Utolsó vacsora-pupusas másképpen

Rájöttem, hogyan kell Kati-kompatibilissé tenni a pupusast, és szerintem sokkal-sokkal finomabb, mint az originale recept :)
És miért utolsó vacsora? Azért, mert nekem ez a fogműtét egy rémálom, nem tudom, miért, soha nem féltem a fogorvosoktól, sose volt baja a fogaimnak, de ez a bölcsességfog kiműtés, na ez nekem kemény dió. Különösen, hogy 4 éve kivették az egyiket, és emlékszem rá, hogy fél napig csak itt vergődtem a kanapén, és egy gyógyszer se segített, aztán meg egy hétig feldagadt fejjel közlekedtem... És most, Editkével kicsit nehezebb diónak tűnt ez a fogműtét (emelgetni nem nagyon szabad egy darabig, főleg nem 13 kilós Editkéket..). Persze nyilván, vannak nagyobb fájdalmak, meg betegségek az életben meg minden, de akkor is. A fogam nem normálisan, hanem fekve nőtt az ínyemben, így az ínyt ketté kell vágni, ami a legkisebb baj, de utána még az ínyben benne csontfúróval meg mindenféle vésőkkel szétdarabolják a fogamat, és úgy vésik ki onnan, hát nem egy fáklyás menet, no. A dokinak se, nekem se, és utána rohadtul fáj. Mikor a műtétre időpontot kértem, akkor azt tanácsolta a recepciós hölgy, hogy előtte egyek, amennyit tudok, mert utána ez nem nagyon fog menni egy ideig. És mikor beültem a műtőszékbe, akkor is az volt az asszisztens első kérdése, hogy ugye reggeliztem... Mondtam neki, hogy biztos ami tuti alapon 2x is.... Szerintem hülyének nézett, de én evés függő vagyok, ha nem tudok enni, és éhes vagyok, akkor tök ingerült leszek. Zsanett barátnőm mondta mindig megboldogult egyetemista korunkban, hogy az olaszok szerint egy rendes nő 3 óránként éhes és eszik is és kész. És ő már csak tudja, hiszen Peppével már 10 éve olasz honban élnek, Peppe meg onnan is származik ugye, tehát Zsamett nyilván elsőkézből ismeri ezt az okosságot, amit tök jó, hogy megosztott velem, mert mindig ezt mondom Krisztiánnak, mikor nem érti, hogy én már megint mi a fenéért vagyok éhes :D Erre nem tud mit mondani.
Szóval az utolsó vacsora pupusas volt, amit egy hatalmas ötlettel fejlesztettem tovább, hogy finom legyen nekem is. Már írtam régebben, hogy nekem nem lett jó az eredeti recept szerinti pupusas, mert olyan nyers volt a közepe. Na hát gondoltam egyet és egész egyszerűen megsütöttem mindkét oldalát a pupusasnak, és utána töltöttem meg, mint egy rendes tortillát vagy itthon a palacsintát. Ééééés, szuper lett.
Az ötlet már régen megfogant az agyamban, és mikor Nóra eljött bemutatni Bélát, akkor csináltam is belőle nem is egy, hanem rögvest 2 adagot, mert annyira nagyon ízlett mindenkinek, hogy kettőt is gyúrtam és sütöttem. Mindent ugyanúgy csináltam, ahogyan alapban le van írva, csak nem töltöttem be előre nyersen, hanem miután kinyújtottam megsütöttem mindkét felét és utána tettem a közepébe a tejfölös tölteléket. Ki se folyt, finom is lett, nagyon okos fejem van, hogy ez eszembe jutott. Editkének is nagyon ízlik ez a verzió, szóval szerintem érdemes kipróbálni a kisgyerekeseknek így is ;)
Hozzávalók:

• 30 dkg liszt, 
• 1 teáskanál sütőpor, 
• 1 teáskanál só, 
• 50 ml olaj, 
• 120 ml víz
• most tettem bele kevés oregánót is, így még sokkal finibb a tészta (de el tudnék bele képzelni összetört fokhagymát is, vagy bazsalikomot, vagy snidlinget és még sok minden mást is, pl spenótot lepárolva, összedarálva, ezt muszáj lesz kipróbálnom egyszer...)

A hozzávalókat összegyúrjuk gyorsan rugalmas tésztává. A töltelék bármi lehet, én tejfölbe tettem egy kis házi kolbászt tejesen ízekre szedve, valamint tömlős sajtot. De sonkával vagy szalámival vagy bármi egyébbel is nagyon finom lesz. Nóráéknak sonkát, hagymát (nyersen) és reszelt sajtot tettem bele. 

Editke is részt vett a gyúrásban, neki egy kis külön tésztája lett, amit meg is sütöttem, és ő meg is ette, azt mondta, az a legfinomabb, egyértelmű :)

Szóval miután összegyúrtam, kb 4 darabra vágtam, kinyújtottam vékonyra, és mint a palacsintát (ami nem is tudok sütni...) megsütöttem mindkét oldalát. Ha ez megvolt, megkentem a felét a töltelékkel, és ráhajtottam a másik felét. Lehet is enni, nagyon fini, gyorsan készen van, és Krisztián szerint ezt büfében is lehetne árulni olyan finom :)

Szerencsére már a fogkivételen is túl vagyok, ugyan pupusast még nem tudok enni (a rágás képessége, mint olyan, még úgy tűnik messzebb van sajnos), de Editke gyógypuszijaitól (és Krisztián fűszeres krumplijától, ami a következő bejegyzés lesz :))gyorsan gyógyul a (stílusosan) púpom és a fogam helye is :)