Névnapi fülbevaló

Dórinak készült, és kicsit megkésve tudtam csak átadni, de láthatóan örült neki így is :)
Már csináltam fülit régebben is, Nórának, ez se volt bonyolultabb annál a tollas fülbevalónál. Akasztót vettem egy párat régebben, most csak baglyot, mi mást :) vadásztam még rá. És találtam is az Aranyvirágcserépben, hol máshol. Nem mondom, hogy belőlem élnek meg, de elég rendszeres "fogyasztójuk" vagyok már. Nem akarok megint áradozni a helyről, úgyis tudjátok, hogy az egyik kedvencem.
Szóval találtam is baglyos díszt, szerencsére még pont kettő volt is belőle. Ha lett volna négy, akkor veszek magamnak is, mert nagyon jópofák ezek a kis baglyok, de sajnos nem volt, hátha majd legközelebb. Dóri úgyis benyújtotta az igényét egy - a fülbevalóhoz passzoló - nyakláncra, így majd úgyis meg kell néznem, van-e még ilyen bagoly, aztán hátha jut egy, illetve kettő nekem is. Szerettem volna még nyuszit is venni ilyen kis díszből, Editke készülő emlékkönyvéhez, de sajnos az nem volt. Viszont voltak még szép violinkulcsok, meg hegedű, meg mindenféle szívecske, szóval vég nélküli a lehetőségek tárháza, és elég olcsók is ezek a díszek, így jobban megéri megcsinálni belőlük a fülbevalót vagy a nyakláncot, mint megvenni a boltban. Már akinek van kedve hozzá, persze, nekem volt :)
A készítés igen egyszerű, a fülbevaló akasztó alsó kis hurokját ki kell tágítani, ráilleszteni a baglyot, összenyomni a hurkot, és voilá, kész is van a fülbevaló. Arra kell csak figyelni, hogy mivel ez a bagoly egy oldalas, a mintás fele nézzen majd kifelé, ha az ember fülébe kerül. Én ezt úgy teszteltem le, hogy beleakasztom a fülembe :) És beleszerettem egyből, és kiakadtam, hogy miért nem vettem magamnak is legalább két szívecskét, vagy gitárt :)
Az elkészítése olyan szinten egyszerű, hogy Editkével az ölemben is sikerült megcsinálni, sőt, a nyuszi is segédkezett a készítésben:

És a végeredmény:

Nem egy bonyolult ügy, és nagy örömöt lehet vele szerezni, vagyis nagyon remélem, hogy nekem sikerült örömöt szerezni vele. Nem hinném, hogy valaha is egy nagy ékszerkészítő leszek, mert nincsen hozzá túl nagy kézügyességem sajnos, és az ilyen ékszerekhez ötletem se, de az ehhez hasonló végtelenül egyszerű dolgokat azért meg tudom csinálni :) És ha nem is egy díjnyertes darab, azért sima hétköznapi használatra nagyon szupi, és néha nem is kell ennél több.
Sajnos a fülit a sóbarlangban tudtam csak odaadni Dórinak, mert Lizus is és Editke is köhögött egy kicsit, így elmaradt a közös farsangolásunk, na de majd legközelebb. És a lányok amúgy is jól érezték magukat, főleg Gergővel kiegészülve (elcsórtam a képet, Dóri, remélem nem baj!) :)