Mézeskalács házikó

Nagy lelkesedésemben, hogy tudok én ám mézeskalácsot sütni, nekiálltam házikót is csinálni. Háááát, lehet kell ennek még pár év gyakorlás, de valahol el kell kezdeni. Azért szerettem volna sütni házikót is, mert már szinte úgy tűnik nekem, hogy ez a jó anyaság egyik fokmérője, hogy sütsz-e a gyerekednek mézeskalács házikót, hát ezen ne múljon. Aztán mikor a kész házikómat nézegettem a házi baileysem mellett, akkor elgondolkodtam, hogy ennek semmi értelme, a jóanyaság (remélhetőleg) nem ezen múlik, vagy legalábbis nem a házikó szépségén (csúnyácska lett a házam, na). De kinéztem már, hogy jövőre milyen sablon alapján fogok dolgozni, és az sokkal-sokkal jobb lesz ennél, és a ragasztóanyagomat is tovább fogom fejleszteni, mert valószínűleg ott csúszott hiba a rendszerembe. De hát, mint ahogy írtam is, valahol el kell kezdeni, ahhoz képest, hogy idén sütöttem először mézeskalácsot, egészen tűrhető lett ez a házikó, és várakozásommal ellentétben még most is, az összeállítás után 24 órával, áll, igaz kicsit csálén, de áll :)

A kiindulási alapom ugyanaz a honlap volt, mint a rudolfos mézeskalácsoknál, tehát apróséfre hagyatkoztam, nagyon tuti sablonja is van, bár én kicsit több ablakot tennék a házikóra, plusz a "tető további részei" darabokat nem tudtam értelmezni, de a hiba nyilván az én készülékemben van. A tető részeit meg megettük csak úgy natúron, jó volt az úgy is :D

A tésztához ugyanazt használtam fel, mint a múltkor:

Hozzávalók:

• 250 g méz
• 100 g vaj
• 125 g porcukor
• 5 g fahéj
• 5 g gyömbér
•  3 g szegfűszeg
• 8 g kakaópor
• 500 g liszt
• 3 g sütőpor
• 1 tojás
• 1 csipet só

A hozzávalókat összegyúrjuk, kinyújtjuk és az apróséf oldalán lévő sablon alapján kivágjuk az egyes részeket.

Ennyi tészta tényleg pont elég lesz a házikóhoz. A tészta tetejét megkenjük 1 egész  és 2 fehérje tojással, hogy fényes legyen. 185 fokon kb 15 perc alatt megsütjük.

Ha készen van, akkor hagyjuk kihűlni, addig megcsináljuk a ragasztóanyagot, amihez kell 2 tojás fehérje és 500 g porcukor. Az én tapasztalatom szerint ennél több cukor is lehet kell bele...

 Aztán nekiállunk ragasztani. Az egyes falak odaragasztása között én hagytam időt, hogy kössön a fehérje és a cukor, de így is kicsit omladozó lett a fala a házikómnak. A ragasztót habzsákkal nyomtam a tésztára.

A díszítéshez már van szipiszupi díszítő tollam, aminek nagy hasznát is vettem, sokkal könnyebb vele díszíteni, mint a habzsákkal.

A tetőnél adódtak gondjaim, mert nem mertem rátenni a kis dülöngélő falú házikómra a nagy tetőt, így egy hirtelen ötlettől vezérelve az egyik tetőelemet kettétörtem, és így lett ilyen kis béna tetőm, de a nagy tuti nem ragadt volna oda, szóval még így is jobban jártam. Díszítettem a tetőt is, ahogyan tőlem telt :D

A végén leszórtam a kreálmányomat porcukorral.

Editkének nagyon tetszett a házikó, azt mondta, hogy nagyon gyönyörű, hát kicsit elfogult azt hiszem :D Több ízben meg is akarta kóstolni, mert azt hitte, hogy tejszínhab van rajta, és most éppen azt várjuk, hogy mikor dől végleg szét, mert annyira ízlik a nyunyinak a mézeskalács, hogy mindig azt enné.