Kavicsjáték

Az eredeti ötlet innen származik (vagyis én itt láttam életemben először ilyet), és szerintem annyira jópofa és pofon egyszerű elkészíteni is, hogy minden gyereknek kötelezően kellene egyet csinálni :) És kifejezetten mindenkinek az anyukájával kellene ezt legyártatnia.
Editke amúgy is egy nagy kincsgyűjtő, ahogyan ezt már leírtam a kannafánis bejegyzésnél, tehát minden kavicsot és nem kavicsot is gyűjt, de a kavicsot inkább. Olyan neki a kavics, mint Gombóc Artúrnak a csoki, mindegy, hogy milyen, a lényeg, hogy kavics legyen. Lehet lapos, kerek, szúrós, kék, zöld, akármilyen, csak kavics legyen. Egyiket másikat olyan nagy becsben is tartja, hogy azzal alszik (???). Kezdeti kiakadásom után egészen megbarátkoztam ezzel a dolgával, mert sokkal jobb kavicsot gyűjteni, mint mondjuk hello kitty vagy micimackó matricákat, esetleg kindertojás fröccsöntött figurákat, a kavics legalább természetközeli. Lehet maradi vagyok, mindegy, ez van :)
A játék elkészítésének a menete nagyon egyszerű. Először is kell egy csomó kavics. Lehet venni is szép egyforma laposakat, de mi inkább gyűjtöttük őket, meg amúgy is sok kavics van a háznál.
A kavicsokat lemostam szappanos vízzel, egyrészt a kosz miatt, másrészt meg hogy biztos ne legyen a felületén semmi ragadós anyag, ami miatt majd nem lehet rá rajzolni.

Mosás után szépen kiteregettem őket a teraszra száradni.

Száradás után lealapoztam azt a felüket alapozó akrilfestékkel, amelyikre majd rajzolni akarok.
Aztán színes filccel elkészítettem a rajzokat. Igen, tisztában vagyok vele, hogy nem tudok szépen rajzolni, és hogy az eredeti linken sokkal-sokkal szebb előre lenyomott rajzok vannak, de hiszem, hogy nem az a lényeg, hogy mennyire szép a holdam mondjuk, hanem inkább az a fontos, hogy én készítettem Editkének.
Kész:

Ez lett a kedvencem, a Very Hungry Caterpillar tábor miatt is:

Utána rá kellett döbbennem, hogy bármilyen filc (még az alkoholos is) lemosódik egy idő után, ha sokat van kézbe véve (Editke: Anya, hova lett a katicabogár a kavicsról??????), ezért én még megfejeltem a rajzolást egy gyorsan száradó színtelen körömlakkréteg felvitelével, és így jó kis tartós játékot alkottam :)
Mire lehet használni? És főleg, egy két éves mire használja? Lehet vele mesét mondani úgy, hogy amelyik kavicsot kiválasztja a kicsi, annak az ábráját bele kell szőni a mesébe. Ha megnő, akkor majd lehet azt is játszani ami az eredeti linken van, hogy mindenki húz kavicsokat, és úgy játszunk. Amire szerintem még szuper, hogy megismerje a gyerek a különböző formákat és színeket. Aztán ki lehet vele rakni komplett városokat, és mint valami drágább játékkal, lehet vele piacosat, boltosat, állatkerteset vagy bármit játszani, lehet még a fantáziát is jobban fejleszti (mindenképpen el ne felejtsem, hogy pénztárgépet is kell rajzolnom valamelyikre, mert a múltkori boltos játéknál Barnuska kétségbeesetten kérdezte meg tőlem, hogy "nektek pénztárgépetek sincs???" :D). Aztán lehet olyat játszani, hogy mit eszik a kutya, melyik gyümölcs, melyik zöldség, melyiket szereted, melyiket nem; lehet őket csoportosítani színük szerint, és lehet velük párosítósat játszani, ha minden ábrából kettőt is csinálunk. Akár memóriajátéknak is jó lehet. Szóval a határ a csillagos ég, meg a képzeletünk.
És nem kerül sokba, csak az alapozó festékbe, filcbe és némi színtelen lakkba, ami minden háztartásban megtalálható, talán az alapozó festéket kivéve (én 800 Ft-ért vettem még a kannafánihoz, de kb tizedét használtam fel a fánihoz és a kövekhez, tehát mondjuk 80 Ft). Már többször is terveztem, hogy a receptjeimhez is csinálok ilyen árkalkulációt, de mindig elfelejtem, meg nem tudom, hogy azzal mi legyen, ami úgy alapban van itthon, vagy amiből csak kicsi kell. Mert valahol azért jó lenne látni, hogy tényleg mennyi is az annyi.
A kövek mindenesetre nagyon bejöttek Editkének :) (Halkan mondom, nekem is :D).
Most ez a kedvenc képem, mert egyszerűen hihetetlen számomra, hogy tud Editke tésztát nyújtani, pedig tud! Még jó, hogy van két nyújtófám, igaz az egyik kicsit sérült, de nem baj, azzal jól elnyújtogatok én is, a profi meg természetesen az Editkémé :) Miután kinyújtotta a tésztát, be is töltötte saját kezűleg sajtttal, betettük az enyém mellé a tepsire, megsütöttük, és Editke addig őrizte kint a teraszon, míg ki nem hűlt, és azon nyomban meg is ette. Ilyen diadalittas arcot még nem láttam rajta, mint mikor bejött és közölte, hogy "anya, nagyon finom lett a sütiM" :)

(A sütit Nórának sütöttük, a sajtos-olajbogyósat)