolyt a sütőpapírra, és ott konkrétan égett. Krisztián már a "nembajaz, megesszükígyis, biztosnagyonfinomlesz" Kati-nyugtatós résznél tartott, és gondoltaban már hozta nekem a magnéziumos pezsgőtablettámat, ami köztudottan jót tesz a borzolt idegeknek. Amúgy még ha valakinek van hozzá kedve, meg kell kenni a tetejüket tojássárgával, én ezt idegbetegség miatt kifelejtettem, nem hiányzott róla.Megsülés után ez a látvány fogadott a tepsiben:

Azért kiszedtem szépen tálra, így már kicsit jobb lett az összhatás.

 Az íze pedig? Nagyon finom tényleg. Annyi, hogy a tésztához kell még legalább két evőkanálnyi liszt, a töltelékből jóval kevesebb is elég, és nem kell bele annyi margarin és annyi narancslé. Mert akkor kifolyik, és idegbeteg lesz tőle az ember lánya. Amúgy remek recept, oda is írtam mellé a könyvbe a megjegyzéseimet, és elmondtam közben Editkének, hogy ez a néni nagyon jó recepteket csinál, csak nem tudom, ő hogyan próbálja ki, vagy anya mi a fenét rontott el benne ennyire. Ő kb annyit fogott fel a litániámból, hogy anya-ír, néni-főz és kész :) De a süti nagyon bejött neki, hála istennek a diótól nem lett baja (attól féltem majd allergiás lesz, ezért félve adtam neki a sütiből, de mindig megnyugtat a tudat, hogy közel lakunk a kórházhoz, hévvel is csak 10 perc, persze éjjel nem járnak  hévek, de erre nem szoktam gondolni olyankor), és kb 2 napig ácsingózott mindig, hogy ő bizony diós (dijjjjó) sütit akar enni. Amúgy Krisztián meg megette a kisült diót és azt mondta, finom volt ez így is :) A munkatársaim is kaptak belőle, nekik is ízlett, de lehet csak a lelkemet akarták megnyugtatni :)
Bundival meg nem csak fogat mosni (bölcsibe járni, aludni, enni, fürdeni....) lehet, hanem a mesékre is igen fogékony állat, bár néha kidől a sorból, nem bírja Editke tempóját szegény :)