Sütinyalóka - próbaverzió

Most nagyon divatosak ezek a sütinyalókák, vagy puccosabb nevükön popcake-ek. Elvileg a lollipop-ból jön az angol popcake elnevezés, szerintem a sütinyalóka sokkal jobb név, bár nyelvújítók dolgozhatnának rajta, mert igazából ezt a sütit pont nyalni nem kell, de ha van csokinyalóka, miért ne lenne sütinyalóka. Csak furi. Mert nyalásról ez esetben szó sincs. De valóban sokkal hívogatóbb név a sütinyalóka, mint a pálcás süti, vagy fogós süti :D 

Én magam a nyalókát ki nem állhatom, eleve a sima cukorral is problémáim vannak és gyerekkoromban is voltak, pl az osztálytársaim által névnapokra az iskolába behozott selyemcukrot utáltam. Nyalókát szerintem soha életemben nem nyaltam teljesen "el" vagy végig, vagy nem is tudom, hogy kell ezt szépen mondani, szóval nem ettem meg teljesen, mert az a tömény cukor nekem sok volt. Ezért sajnálom, hogy annak idején nem találták még ki a sütinyalókát, az nekem sokkal jobban bejött volna. Mondjuk más kérdés, hogy szerintem nem sok értelme van ennek a nyalóka formájú sütinek, hacsak annyi nem, hogy a gyerekek szívesebben eszik meg a sütit így, de van olyan gyerek egyáltalán, akire tukmálni kell a sütit? Tehát nyalóka véget adni neki, hogy egye? Szerintem nincsen. De valószínűleg nem is ez a poén ebben a sütinyalókában, hanem az, hogy jópofa. Az, hogy valamit ki kell találni a neves gasztrobloggereknek, amiből megélnek, és ami új. És ezt igazán jól kitalálták, tényleg nagyon szép és vicces kis sütiket tudnak csinálni, amik néha inkább bonbon szerűek, de összességében nagyon jó fejek. Aztán a konyhafelszerelési boltoknak (gasztroshop, ettől a szótól a hideg kiráz, de van ilyen, brrr) is jót tett a sütinyalóka, mert rengeteg új dolgot lehetett így piacra dobni, aminek amúgy semmi értelme, de sokan mégis megveszik, mert majd ezzel fognak sok szép sütinyalókát gyártani. A legfeldolgozhatatlanabb a részemről ez a kis sütő, olyan, mint egy gofrisütő, de mégse :D ÉS ez még csak a jéghegy csúcsa, mert vehetünk kifejezett popcake pálcát (hogy minek, mikor a hurkapálca is ugyanaz, nem tudom), szóró és díszítő cukrokat (na ezek nekem is nagyon tetszenek :D), leszúrásra alkalmas kis szerkezeteket (a hungarocell pont ezt a funkciót tölti be, de nyilván nem olyan dizájnos) és még sorolhatnám. Szóval nagy biznisz lett ez a popcake, majdnem akkora sláger, ha nem nagyobb, mint a macaron. 

De itt egy teljesen mezei, hétköznapi változat, amihez nem kell PopCakeCreator (ez a neve a kis sütőnek), se szórócukor, se semmi puccerájos dolog. Kell hozzá két kéz, ami a tésztát meggyúrja (mert igenis van, aki megérzi, hogy a tészta kézzel gyúródott-e avagy nem; és ez nem más, mint az én nővérem :)), és további teljesen hétköznapi hozzávalók, mint liszt, cukor, margarin és dió. Ennyi, se több se kevesebb. Na meg hurkapálcika.

Az eredeti ötlet innen jött. Recept ugyan nincsen hozzá, de én úgy látom a képen, hogy tuti linzertésztából készült, ezért én azzal próbáltam meg, sikerült is.

Hozzávalók a linzerhez:

• 30 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 25 dkg margarin (vagy a margarinutálóknak vaj)
• 1 tojás
• tetejére még egy felvert tojás
• díszítésnek darált dió
• hurkapálcika a nyalóka élményhez :)

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, és egy órát pihentetjük a hűtőben. Aztán kb fél cm vastagra nyújtjuk, és kiszaggatjuk a kívánt formákat. Nem találtam a szíves sütiformámat, ezért karácsonyfákat és macikat szaggattam.

Értelemszerűen minden nyalókához kettő darab süti kell. A kettő közé én aszalt szilvát tettem, hogy legyen valami meglepetés is benne, de lekvárral vagy dióval mogyoróval, csokival is el tudom képzelni (még nutellával is...). A két felet egymáshoz passzintottam, közéjük tettem a hurkapálcikát és kicsit össze is nyomkodtam kézzel. Villával még biztonságból lenyomkodtam a szélét (meg mert az eredetin is így volt, azért). Tetejét megkentem tojással, szórtam rá darált diót és cukrot, és megsütöttem őket 180 fokon pirulásig. 

Editke persze egyből meg is kóstolta, azt mondta, finom :) A linzertészta nem is lehet másmilyen. (Itt lángost esznek Zsombival, de a nyalókasütievős képek nem sikerültek jól... Még ennyire se :D)

Aztán továbbgondoltam az ötletet, és csomagoltam is belőle Barnusnak meg Andrisnak, hadd örüljenek ők is neki :) A csomagoláshoz először folpackba tettem a nyalókákat, hogy ne szóródjon ki belőle a díszítés, a dió meg a cukor, aztán szívecske alakú színes papírba csomiztam őket, a szélét letűztem.

(Tudom, hogy a csomizásom nem lett szép, de nagyon siettem, és közben 100 más dolgot is csináltam, csak ötletadónak szánom, hogy lehet ám ebből nem is akármilyen ajándék is!)