2014. január 18., szombat

Sajtnyalóka,

vagy amivel több embert fogok idevonzani ;) paleo levesbetét, tészta helyett krémlevesekbe. Nem egészen az én találmányom a dolog, de a sajtnyalóka nevet egyértelműen én találtam ki :)
Amúgy mióta jobban körülnézek ilyen-olyan jól felkapott gasztroblogok között, bizony sokszor köszönnek vissza rám a jó kis régi Horváth Ilona receptek, csak éppen kicsit modernebb, vagy inkább puccosabb köntösben (itt-ott egy kis vaj, vagy olívaolaj a zsír helyett, pálinka vagy rum helyett "könnyed likőr") na szóval levontam a következtetést, nincs új a nap alatt, másrészt meg hazudni kell körmünk szakadtáig, vagy éppen sajátként bemutatni egy-két régi receptet, amit nagyanyáink is ismertek, és ennyi a "csoda" vagy a "trükk". Nem az, hogy attól még nem jó az a recept, csak kicsit úgy van tálalva, mintha nem egy 50 éves recept lenne... Hát ez csak így eszembe jutott, és gondoltam leírnom, hogy nem minden arany, ami fénylik, legalábbis szerintem nem. Erre a sajtnyalókára ez pont nem igaz, direkt nem annál a receptnél írtam ezt le, ahol a hasonlóságot felfedeztem, mert még beperelnek. Ezt a receptet Virágnál láttam, és nagyon köszönöm neki!
A sajtnyalókában az a jó, hogy gyorsan készen van, nem kell vele sokan szenvedni a konyhában, és garantáltan gluténmentes levesbetétet kapunk, ami azért nem semmi :) Ha nagyon akarom, akkor lehet paleolit is, mert egyes paleolit táplálkozók esznek sajtot is. Nyilván nem sokat, de esznek.
A recept egész egyszerű; a sajtot lereszeljük, vagy a reszelt parmezánt kiborítjuk a kis dobozból, halmot készítünk a sajtból, rátesszük a halmot egy sütőpapírral bélelt tepsire (nekem már hozott a Jézus szilikonos sütőlapot), beleszúrunk egy hurkapálcikát, és megsütjük (180 fokon).
Nem kell aggódni (én teljesen kiakadtam közben, csak azért írom) a sajt teljesen folyós lesz, de majd ha kivesszük, akkor megszilárdul.
Ha készen van, akkor vagy harapva egész egyszerűen megesszük (mint Editke), vagy belemártogatjuk a levesbe, és várjuk, hogy valamennyire feloldódjon benne, nyúlékony legyen és megesszük. Nagyon finom! Én még rendes husilevesbe is nagyon szeretem, persze a kevésbé elszántak csak zöldségkrémlevesbe tegyék ;)
UPDATE: rákerestem a googleban, és nem én találtam fel a sajtnyalóka nevet :( Pedig olyan boldog voltam tőle. A nosalty-n találtam egy teljesen hasonló receptet, hát na, nem hiába sose szerettem azt az oldalt. Na mindegy, csak így tiszta a dolog. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése