kreativkodó: Fahéjas tekercsek

Szerintem depresszív vagyok ettől a ködtől, és ezért kényszerülök állandó sütisütésre, már értelmes magyarázatom nincsen arra a dologra, hogy kétnaponta sütit sütök, és még el is fogy. Bár Krisztián is nagy rajongója a bármilyennemű sütiknek, de azért no, hetente egy darab azért untig elégnek kellene, hogy legyen, és mégse az. Bár már Editke is tetemes mennyiségű sütit képes elfogyasztani, ha éppen a foga alá való, lehet ez a magyarázat a dologra. Csak majd a januári villanyszámlát is éljük túl.... :)
A fahéjas tekercsek megintcsak Judittól vannak. Lehet lassan beperel vagy ilyesmi, mert már ez a sokadik receptem tőle, de remélem inkább csak annak fogja fel, hogy ha egyáltalán valaha is a blogomra téved, hogy szeretem a receptjeit kipróbálni, és az csak nem illegális?! Csak néha már elbizonytalanodok, egyes emberek annyira magukra tudják venni az ember írását, hogy az valami hihetetlen, még ha nem nekik szól, akkor is. Szóval Judit, imádom a szakácskönyveidet és a receptjeidet és légyszives ne perelj be, hogy még a saját blogom is reklámozom. Na, ez így szerintem teljesen korrekt, jöhet is a recept.
Ami dán fahéjas tekercsek néven fut a recepteskönyvben. Azt nem lehet tudni, hogy mitől dán, így nem tudom leírni, és mivel apukám csak küldeni akart mindig Dániába, de sose jutottam el oda, így nem tudok róla nyilatkozni, hogy a dánoknál milyen a fahéjas tekercs. Amúgy apukám akkor akart Dániába küldeni állandó és heveny jelleggel, amikor éppen pont meg voltam róla győződve, hogy nem fog sikerülni a vizsgám, vagy örökre hostesskednem kell majd, hogy megéljek, vagy valami ilyen nagyon-nagyon ésszerű, teljesen negatív dolgot gondoltam a saját életemről, na akkor akart elküldeni engem dán farmra gyakorlatra. Ezzel mondjuk nem érte el, hogy jobban sikerüljön a vizsgám, vagy hogy jobban fizető állásom legyen (ezt meghagyom az uramnak), de legalább egy jót nevettem rajta.
Szóval dán és fahéjas. És nekem ez a recept sem sikerült... Nem tudom, lehet mégis olvas Judit és megátkozott (nagyon fog rajtam ez a dolog, az a baj, lehet wuduznom kéne), és azért nem jönnek be nekem ezek az általa egyszerűnek és gyorsnak titulált sütik, vagy csak szimplán béna vagyok. Csak az azért nem lehetséges, mert ha pl aranygaluskát tudok szuperjól csinálni, ami kelt tészta és elvileg nehéz, akkor egy sima kevert tészta nehogymár kifogjon rajtam, nem? De kifogott. A tészta ragadt minden elképzelhető helyre (deszkára, késre, a kezemre, a gyerekem kezére, Bundira...), a töltelék meg a diós borzalmas sütihez hasonlóan KIFOLYT a tésztából. Én meg ismét az agylágyulás közelébe kerültem, mikor megláttam a töltelékkijövetelt a tekercsekből. De finom lett. Tényleg nagyon finom. És ha eltekintek attól, hogy mennyire ideges voltam akkor amikor nem bírtam volna levakarászni Bundi farokszőrzetéről a tésztát, akkor tényleg azt kell, hogy mondjam, amit Judit is, hogy a tészta tök könnyen összeáll, és ezért könnyű elkészíteni. Viszont iszonyat nehéz egy plüssállatból kimosni.... Erre majd mindenki legyen tekintettel, aki megsüti.
És akkor a recept:
Hozzávalók:

10 dkg vaj
40 dkgliszt
1 kk sütőpor
1 kk szódabikarbóna
5 dkg cukor
15 dkg joghurt
másfél dl tej

A töltelékhez

10 dkg cukor
2 kk őrölt fahéj

A teteje kenéséhez:

4 ek habtejszín
2 ek barna cukor

A tésztához a vajat megolvasztjuk majd langyosra hűtjük. A lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát meg a cukrot összekeverjük és hozzáadjuk a joghurtot, a tejet és 3 ek híján a langyos vajat. Judit szerint néhány mozdulattal összegyúrjuk a tésztát, azért ez a néhány szerintem kicsit több... Lisztezett deszkán 30x20 cm-sre nyújtjuk (nem tudom, ez kinek megy, méretre nyújtani, hát lehet én béna vagyok). A tészta tetejét megkenjük a maradék 3 ek vajjal (ezt legközelebb kihagyom)majd összekeverjük a töltelékhez a fahéjat és a cukrot és megszórjuk vele a tésztát. Ezután feltekerjük (idegbetegség nélkül, ragad mindenhova...) mint a bejglit és felvágjuk (szintén idegbetegség nélkül, ragad a késre...) 12 egyenlő vastag részre. Egymás mellé tesszük sütőpapíros tepsibe, megkenjük a tejszín és a barna cukor keverékével és 20-25 perc alatt előmelegített sütőben 220 fokon megsütjük. A sütőben nekem kifolyt a töltelék fele, ezért Krisztián meg is kérdezte, hogy "Miért, ebben van töltelék?" "Jaaaaa, én azt hittem, a tészta alapból fahéjas". Szóval megmentette a sütimet megint, vagy inkább az én önbecsülésemet, komolyan, nagyon okos dolgokat tud mondani, hogy ne omoljak teljesen össze a konyhában a bénaságom miatt. Bár hogy mit rontotta el a töltelékben, azt nem tudom, talán nem kellett volna vajat kennem a tésztára, legközelebb semmiképpen sem fogom ezt tenni, az tuti. Aki kipróbálja, és rájön, mit bénáztam el, az szóljon már, mert amúgy tényleg nagyon finom, mint az előző diós, csak annyira frusztráló, mikor látod, hogy kifolyik belőle a cucc... És nem utolsó sorban még büdös is, mert megég a cukor, ami kifolyik belőle... Bár legalább tudom, hogyan kell fahéjas égetett cukrot gyártani sütőben, bár azt hiszem, erre a tudományomra sose lesz szükségem.
Egy darab viszonylag szépre sikerült tekercset lefotóztam, bár nem egy szép darab ez sem, Judit képe ennél sokkal-sokkal ínycsiklandóbb.