2013. június 12., szerda

Ünnepi kenyérlángos

vagy pompos, vagy langalló, vagy ki hogyan ismeri, nálunk a kenyérlángos a hivatalos és használt elnevezés a családban (és anya süti a legfinomabbat otthon a kemencében, amit apa épített, és ha addig élek is, lesz egy házam, ahol apa épít nekem egy kemencét!!!). És azért ünnepi, mert azt ünnepeltük vele, hogy Editke már nem alszik kiságyban, hanem - nagylányos kiságy híján egyelőre - kanapén. De ami késik nem múlik (csak az a baj, hogy nem is siet...), jön az asztalos és legyártja nekünk a (z általam) hőn áhított galériaágy-kuckót, már ha befér abba a csepp gyerekszobába, ami nekünk van, de muszáj lesz neki beférni, mert muszáj és kész :D Az én agyamban már az a lehetőség is megfordult, hogy egész egyszerűen szobát cserélünk Editkével, mert a hálószobánk sokkal nagyobb, mint a gyerekszoba, és igazából csak alszunk benne, semmi más funkciója nincs. De mivel alig 2 éve tetettem át oda az Editke szobából a beépített szekrényt (arany áron tették át, hogy a garancia is megmaradjon a  tolóajtókra...), most nem akarom azzal ismét bonyolítani az életünket, hogy visszatesszük az eredeti helyére, azt meg semmiképpen nem akarom, hogy Editke szobájában legyen a mi ruhásszekrényünk, ezért a szobacsere nem fog megvalósulni, pedig lehet nem is lenne rossz.... Mert oda beférne a tuti csúszdás galériaágy, így meg lehet nem lesz benne sok extra, dehát ez van, ezt kell szeretni, egy ekkora lakásba, mint a mienk nem lehet nagyon terjeszkedni. Bár Krisztián szerint "csak" az gyerekszoba ajtaját kéne áttenni 10 cm-rel, vagy kicsit kibontani a falat a nappali felé... ebből is látszik, hogy kb egy hete máson se elmélkedünk, csak a galériaágy hogyan létéről... De majd jön az asztalos és megmondja a tutit, aztán okosabbak leszünk, maximum elkeseredett okosak...
De lényeg a lényeg, hogy végre sikerült elérnem, hogy Krisztián minden aggályát feladva lebontsa a kiságyat, és átrendeztük kicsit a gyerekszobát, bár vannak most kétségeim, hogy tényleg jól tettük-e, de majd az idő ezt megválaszolja meg eldönti. Mindenesetre a gyerekszoba kiságytalanítva van, és van benne jó sok hely (haha, ilyet mondani egy ilyen kicsi szobára, na mindegy) így már végre le tudtam tenni az anya által gyártott szőnyeget is, amit Editke nagyon élvez, a tegnapi napból kb egy órát töltött azzal, hogy vizsgálta a különböző részeket rajta.
De lett neki szerintem szuper alvós kuckója, bár a párnákkal éjjel elég sokat hadakozott, lehet nem volt túl jó ötlet odatenni őket, de mentségemre legyen mondva, nappal még nagyon lelkes volt tőlük...
A kiságyat Krisztiánnal együtt szedték szét, igazán nagyon ügyes gyerekem van, szépen sorbatette a csavarokat is, még meg is számolta őket állítása szerint, és mind megvan :)
És akkor az ünnepi kenyérlángos. Még ide kívánkozik, hogy a kedvenc filmemből, a Szomszéd nője mindig zöldebb-ből jön ez az ünnepi elnevezés, ahol is Max (Walter Matthau) csinált ünnepi vajaskenyereket Sophia Lorennek, és ez az egyik legkedvencebb részem a filmből (meg a "zsírszegény-hülyeszegény" párhuzam, meg úgy alapban az egész film :)). A recept egy Magyar konyha reform módra című könyvből van amit Frank Júlia írt. A receptet természetesen átalakítottam :D
Hozzávalók:
  • 50 kg liszt
  • 10 dkg főtt krumpli
  • egy fél kocka élesztő
  • 2-3 dl víz
  • fél dl olaj
  • egy evőkanál cukor
  • kevés tej az élesztő felfuttatásához (de lehet vízzel is, akkor nem kell)
  • egy teáskanál só
  • kevés bors
  • reszelt sajt 
  • a tetejére kell még sós tejföl (kb egy kis pohárnyi), és én tettem rá bacont is, mert éppen volt itthon, és nagyon szeretem rajta
  • (és az eredetiben van még párolt káposzta is, én ezt kihagytam)
Az élesztőt a tejjel és a cukorral felfuttatjuk meleg helyen. Egy nyúlbélával ellenőriztetjük, hogy tényleg felfutott-e az élesztő :)
Ha igen, akkor a lisztet összekeverjük a sóval, belereszeljük a főtt krumplit, majd beleöntjük az élesztőt és az olajat, és annyi vízzel, amennyit felvesz, közepesen puha tésztát gyúrunk. Én mostanában kézzel gyúrom a tésztát, mert egyrészt lusta vagyok mindig a robotgépet elővenni-visszatenni közte meg elmosni, másrészt meg tök más lesz a tészta, ha kézzel gyúrom, bár lehet ezt csak én gondolom, de most ilyenem van, hogy kézzel csinálom, mert jól esik :) Meleg helyen egy órát kelesztjük a tésztát.
Ha megkelt, akkor az eredeti recept szerint cipókat kell belőle formázni, és egy sütőlapon megsütni sütőben. Na én nem így csináltam, hanem egyben sütöttem meg az egész tésztát, amit előtte csak úgy kézzel kinyújtogattam akkorára, mint a tepsim. A tepsi aljára tettem sütőpapírt is. Editkének meg kellett kóstolni a nyers tésztát is, meg is mutatta, mit eszik.
A tetejére kenjük rá a sós tejfölt, és tegyük rá a bacont (vagy amit akarunk, hagymát, sonkát, szalámit, tejföl helyett tejmentesen sűrített paradicsomot, vagy bármit, ami a hűtőben van). 210 fokon sütöttem kb 20 percig, az utolsó 10 percben pirítási funkciót is csavartam rá. Az utolsó 10 percben reszeltem rá a sajtot is, hogy ne égjen.
Ilyen lett a végén, nyami...
Mindenkinek ízlett, reggelre nem sok maradt...
Krisztiánt is lefotóztam, ahogy ette, de nem engedélyezte, hogy ide feltegyem, pedig vicces kép lett :D Editke tejet ivott hozzá, mi meg fehér bort, tényleg nagyon finom, és a kelesztést leszámítva kb fél óra munka van vele csak.

2 megjegyzés:

  1. Mmm a nyál is összefutott a számban, ez nagyon guszta! Apukéd kemencéjében sütve pedig még istenibb lehet...Remélem egyszer majd megkóstolhatom! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, hogy megkóstolhatod! Majd sütök Liza-barát változatot is :)

      Törlés