Káposztafőzelék, másképpen

Szintén főzelékes Feritől lopott kincs-receptet fogok leírni, de egyszerűen annyira finom, hogy elmondani nem lehet, pedig én nem is szeretem a káposzta főzeléket. Tényleg nem. Azt sem, amit anya főz, azt se amit én főzök (Krisztiánnak), szóval nem és kész. És láss csodát, Feri tudott olyan káposztafőzeléket gyártani, ami még nekem is bejön, sőt, annyira jó a recept, hogy annak dacára is belefogtam az elkészítésébe, hogy tudom magamról, hogy nem szeretem a káposztafőzeléket. Szóval egy próbát megér, aki szereti az ajvárt, az imádni fogja ezt a főzeléket is.

A káposztafőzelékről van egy családi történetem is. Aminek azt a címet adnám, hogy az egér, aki sörétes puska általi halált halt, pedig csak káposztafőzeléket szeretett volna enni :) Anyukám egyszer főzött káposztafőzeléket otthon, mert ők apával nagyon szeretik, szigorúan csirkeaprólékkal. Valahonnan hazaérve már jól kiéheztek, gyorsan megmelegítette anya a főzeléket, a husit aztán külön tányérra szedte, amit ott hagyott a konyhapulton. Ők meg leültek enni. Esznek nagy nyugalomban, mikor is anyukám meghallotta, hogy valaki csámcsog, aki nem apukám. Oldalra nézett, és azt látta, hogy egy egér ül a husis tányér mellett (a konyhapulton!!!!) és szedegeti a husira ragadt káposztát nagy élvezettel. Anyukámban meghűlt a vér, apára nézett és rámutatott az egérre. Apukám csendre intette anyát, és kiment a spájzba, ahonnan a sörétes puskájával tért vissza, amivel a verebeket szokta elriasztani (nem, nem lövi le őket, ugyan már!) az aranyesőről, mert mindig leeszik onnan a bimbókat és sosincs rajta virág. Na szóval apukám visszatért a csőre töltött fegyverrel, és nemes egyszerűséggel lelőtte az egeret. Ebben még úgy semmi különös nem lenne (bár az egérvadászatnak ezt a módját nem nagyon ismertük eddig, dehát apa, az apa), de az egér a konyhaszekrény mögé zuhant egy nagy sikoltás után, és nem volt tuti, hogy az örök vadászmezőkre elért-e, ezért apukám biztos, ami tuti alapon felmászott a konyhapultra (egy majd 190 cm magam ember...) és becélzott a szekrény mögé az egérre, hogy tuti ne egyen több káposztát. Anyukám, szegény meg nem tudta, hogy most akkor sírjon vagy nevessen, mert eleve hogyan kerül oda be egér, aztán meg eszébe jutott, hogy ezután bizony konyhaszekrény tisztítás jön, de azért elég vicces látvány lehetett apukám sörétessel a kezében egérre vadászva. Na ez egy ilyen családi anekdota lett nálunk, a puskával egérre vadászat :)

Ezek után jöhet a paprikás káposztafőzelék recept, amit kötelező mindenkinek kipróbálni, mert isteni. Én magam egy teljes adagot megettem egy ebédre, de arra gondoltam közben, hogy ez csupa zöldség, így egészség és pont. Nagyon finom!

Hozzávalók (2 adag, de én egyedül bepusziltam...)

• 2 kápia paprika
• 1 nagyobb fej vöröshagyma
• egy fél fej káposzta
• 1 evőkanál liszt
• 1 dl tejföl
• 5 dl húsleveslé, de én vízzel csináltam és tökéletes lett így is
• olaj
• gyömbér, fokhagyma, köménymag, currypor, római kömény, só, bors (tényleg kellenek bele ezek a fűszerek, nagyon finom lesz tőle! én mindegyiket érzéssel adagoltam, tehát nem tudok mennyiséget írni, meg néhányat Editke tett bele...)

A paprikát sütőben süssük meg, húzzuk le a héját. Amíg sül, dinszteljük meg a hagymát kevés olajon (vagy vegyük elő a hűtőből az előre lepárolt hagymánkat, és érezzük magunkat közben nagyon menőnek :D). Adjuk hozzá a fűszereket a hagymához. Öntsük fel az alaplével vagy vízzel, és tegyük bele a sült paprikát, főzzük 10 percig. Amíg fő, addig gyaluljuk le a káposztát. Én alapban utálok káposztát reszelni, de a nyáron kaptam Krisztiántól Tihanyban egy nagyon szupi zöldségpucolót, amivel szinte öröm káposztát gyalulni, ezt:

A káposztát kevés olajon pirítsuk meg serpenyőben, de ne párolódjon, hanem süljön. Érdemes kisebb adagokban a serpenyőbe tenni. 

Ha a paprikás alaplé főtt 10 percig , akkor turmixoljuk le, és sűrítsük be a tejföllel elkevert liszttel. Adjuk hozzá a pirított káposztát, és lehet is enni, én tettem még hozzá tejfölt, mikor ettem, hát nagyon finom.