Bogyó és Babóca táska

Editkén kitört a Bogyó és Babóca őrület, nem lehet mit tenni, amennyire tartottam ettől, végülis annyira nem vészes. Kezdem egészen szimpatikusnak találni ezeket a kis gyerekbogarakat, bár számtalan fenntartásom van a mesével kapcsolatban, például minek járnak óvodába, ha amúgy meg otthon is tök szuperül elvannak egyedül, meg egyedül alszanak, meg csinálnak egymásnak ajándékot, no mindegy. Valószínűleg túlságosan is felnőtt fejjel nézem a meséket már, nem így kellene, hanem azt kellene látnom benne, hogy milyen cukik :) Meg jó kis tanító célzatú mesék ezek, nyilván az ovi is azért szerepel benne, hogy sok kis olvasónak megjöjjön a kedve az ovihoz, vagy anyuka fel tudja készíteni rá, más kérdés, hogy akkor a bölcsisekre miért nem gondoltak, de ez megint csak az én ufó agyamnak kérdés :) A kedvencem benne amúgy a barlangi pók, és Baltazár, mert Editke úgy mondja ki, hogy Bótazár, ami tök vicces, szegény gyerek, remélem nem lesz túl sok beszédhibája :) De kis cuki. Eddig csak 2 könyvünk van, a nagy kedvenc egyértelműen a nünükebogaras, ezt kívülről tudja Editke, és bakker el is meséli, szó szerint.... Amikor jöttünk haza anyáéktól a vonaton másfél óráig (MÁSFÉL!!!!) az ment, hogy egyszer én olvastam el, egyszer ő mondta el, szerintem a velünk egy kabinban utazó bácsi már megkattant a lufitól meg Nellitől, de nem mutatta, szerencsére :) Szóval ezzel a mesekönyvvel bárhol bármikor, bármilyen élethelyzetben le lehet foglalni. Azzal is alszik, sőt anyukám azt mesélte, hogy mikor náluk volt, akkor alvás helyett is ült az ágyon, és "olvasta" magának a mesét, mikor anya meg rászólt, hogy aludni kellene, akkor közölte, hogy de ő olvasni akar :D

Nagyon örülök neki, hogy ennyire szereti a meséket, mert azt gondolom, hogy ez nagyon jó dolog, tanul belőle, fejlődik a szókincse, meg minden. És még viszonylag normális is ez a Bogyó és Babóca, oké, felkapott meg minden, ami engem eleve taszít, de még mindig jobb, mint a külföldi nemtudomiféle mesék, amiket más anyukáktól hallok, de a nevüket meg nem tudom megjegyezni, mert angolul van, ez legalább Bogyó, meg Baltazár, meg Gömbi. Ráérünk még a Dórákra később is. Aztán lehet jön még kutyára dér (rám...) túl hamar is, de mindegy, addig megbékélek ezzel a sok kis bogárral. Bár erőteljesen hiányolom, hogy poloska nincsen benne, nem is tudom, hogy maradhatott ki egy ilyen fontos bogárcsoport a meséből :D Lehet reklamálok is majd érte valahol :D Editke kedvence a meséből Gömbi amúgy, aki nagyon kevésszer szerepel a mesékben, így mindig azt a néhány részt kell nézni, amiben Gömbi is benne van. De örülök az ízlésének, mert a valóságban a virágbogarak tényleg cukik meg szépek. Szebbek, mint egy szarvasbogár, vagy krumplibogár :D

És akkor itt jött anyukám hirtelen ötlete, hogy a kis táskára, amit beígért már régebben Editkének, Bogyót és Babócát fog varrni. Hát mit tagadjam, annyira nem repestem az örömtől :) Elsőre úgy volt, hogy az egyik oldalára varrja csak őket, és hát bevallom töredelmesen, úgy gondoltam, hogy akkor van még esélyem a másik oldalán nem lesz semmi, majd azt hordja kívül Editke :D De aztán mondta anya, hogy egyik oldalra Bogyót a másikra meg Babócát fogja varrni. Hát gondoltam, jó, végülis mi baj érhet. Aztán Editke hazament és konkrétan rákényszerítette anyát, hogy varrja meg neki minél hamarabb a táskát, amit elvileg csak karácsonyra kapott volna. Mit volt tenni, anya megvarrta, Editke meg ott trónolt addig mellett, és fogta a gombostűket, meg pakolta a gombokat, nem tágított anya mellől, amig el nem készült a táska. Aztán anya számolt be róla, hogy mennyire örült a tasinak, azzal is aludt... Reggel meg mikor felkelt és nem találta a táskát (mert rajta feküdt), akkor ez volt az első szava reggel: "Mamijaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, hol van az én táskááááááááááááám????" :D

Aztán én is hazaértem, és megláttam a táskát. Hát mit szépítsem, beleszerettem, mert egyszerűen nagyon cuki. Nem is tagadom, fel is akartam venni, de nem ért át rajtam. Editke meg rám is szólt, hogy az nem az enyém, azonnal vegyem le, és tegyem le az ő táskáját :D Szóval nagyon cuki a táska. Még Bogyó meg Babóca is tetszik rajta, ami nálam már az elképzelhetetlen kategória, komolyan, de ez van, minek tagadjam le... 

A táskát teljesen anya alkotta meg a képzeletében, mindenféle szabásminta vagy egyéb dolog nélkül. Ezt én elképzelni se tudom, de elfogadom, hogy van ilyen. Kár, hogy én nem vagyok ilyen, hát mindegy, majd fejlődök idővel. Remélem. Kis körtáska, a bélése nagyon szép virágos, és steppelt, pink cipzár van rajta, és a bélésanyagból van kis fodor a táska szélein. Az anyaga farmer, méghozzá nem is akármilyen farmer, hanem az én ősrégi Keyo farmerem. Aki olyan idős, mint én, az tudja, hogy annak idején, mikor én fénykoromat éltem (15 éve kb), a Keyo nagyon menő márka volt ám, és csillagászati áron adtak abban a boltban mindent. De nekem az kellett. Az a nadrág, annyira emlékszem, akkor volt 8000 Ft. 15-16 éve az egy kisebb vagyon volt. De anya megvette nekem, bár beígérte, hogy utána egy darabig maradjak csendben, mert ez olyan drága, hogy nem tud utána egy ideig mást venni nekem. Nem bántam, imádtam azt a nadrágot tényleg. Aztán miután elmúlt rólam ez a Keyo mánia, anya hordta nagyon sokáig ezt a nadrágot, szóval megszolgálta az árát. És most a Nyúlbélusnak lett belőle táska, nagyon örülök, hogy anyának eszébe jutott, hogy ebből varrjon Editkének táskát, mert nekem ez sokat jelent. A pántjába bele is szabta a Keyo Jeans hímzést, nagyon köszönöm, anya!!!! <3 A táska elvileg vállon átvetős, de ezt Editke nem tudja kezelni, ezért egyszerűen a nyakában hordja, és nagyon boldog vele. Ma a Bundi utazott benne a bölcsibe, szerencsére így Bundi nem fázik, és nem is hagyjuk el sehol, mert be van cipzározva :) Amúgy pénztárca is hordható benne, éppen belefér egy, hátha majd azt is kap a Béluska anyától ;)

És akkor a képek:

Nyuszika, amikor megkapta, hát látszik, mennyire nagy a boldogság:

És a közelebbi képek, amik még csak meg sem közelítik eredetiben a táskát, mert tényleg nagyon szép!

Nekem nagyon tetszik. De ahogyan a fb-on is látszik, másnak is, ilyet nem lehet kapni boltban, ez az előnye a DIY cuccoknak, nem fog velünk szembe jönni soha az utcán :) Régen nekünk is sok ruhát kötött meg varrt anya, azok is mindig olyan egyediek voltak, próbálták mások is utánozni, de anyának olyan érzéke van az ilyen dolgokhoz, hogy annyira szépre senkinek nem sikerült soha, mint ahogyan ő azt megcsinálta nekünk. Emlékszem azokra a pulcsikra, amikbe mesehősök fejét kötötte bele nekünk, hát alig győztem én is kivárni anno, hogy készen legyenek, és hordtam unásig. Csak az a baj, hogy ezt a tudását nem én örököltem tőle, hanem inkább Márti, ő is olyan szép dolgokat tud csinálni, amilyeneket én soha nem fogok tudni, mint pl Barnuska hátizsákját, vagy nekem a gyönyörűséges pelusos táskámat, amit még mindig nagyon imádok.

Mamijánál Editkének még a nagy sláger Babzsák, a cica, akit Editke nevezett el Babzsáknak és annyira egy tündér macska, hogy nagyon.

Ez meg egy tipikus Editkés kép "Mit mondottál Babzsák?"