Amerikai palacsinta

Valamiért mindig azt gondolom, hogy be fognak jönni az amerikai dolgok, aztán meg a legtöbbször az derül ki, hogy nekem mégse való, vagy nem bejövős az amerikai akármicsoda. De tényleg mindig olyan bizakodó vagyok a dolgaikkal kapcsolatban, egyszer például tök komolyan elmentem egy amerikai ösztöndíjjal kapcsolatos tájékoztatóra, ahol végigültem kb 2 óra fejtágítást, és szentül hittem, hogy nekem ott lesz majd a jó helyem... Aztán végül (szerencsére) mégse sikerült kimennem (ki érti, miért nem, talán nem voltam egészen teljesen amerikai bolond, a fejtágításon elmondták, hogy csak az mehet ki ösztöndíjjal, aki teljesen fanatikus, ebből gondolom, hogy akkor én mégse voltam az :D), és meg is világosodtam utána, hogy valószínűleg nem lett volna nekem ott olyan jó, több ezer km távolságra a családomtól, hiszen a spanyol hetek is nagyon nehezen teltek néha, pedig az csak 6 óra repülőút. De hát az álmaink meg a vágyaink visznek minket előre, lehet, hogy negatív tapasztalattal, de előrébb leszünk, az tuti :)

Az amerikai palacsintáról is voltak hatalmas elképzeléseim, hogy majd milyen nagyon finom is lesz az, hiszen csak nézzünk meg egy amerikai filmet, mindenki olyan nagy örömmel és lelkesedéssel lapátolja reggelire a vastag palacsintát juharsziruppal vagy szalonnával (bocs, baconnel), öröm nézni! Mondjuk azon már a sütés előtt elgondolkodtam, hogy az meg hogyan lehet, hogy valami sziruppal meg sonkával is finom, de hát végülis nekünk is van gundel palacsinta, meg hortobágyi húsos palacsinta, miért ne lehetne az amerikaiknak is valami ilyesmi? Nem mondom, hogy örök csalódás lett végül ez az amerikai változat, de hogy (anyukám kifejezésével élve) nem mennék érte a sarokig (főleg nem ebben az új cipőmben, ami tökre töri a bokámat!!! van olyan cipő még ezen kívül, ami bokánál tör? sztem nincsen...), az biztos. Meg hogy finomabbat is sütöttem már életemben, az is biztos. De ki kell próbálni, hátha egyszer majd jól jön, hogy tudok ilyen vastag palacsintát is sütni, és végülis Editkének (sok-sok törpök által gyűjtött áfonyalekvárral...) és Krisztiánnak is ízlett, szóval nem olyan rossz ez, csak nagy várakozás előzte meg, és nekem az volt a baj; sokat vártam tőle. Meg igazából lehet, hogy csak egy sima almás pitét ettem volna, és ez nem igazi házi süti.

És akkor a recept. Nagyon egyszerű, igazából nem kell hozzá semmi extra, és gyorsan kész is van. Talán nem is olyan nagy olajszagos, mint a rendes, magyar palacsinta. 

A receptet a netről bányásztam, elvileg ez Jamie Oliver recept, hát biztos, ha ezt mondják. 

Hozzávalók:

• 3 egész tojás
• 115 g liszt (nem tudom, miért pont ennyi, így volt leírva)
• 1,4 dl tej (ezt se értem, mindegy, ennyi)
• 1 teáskanál sütőpor
• csipet só
• és ízesítésnek, amit szeretnénk, kolbász :) juharszirup, lekvár, nutella, bármi lehet

A lisztet összekeverjük a sütőporral és hozzáadjuk a tojások sárgáját és a tejet, csomómentesre keverjük. A fehérjét egy csipet sóval felverjük kemény habnak, és a sárgájás tésztához keverjük. Lehet is sütni. Én kb egy merőkanálnyit tettem a palacsintasütőbe és fakanállal lelapogattam kicsit, hogy ne legyen olyan vastag. Mindkét oldalát megsütjük, ha szeretnénk, a még meg nem sült felére lehet tenni mindenfélét, gyümölcsöt, bacont, és azzal sütjük meg a másik oldalát. Én ezt nem próbáltam ki, lehet legközelebb ez lesz. Ebből a mennyiségből nekem 10 darab kisebb palacsinta lett, tehát nem egy ipari adag, de el is fogyott egyből.

Nyúlbélus se maradhatott ki a sütésből, nagy bőszen segített mindenben, komolyan, olyan cuki kukta gyerekem van :D (A műmosolyt meg szerintem sose növi ki, de nekem így is a legszebb gyerek).