Még egy muffin, ami sikerült!

Ami azt is jelenti, hogy nem vagyok béna a muffinsütéshez, vagy azt, hogy megértem a dologra :) Pedig a szilikonos szipi-szupi muffinsütőm egy helyen megadta magát és elszakadt, ennek ellenére is tökéletesen funkcionál egy kis alufóliával a szakadás alatt, de megígértem magamnak, hogy ha tényleg ilyen ügyesen tudok muffint sütni, akkor beszerzek egy másikat. Amúgy vehetnék csak simán muffinpapírt is, de nekem az valamiért science fiction; hogy nem lobban lángra a sütőben (nyilván olyan papírból van, mint a sütőpapír, amitől abszolúte nem idegenkedek, nem tudom, ettől miért, na mindegy, majd megérek erre is nyilván). Pedig olyan szépek vannak, egyik-másikhoz még ilyen beszúrós díszítő elem is jár :)
Ez a recept is Stahl Judit féle, aki amúgy rengeteg sok féle muffinraceptet leír az egyik szakácskönyvében, én most a meggyes mákosat választottam. Elsősorban azért, mert a Kriszti tortájából még megvolt a fél üveg meggybefőtt, amit semmi más értelmesre nem tudtam felhasználni, egyik családtagom se rajong csak úgy a meggyért, én sem. A mákot meg szeretjük, minden mennyiségben jöhet, Editke meg legalább jobbat alszik tőle, szegénykém, megint köhögős volt egy kicsit, így rá is fér az extra pihenés.
A recept egyszerű és nagyszerű, hamar megvan, mint a legtöbb muffin, és finom is, elvégre semmi olyan nincsen benne, ami ne lenne jó.
Hozzávalók:

• 15 dkg puha vaj
• 15 dkg cukor
• fél vaniliarúd (én nagyvonalúan kevesebb cukrot és egy vaniliás cukrot tettem bele, nem vagyok hajlandó annyit fizetni a vaniliarúdért, amennyibe kerül, még ha extra nagyon finom lesz tőle a süti, akkor sem)
• 2 tojás
• 12 dkg liszt
• 3 dkg darált mák (én többet tettem bele, nem bántam meg)
• 1 kk sütőpor (persze én beletettem egy fél zacskót, ez is para nálam, hogy 1 kk-tól tuti nem fog megsülni)
• fél kk fahéj (nemtom, Judit hogyan tud még egy kávéskanalat is megfelezni, én egy egészet tettem bele, lesz ami lesz, finom lett)
• 1 citrom
• 4 ek tej
• 10 dkg magozott meggybefőtt

A puha vajat összehabosítjuk a cukorral, mehet bele a vaniliás cukor, vagy a vanilia kikapargatott belseje, aztán egyenként a tojások is. A liszthez szórjuk a mákot és a sütőport, majd az őrölt fahéjat, összekavarjuk és a tojásos masszához adjuk. A masszára reszeljük a citromhéjat (én szárított, sima fűszercitromhéjat használok, mert nem bírom értelmesen lereszelni a citromot, amúgy meg meggyőződésem, hogy nem lehet rendesen lesikálni a citrom héját, így meg legalább nem görcsölök ezen), hozzáöntjük a tejet, majd összekeverjük a lecsepegtetett meggybefőttel. A kész tésztát kiadagoljuk a muffinformákba, elvileg 12 darab lesz ebből a mennyiségből. 20 perc alatt 200 fokon megsül. És nagyon finom!

Editkének is ízlett, aminek főleg azért örültünk, mert 2 napig kb tejből és fotoszintézisből tartotta fenn magát, bár zöld színtestei nincsenek, így nagyon csodálkoztunk, hogy hogyan tud ilyen formában létezni, de neki ez is sikerült (amúgy a szemfogakat növeszt, ez lehet az egyetlen értelmes magyarázat a dologra, mert amúgy egy haspók)

És Bundinak is ízlett, aki a mókus, és anyának még külön képek Bundiról, hogy el tudja képzelni :D

Bundi amúgy is mindenhova követi Editkét, még a sóbarlangba is, ahova Lizussal ment a kis nyuszi gyógyulni a köhögéséből: