Nutellás keksz

A hétvégénk egy része azzal telt, hogy Reginával szétidegeskedtük különböző dolgokon az agyunkat, például azon, hogy ha a Nők Lapjában leírnak egy keksz receptet, akkor az ember miért nem tudja otthon értelmesen megsütni, és hogyan lesz extra drága hozzávalókból ehetetlenül nagyon rossz süti? Aminek pluszban még hal íze is lesz, pedig semmiféle pikkelyes állat még csak nem is látta a hozzávalókat, nem hogy a sütiben lett volna. Az én kiakadásom etéren hatalmas volt, mert azért a Nők Lapja konyháról eddig azt hittem, hogy egy tök színvonala receptújság, aztán tessék, nem az mégse... Naiv vagyok, sokszor kiderült már, nem lesz ez másképpen sohase, azt hiszem...
Ami igazán idegesítő volt a dologban, az az, hogy tényleg hal íze lett a keksznek, és tényleg csak a leírt hozzávalók voltak benne, és bár Regina állítása szerint nem tud sütni, ez szerintem nem igaz, és én is ott voltam vele, tehát így teljesen érthetetlen a dolog, hiszen én már nem először sütök ilyen kekszet, aztán mégis kuka lett az egész. Érthetetlen, megmagyarázhatatlan, szinte sci-fi az egész, dehát ez van, ezt kell szeretni, nem sikerülhet mindig minden szépre és jóra. 
De mivel halálra idegesített, hogy nem tudtuk megcsinálni a kekszet, így tegnap muszáj voltam letesztelni magamat, hogy akkor most tényleg nem tudok mostmár sütni, kész vége befellegzett, vagy ez csak valami egyszer szerencsétlen alkalom volt a sütésben. És szerencsére egyszeri eset volt, mert a nutellás-csokis keksz, ami kifejezetten Zsombinak készült, nagyon finomra sikeredett.
A recept olyan, mint az amerikai mogyoróvajas sütié, csak a mogyoróvaj helyett nutella került bele, amit a már nem olyan nagyon kicsi gyerekeink, tehát Editke és Zsombi is ehetnek: 


Hozzávalók:

• 5 dkg vaj

• 5dkg cukor

• 5 dkg nutella (nem mértem, tettem bele 2 kanállal)

• 5 dkg tejcsoki

• 10 dkg liszt

• 1 tojássárgája (én ilyenekkel nem vacakolok, beletettem az egész tojást)

• fél teáskanál szódabikarbóna

A lisztet a cukorral és a szódabikarbónával összekevertem, hozzáadtam a tojást, a nutellát és a folyékony vajat (mert a mikrót nem állítottam át kisebb hőfokra, így remekül megolvadt az egész szinte olajjá, jupppi...), és gyorsan tésztává gyúrtam. A csokit kis darabokra vágtam (egy csokinyulat tettem bele amúgy), és a kész tésztába gyurmákoltam.  Kis darabokat golyóvá formáztam, és sütőpapírral kibélelt tepsibe tettem, majd lenyomkodtam a tetejüket, hogy keksz formájúak legyenek. 175 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsütöttem.

És gyorsan át is vittük Zsombinak, persze szakadt az eső, be kellett öltözni még ennek az egy emelet távolságnak is...

Aztán azért biztos ami tuti alapon Editke is megkóstolta, de csak egyet engedélyeztem neki, szerintem az egészet meg tudta volna enni egyszerre, tényleg nagyon finom lett, érdemes kipróbálni.

Pár falatot a Brumi is kapott, meg a bagoly (ki nem maradhat...) de utána inkább lepihent Editke is (a Brumira :D).