Utófarsang-ördögfánk!

Ha farsng, akkor fánk, ez egyértelmű. Én magam bevallom őszintén csakis és kizárólag túrófánkot és banános fánkot tudok sütni, azt a sima, szalagos fánkot soha nem is próbáltam, és szerintem nem is fogom, valahogy olyan bonyolultnak tűnik az egész. Viszont amit meg kell tanulnom sütni, az az ördögfánk! Nagyon-nagyon szeretem, és most már az is kiderült, hogy Editke is odáig van érte, mondjuk abszolúte nem csodálom, ezt a sütit csak szeretni lehet.
Anya sütött nekünk most, hogy otthon voltunk, bár nem farsangra, sajnos, csak úgy, kedélyjavítónak. Ha a kedvünk nem is lett tőle éppen báli, azért nagyon-nagyon finom volt! És a szülésfelkészítőn úgyis megtanultam már, hogy az ember lánya (én) azért nassol és eszik sütit, sokat, még annál is többet, mert az evés során a szája belsejét mintegy simogatja a kaja, masszírozza, és ezáltal pozitív érzések szabadulnak fel az emberben. Sose gondoltam volna, de most már, vagyis kb 2 éve már ezt is tudom. Szóval az ördögfánk most lélekgyógyítóként próbált funkcionálni, legalábbis nekem. Anya megengedte, hogy leközöljem az ő fánkjait, addig is, amig én megtanulok ilyet sütni (szerintem sose fog nekem menni, de azért majd próbálkozok, hátha).
A recept a Horváth Ilona szakácskönyvből van, amit még kb 7 évvel ezelőtt mamikától örököltem meg, az ő példánya van nálam, benne egy 1987-es villanyszámla befizetését igazoló csekkszéllel, amit nagy becsben tartok, mint ahogyan a szakácskönyvet is, és nagyon örülök, hogy pont ezt a könyvet én örököltem meg még anno mamikától, most talán még többet jelent nekem az a könyv, hogy nincsen már közöttünk mami :( Nem mintha nem gondolnék rá amúgy is sokat, de így minden egyes főzés-sütésnél, amikor receptes könyvet veszek le a polcról, és meglátom a Horváth Ilonát (ami amúgy nekem ilyen főzési Bibliának számít, már ha ér keresztény embernek ilyet mondani, remélem igen...), akkor mindig az jut majd eszembe, hogy mami ezt rám hagyta.
Szóval a recept:
Forrázott fánk vagy ördögpirula (mi ördögfánknak hívjuk, ez a név nem is szerepel a recepteskönyvben amúgy)
Hozzávalók:

• 20 dkg liszt
• 10 dkg zsír vagy margarin
• 5 egész tojás
• 2 dl forró víz
• csipet só
• a forgatáshoz 10 dkg cukor és 3 dkg kakaó (nem cukrozott) keveréke

Egy fazékba beleöntjük a vizet, hozzáadjuk a zsírt/margarint meg a csipet sót és megmelegítjük. Ha a zsír/margarin felolvadt és a víz forr, egyszerre hozzáöntjük az összes lisztet és addig keverjük fakanállal, amíg jól össze nem áll (2-3 perc). Levesszük a tűzről, de amig forró, hozzáadjuk egyenként a tojásokat, és mindegyikkel külön-külön jól elkeverjük. A kész tésztát 1-2 óráig pihentetjük.
Olajat forrósítunk (fél litert kb) és kanállal diónyi darabokat szaggatunk a forró olajba, de csak keveset egyszerre, mert a  fánkok megnőnek gyorsan. Először lefedve sütjük, majd megfordítjuk őket és fedő nélkül sütjük tovább. Ne legyen nagyon forró az olaj, mert akkor nem nőnek meg szép nagyra a fánkok, csak mérsékelt tűzön süssük őket. Kb 8-10 percig sül egy adag, és háromszorosára nő meg egy-egy fánk. Ha megsültek, akkor jól lecsepegtetjük róla az olajat és megforgatjuk a kakaós cukorban.

 A szakácskönyv szerint ez egyszerű, gyors és kiadós fánk.
Amúgy azért szeretem a Horváth Ilona szakácskönyvet, mert ilyen béna főzőknek való, mint én, mindent jó szájbarágósan ír le, még azt is, hogy mit mivel keverjünk, mivel szedjük ki, mennyi olajban süssük ki a fánkot. Teljesen felhasználóbarát szakácskönyv, pedig nem egy mai darab, ez az enyém egészen pontosan 1986-os kiadású.
És hogy ne csak mindig Editke szerepeljen itt a receptek végén, mivel anyának köszönhetem a fánk képét (ami a ronda de finom kategória amúgy :)) ezért egy anyával és Barnuskával közös képet teszek ide.