Még egy husis

receptet teszek ide nektek, elsősorban a tesómnak, mert neki már szóban megígértem, de azóta már még 2 embernek is eldicsekedtem ezzel a finom és pofon egyszerű kajával, és ők is várják már nagyon a receptet.
A recept Sthal Judittól van. Akivel kapcsolatban még mindig ambivalens érzéseim vannak, mert egyik receptje tényleg tök tuti, mint például ez a csirkés, a másik meg totál felfejlesztendő, mint a tegnap elkészített diós rudak, amiket ő kezdőknek is ajánlott, és a recept alapján nem igazán sikerült megcsinálni, bár kétségtelenül finom lett, de én szívem szerint az ablakon dobtam volna ki, de ez egy következő bejegyzés lesz, csak szépen sorjában :)
Szóval Judit szakácskönyveit nagyon-nagyon szeretem, igaz csak 2 darabom van tőle, de azt a kettőt imádom. Szeretem nézegetni, mert nagyon szépek benne a fotók, meg olyan igényes papírra van nyomva. A régebbi könyveiben meg a kislánya is szerepel a képeken, aki nagyon cuki, és azokon a képeken kb akkora, mint most Editke, tehát no, megfog mindig a képeivel :) Editke is szereti nézegetni a szakácskönyveit, mert szép színesek, és mindig mutogat rá, hogy néni-néni főz :) Néha egy-egy történet is nagyon találó, amiket a receptek elé ír, de néha meg eléggé erőltetett. De összességében nagyon szeretem őt, mert többnyire szuperek a receptjei. Csak a hangjával van továbbra is bajom, nem tudom megmondani, hogy mi :( Persze nyilván én sem vagyok mindenkinek szimpi, de annak ellenére lehet olvassa a blogomat, mert ott engem nem lát, és a hangomat se hallja, szóval jól van ez így. A könyvekben meg amúgy se hallatszik semmi :)
Ezt a receptet eddig még nem is nagyon tanulmányoztam, pedig a Végre otthon című recepteskönyve már évek óta ott díszlik a konyhapolcon, és vannak benne kifejezetten kedvenc kajáim is. De valahogy ez a petrezselymes csirke eddig nem hozott lázba. Most viszont, hogy próbálom a sült csirkét valami mással kiváltani, mert már unok mindig sült csirkét enni, rátaláltam erre a nagyon tuti kajára. Kicsit olyan, mint a  paprikás csirke kistestvére, csak fehér változatban :) A paprikát itt a petrezselyem helyettesíti, a jó kis szaftot meg némi tejszín. Isteni. Nem fogyókúrás viszont :( De hétvégén engedélyezett a kilengés, és ha mondjuk durum vagy valami szuper egészséges tésztával esszük (mert ez bizony ugyanúgy tésztaköteles, mint a paprikás csirke!), akkor akár beilleszthető 2-3 hetente egyszer egy fogyizós étrendjébe is hétköznapra. Az enyémben biztosan szerepelni fog, lehet még sűrűbben is. Editke is imádta, csak úgy lestünk, hogy milyen ügyesen szipkázza be a spagetti tésztát, azt még eddig valami fura okból nem mertem neki adni, mindig azt gondoltam, hogy nem tudná majd megenni, pedig tök ügyesen ette, csak megnő már rendes gyerek formájúra ez a nyuszika :)
Elvileg kell bor is hozzá, de Editke miatt nem tettem bele. Egy darabig még elmélkedtem, hogy mivel helyettesítsem, de Krisztián a nagy főzőtudományával felvilágosított, hogy a bort a kajában nem lehet semmivel helyettesíteni (mint mondjuk a bortortában szőlőlével), és el kellett ismernem, hogy igaza van. Szóval aki akar, tehet bele bort is, azzal biztosan még sokkal finomabb, erről nem tudok nyilatkozni, de majd leírom, hogy hol kell beletenni, ha akartok.
Hozzávalók

• 2 db egész csirkecomb és 2 csirkemell (én csak 2 combból csináltam)
• 3 csokor petrezselyem
• 2 dl tejszín
• 5 gerezd fokhagyma
• 1 húsleveskocka
• 2 ek liszt
• vaj és olivaolaj (ez az eredeti Sthal recept, én simán csak napraforgóolajat használtam)
• fél dl fehérbor (kihagytam)
• só, bors

A husikat előre sózzuk, borsozzuk, majd felhevített olajban (Judit szerint az összemelegített vajban és olivában) mindkét oldalukat 3-4 percig jó pirosra sütjük. Én nem igazán sütöttem pirosra, mert Editke nem bírta kivárni, hogy haladjunk már tovább a recepttel, hiába mondtam, hogy a néni szerint ezt még kéne pirítani, hát nagyon nem érdekelte. Ha megpirultak, kivesszük, és a maradék olajban megpuhítjuk a fokhagymákat (én összevágtam őket kicsire, erre nem volt utalás, hogy egészben kell, vagy összenyomni, hát összevágtam). Ha valaki tesz bele bort, akkor azt itt kell ráönteni, és elforralni belőle az alkoholt.Rászórunk 2 evőkanál lisztet és egy kicsit összemelegítjük az olajos-hagymás cuccal (mint a rántást, kb).  Ha ez kész, akkor visszatesszük a lábasba a pirított husikat, rászórjuk a leveskockát, melléteszünk 2 csokor petrezselymet és felöntjük annyi vízzel, hogy 2/3ig ellepje a husit. Ezután felforraljuk, ha felforrt, levesszük takarékra a lángot (hm, ez milyen furi, nekem a főzőlapon nincs is láng, mit írjak helyette?), és 50 percig teljesen puhára főzzük.Én közben kevergettem is néha, hogy ne égjen le. Ha puha a husi, akkor kihalásszuk a petrezselymeket belőle, és felöntjük a 2 dl tejszínnel a husikat, ezzel is főzzük még. Ha túl sok a lé, akkor forraljuk el a felesleget. Én azt hittem, hogy túl híg lett a levem, de végül evés közben kiderült, hogy pont jó, nem kell túl sűrűnek lenni! A spagetti tésztát kifőzzük, és azzal kínáljuk, isteni finom. Judit szerint a maradék 1 csokor petrezselymet apróra vágjuk, és azt szórjuk még rá a kész kajára tálaláskor. Mi is megtettük ezt, de szerintem finomabb a petrezselyem nélkül, amúgy is érzik rajta, mert vele együtt főtt. De aki szereti ezt az intenzív ízét a petrezselyemnek, az próbálja ki, nem rossz úgy sem, de nélküle nekem finomabb.
Ha egyszer kipróbáljátok, tuti felkerül a top10 kaja közé!

Utána szigorú fogmosás következik, mert a petrezselyem bizony beül a fogaink közé, még ha csak 12 darab van belőlük, akkor is, és úgy szép zöld lesz a mosolyunk, ami nem mindenkinek jön be :)

Fogat meg Bundival lehet igazán jól mosni, bár látszólag neki nincsenek fogai, de sebaj, elvégre a tejbegrízt is szereti, pedig mókus.