Mamija és Barnuska közös tortája, avagy idegbeteg tortakészítés

Ezt a tortát pedig tök nagy nyugalomban készítettem el, mégis tiszta feszültség lettem tőle, méghozzá azért, mert megvilágosodtam a sütés közben, hogy a fehér csoki nemhogy nem csoki,de konkrétan még csak meg se lehet normálisan olvasztani, ha meg mégis meg lehet, akkor meg kenni nem lehet, szóval aki feltalálta a fehér csokit, az komplett idióta, már bocs, ha véletlenül olvasná, de én látni nem akarok ebben az évben több fehér csokit.

Pedig a receptem nagyon tuti volt, egy számomra újonnan felfedezett és persze irigyelt főzős blogról származik, Limara pékségéből, és nem más, mint túrórudi torta. A túró rudit minden mennyiségben nagyon imádom, nem is igazán ismerek olyan embert, aki ne szeretné a rudeszt. Ezt a tortát meg már régóta kinéztem magamnak, és jó alkalom volt Barnuska jó régen elmúlt és Anya mostani szülinapja arra, hogy megsüssem. Először külön tortát akartam sütni Barnusnak, de mivel aznapra még ablakmosást is beütemeztem magamnak, így végül nem sütöttem két tortát, és milyen jól is tettem, mert ez az egy is majdnem kifogott rajtam. 

Először is sütöttem egy kakaós piskótát, nem azt a receptet használtam, amit Limara péksége leír, hanem egyszerű vizes piskótát, amibe tettem 3 evőkanál kakaót is. Miután kisült a piskóta, még melegen egy konyharuhára raktam és ki-be csavargattam, ahogyan anya mutatta régen, mert így sose fog kirepedni a tekercs, bár most nekem egy kicsi repedés mégis lett rajta, de akkor még azt gondoltam, mit nekem kis repedés, hiszen majd befedem a fehércsokival, napersze....

A vizes piskóta hozzávalói és elkészítése itt található Editke pillangós tortájánál.

A tölteléket ugyanúgy csináltam, ahogyan az eredeti receptben volt, csak én zselélap helyett zselatinfixet használtam, mert az nekem jobban bevált. Ehhez a túrós krémhez 1 zacsi elég volt belőle.

Hozzávalók a krémhez:

• 50 dkg túró
• 2 dl tejszín
• vaníliás cukor
• 2-3 ek. cukor
• 1 zacskó zselatinfix
• néhány szem sárgabarack
• 3 evőkanál méz

A túrót összekevertem a tejszínnel és hozzáadtam a zsealtanfixet. Ezután hozzáadtam a cukrokat. A mézen meg akartam sütni a barackokat, de inkább főzés lett belőle, de ettől nem lett semmi íz-baja, nagyon fini így a barack.

Aztán következett a töltés. Na ez már kemény dió volt, ugyanis ez a töltelék mennyiség nagyon sok egy ekkora piskóta tekercsbe, a fele is simán elég lett volna szerintem. Szóval a túrót rákentem, a barackot a közepére halmoztam és hm, próbáltam feltekerni, viszonylag kevés sikerrel, mert a töltelék ezt nem igazán engedte.

Már úgy alapban ez is elég idegesítő volt, főleg egy komplett lakás-ablakpucolás után, de még ezután jött a java... A fehércsoki. Mikróban próbáltam megolvasztani, legalacsonyabb hőfokon is égett=megbarnult. Oké, mit nekem mikró, majd gőz fölött megolvasztom. Editke is lelkes volt.

Nem volt egy könnyű menet, de megolvadt (soha életemben nem olvasztottam és nem is fogok gőz fölött, ami nem olvad meg mikróban, az úgy marad, kész).

Megolvadt úgy-ahogy, és ekkor jött a feketeleves fehérben, nem lehetett kenni azt a szerencsétlen fehér csokit. Editke csak úgy simán megkérdezte: Anya, bénázol? Nem, neeeeeeeeeeeeeeeeem, nem voltam ideges, dehogy. Ahogy kentem rá a sütire, úgy darabolódott széjjel, és szedte le a süti tetejét. Beidegesedtem, leszedtem az összes odakent fehér csokit, és sima csokimázzal beborítottam (közben arra gondoltam, hogy soha, SOHA nem leszek gasztroblogger, nincsen nekem ehhez türelmem és ott eszi meg a fene, szeretem a napraforgókat és a gombákat :D). Aztán mintegy ideglevezetésképpen a smarties szerű kis csokigolyókból kiválogattam a pirosakat, Editke is lelkesen segített, és rátettem a mázra.

Nem lett túl szép :( (meg kedvem se volt már fényképezni, az az igazság...) De az íze! Komolyan nagyon finom, egy próbát simán megér, a fehércsokit ki kell hagyni és feleannyi töltelékkel isteni torta lesz belőle! Ja, azért akartam fehér csokival, mert hogy a rudi is fehér-piros színű, anya nem értette, miért erőltettem a fehéret, hát ezért.
Felszeletelve azért jobban nézett ki, sokkal:

Gyöngyi is ezt sütötte az anyukája szülinapjára, és neki is sok volt a töltelék, szóval ez az általános tapasztalat, de nekik is ízlett :)

És akkor az ünnepeltek:

Nekik is ízlett, Barnuskának különösen a tésztája, és hát csokis tetejű, ami nála mindent visz :) Szóval örültem is, hogy a fehércsoki nem jött be :) Barnusnak ezt a könyvet vettem még ajándékba, ezt azért írom ide le magamnak, hogy el ne felejtsem, mert nagyon szupi kis könyv, Editkének is meg fogom majd venni.