2014. július 29., kedd

Kindertojás katicák

Nagyon jó ez a kindertojás belső, annyi mindent lehet belőle csinálni! Voltak már a csirkék, a méhecskék, és most a soron következők a katicák voltak. Az alapanyagot szerencsére megint szállították nekem a lányok, ezúton is nagyon szépen köszönök minden tojás darabot, nagy becsben vannak ám, mert még októberre is tartalékolok a tökös ötlethez, szóval senki, tehát SENKI ne dobjon ki értékes kindertojás belsőket, hanem küldje el nekem (címet szívesen adok ;) ).
Az ötlet ismét Kifli és levendula oldaláról van, ezúton is köszönöm szépen! Talán Levendulalánynak fontos, hogy ide is kattoljunk, tehát tegyük meg, nagyon kreativ bloggerina, megérdemli, hogy növekedjen a látogatottsága a nlc-n is ;) 
Szóval a katicabogarakhoz mindenképpen szükségünk lesz jó sok kindertoji belsőre. Ha van szomszéd gyerek a közelben, akkor még többre. Ha meg nagyon elszántak vagyunk, akkor egyenesen rengetegre! Amúgy annyira cukik ezek a bogarak, hogy egészen biztosan indíttatást fogunk érezni, hogy ne csak pár darabot, hanem jó sokat csináljunk, és minden gyereknek ezt ajándékozzuk. Én egészen pontosan 5 gyereknek adtam, és egyiknek se láttam csalódottságot az arcán, sőt, annyira cuki volt mindegyik, hogy komolyan, megérte annyit festegetni. Na de az elejétől.
Kell kindertojás belső, fekete, fehér és piros akrilfesték, piros papír vagy dekorgumi lap, fekete alkoholos filc, hurkapálcika, ecset.
A kindertoji belsőkről első körben eltávolítjuk a ráragadt csokit. Ezt az én tapasztalatom szerint semmiképpen nem érdemes kihagyni, bár az én gyerekem totális csokielpusztító (mint a Glialaka, ami mindet visz, bocs, ezt nem tudtam kihagyni..) , de úgy tűnik, nem mindenki ennyire fanatikus, van, aki hagy rajta egy kis csokit. Ha ezzel megvagyunk, akkor kinyitjuk a tojásokat, és a nagyobbik, hátsó részét piros akrillak kifestjük. Ezután egy hurkapálcára tesszük, hogy száradjon meg a festék, a hurkapálcát beleállítjuk egy pohárba, vagy hungarocellbe leszúrjuk, hogy ne dőljön el. Ha megszáradt a piros fele, kifestjük a másik végét feketére (ez lesz a katica feje) és ismét a hurkapálcikára tesszük száradni. Ha ezzel is megvagyunk, akkor teszünk neki fehér akrillal szemet, ha az megszáradt, akkor a szemgolyóját fekete filccel belepöttyintjük a fehér szembe. Igaz a katicának az én ismereteim szerint nincsen orra, de szerintem azért tehetünk azt is neki, kis fehér pötty formájában. Ha ez is megvan, akkor piros dekorgumiból vagy piros papírból kis köröket vágunk ki a szárnyaknak (a feles pohár méretileg pont jó lesz, könnyű körberajzolni és nem kell vacakolni körrajzolással, az ötletet Levendulalánytól loppantottam, feles pohár meg minden jó háztartásban van, ugye?). A karikákat kivágjuk és fekete alkoholos filccel pöttyöket rajzolunk rá, tetszés szerinti mennyiségben és méretben.
Ezeket a karikákat kettévágjuk és pillanatragasztóval felragasztjuk a katica hátára, ahol a két szín találkozik. Lehet nekik lábat is készíteni fekete cérnából, én ezt kihagytam. És kész is van, fel lehet akasztani a falra, vagy akárhova a szekrényre, nekünk majd a guriga tyúkok helyére kerülnek a konyhába.


A történethez hozzátartozik, hogy a festést az erkélyen csináltam otthon, mert kellemest a hasznossal, ott napoztam festés közben. Az erkélyünk kissé nyitott, így hiba lakunk az első emeleten, fel lehet látni az udvarról, van-e ott valaki, és mit csinál. A szomszéd gyerekek is ezt csinálták, és élénken érdeklődtek, hogy mi lesz abból a sok piros tojásból (elvégre nincs is húsvét :D), és ha majd készen lesz, megnézhetik-e. Nem vagyunk vmi extra nagy pajtik a szomszéddal, de a gyerekek cukik voltak, így úgy döntöttem (ah, de jó fej vagyok), hogy ha készen van, nem hogy csak megnézhetik, de kapnak is egyet-egyet belőle, nekem a Nyunyum úgyse volt elérhető közelségben, így legalább leteszteltem, hogy egy igazi hús-vér gyereknek, aki mondjuk nem is kötődik hozzám érzelmi szállal, tetszik-e a katica. És azt kell mondanom, hogy nagyon is bejött a szomszéd 3 kisgyereknek is a katica, pedig engem csak úgy látásból ismernek, de nagyon cukik voltak, ahogy örültek, és én meg ennek örültem annyira :) Lehet többször kellene nekik valamit adnom :) Vivike volt a legédesebb, egyből mutatta az apjának, hogy néééézd, mit kaptam apuci, kis katica, hát nem édes? Azt hittem, elolvadok tőle, egyem is meg a kis szívét.
Aztán úgy döntöttem, hogy Editkének meg Barnusnak is hozok egyet, hátha kibírják a vonatutat sértetlenül a papírszárnyak, csak jobb, mint a csoki például, és nagyon örültek neki ők is. Ott zümmögtek már az autóban, miközben anya hazaszállítmányozott minket, aztán Editke enni is adott neki (vajas kenyeret...), meg játszottak is még vele mindenfélét, és Barnus is nagy becsben tartja, pedig hát ő fiú, a katica meg szerintem lányos. És még fényképezkedni is hajlandóak voltak a katicákkal :)
És ha a belsejébe rejtünk valami apróságot, kavicsot, gyöngyöt, akármit, akkor még ajándékcsomagoló eszköz is lehet a katica, és a gyerekek még jobban fognak örülni. Meg az anyukák is, hogy nem csokival tömjük a gyerekeiket ;)

4 megjegyzés:

  1. Jujj Kati ezek nagyon cukik!!!! Neked tényleg érdemes Kinder belsőt gyűjteni. :) Így legalább már látom értelmét a sok Kinder tojásnak, ami nálunk megfordul. :D Már csak oda kéne adnom...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye, Dóri!? Nehogy kidobd őket, tároljátok még 1-2 hónapig, mire újra találkozunk :P De tényleg, nehogy kidobd, kell októberre! Előre is köszönöm! :)

      Törlés
  2. Nagyon cukik lettek a katicák, látom Editkének meg Barnuskának is tetszik! :))

    VálaszTörlés