Ovis jeles babzsák célbadobós játék

Még ezt a játékot is Editke szülinapi partijára készítettem, az ötlet a Praktikából van. Sok minden nem kell hozzá, és nagyon jópofa kis játék lesz belőle. Mivel a parti már megvolt, ezért ide még azt is le tudom írni nektek, hogy szerették a gyerekek ezt a játékot, érdemes akár otthonra, a kertbe is elkészíteni, mert szerintem (már amennyire értek hozzá, az kb semennyire, de gondolom) fejleszt mindenféle kézügyességet, meg célzóképességet, távolságfelmérést, miegymást, tehát mondhatjuk, hogy fejlesztő játék, mégsem műanyagcsoda fisher price. Egyszer be fog perelni ez a cég, nem rontani akarom ám a boltjukat, csak engem egyszerűen idegesítenek ezek a játssz, tanulj, cseperedj rózsaszínboldogság szirupélet reklámok. Meg horribilisen drágának is tartom ezeket a műanyag izéket, mégis mindenki megveszi, mert jajjdejó fisherprice, azbiztosanmenő. Na, de visszafogom magam, és nem írom le a véleményemet, hiszen arra ott volt a másik blogom, azt is beszüntettem, pont ezek miatt, szóval van itt egy otthon elkészíthető készségfejlesztő játék leírás :) (Amúgy Vekerdy szerint ez is hülyeség, mert akár egy fadarab is fejleszti a gyerek készségét, szóval nincsen olyan, hogy nem képesség- vagy készségfejlesztő játék, na de ez is egy másik téma lenne). 

A játék lényege, hogy babzsákokat kell dobni egy jelölőtáblával leszúrt papír tányérra. Az eredeti Praktikában ez úgy volt, hogy minél távolabbi egy tányér, annál több pontot ér, és nyilván aki a legtöbb pontot gyűjti a gyerekek közül, az nyer. Mivel egy három éves gyerek annyira nem tud összeadni, meg a számokat se ismeri (persze, nyilván van, aki ismeri, én a saját, nem szétokosított fejű gyerekemből indulok ki ;) ), ezért leegyszerűsítettem kicsit a játékot. Szerencsére már minden vendék gyereknek kiderült az ovis jele, így az egyszerűség kedvéért minden babzsákra rávarrtam az ovis jeleket, és a jelölő pálcikákra is az ovis jeleket nyomtattam ki, majd lamináltam be, hogy tartósabb legyen. Így minden gyereknek lett egy saját tányérja saját leszúróval és abba kellett beletalálnia. És mivel azt olvastam valami nagyon menő buliszervező oldalon, hogy a szülinaposnak is illik valamiféle ajándékkal kedveskedni a vendégségbe érkező gyerekeknek, ezért azt találtam ki, hogy mindenki hazaviheti a babzsákját, meg ha akarja, a leszúrót is (meg ha a szülők is akarják, Editke mondjuk egészen odavolt az ő leszúrójával). 

Mivel a buli színe a kék-fehér lett, így a babzsákoknak is kék-fehér anyagot választottam. Az ovis jeleket meg filcből vágtam ki és varrtam fel géppel a zsákokra. Hét zsákocskát kellett varrnom, amivel igazából nem is volt gondom, mert a legegyszerűbb dolog a világon babzsákot varrni, csak néhány jellel voltak problémáim. Vagyis nem néhánnyal, hanem csak eggyel, Barnuska ostorával. Nem tudom, nekem azt is nehéz volt feldolgozni, hogy a szeretett kis unokaöcsimnek ostor a jele az oviban, nem tudom, nekem ez olyan fura jel. De Barnus amúgy szereti, meg tavaly még csapkodott is ostorral, és tök ügyes volt, csak nem tudom, nekem valahogy az ostor nem olyan tradicionális ovis jel, mint a csiga mondjuk, vagy a zászló. Csak csendben jegyzem meg, hogy azért rákerestem a neten, hogy mégis mások hogyan rajzolnak le egy ostort, de hát azt nem lehet hova bonyolítani. Egy hosszú nyél, rajta az ostor lényegi része, és ennyi. Így én se bonyolítottam túl, lett egy nyél, és varrás lett az ostor vége. Aztán kaptam ám én mindent az ostoromra, a kedvencem a (nem nevezhetem meg, hogy kitől származó, mert megígértem neki, hogy soha senkinek nem árulom el, hogy minek titulálta az ostoromat) pálcika megnevezés volt :) Tündi néni meg közölte, hogy milyen lelketlen vagyok, mert az összes többi gyereknek milyen szép színes jelet csináltam, Barnusnak meg pont egy ronda barna színtelen ostort. Hát mondom nem én találtam ki, neki ez a jele. De akkor miért nem rajzoltam/hímeztem mellé legalább egy EMBERKÉT (bakker, egy emberkét, nagyon kemény....), aki fogja az ostort. Hát mondom, nem is tudom, miért nem, annyira emberkét nem tudok se hímezni, se rajzolni, de még értelmesen odatenni az ostor mellé sem. Jóhogy már nem egy egész ménest miért nem rajzoltam mellé... 

Na ennyi a vicces történet a játékhoz, de most megmutatom, hogyan is készült el.

Először is mindenkinek megszereztem az ovis jelét, így lett csiga (Editke), katica (Bíborka), ostor (Barnus), dominó (Andris), tulipán (Léna), cseresznye (Liza) és hajó (Áron). A jeleknél is volt bonyodalom, mert Editkének és Andrisnak is a bölcsiben most a cseresznye a jele, ami Lizának majd az oviban, ezért módosult Andrisnak dominóra, ami az ovis jele lesz, és Editkének meg csigára, ami az ő jele lesz az oviban majd, de akkor Bíborkának is változtatni kellett, mert neki meg a bölcsiben a csiga a jele, de az oviban meg a katica... Kicsit bonyolult, de végül szerencsére a majdani és jelenlegi ovis jele senkinek nem egyforma. Ezeket  a jeleket kinyomtattam, és filcre átmásoltam, mert nem vagyok egy nagy ügyes rajzoló. Aztán rávarrtam géppel a kiszabott babzsákokra.

Utána összevarrtam a zsákokat, egy kis lyukat hagytam, hogy azon keresztül beletegyem majd a babot. Ki is vasaltam őket, mert kicsit gyűröttek lettek. Betöltöttem babbal, egy zsákba egy fél zacsi bab fért bele, az 125g volt. Aztán kézzel bevarrtam a lyukat. Kész is volt a hét kis zsák.

Aztán kinyomtattam a jeleket még egyszer nagyban, és belamináltam, hozzáragasztottam egy hurkapálcához, ez lett a jelölője a műanyagtányéroknak. 

Összepárosítva zsákok és jelölő pálcikák :)

Editke a sajátjaival nagyon boldog volt, bent a szobában is prímán eljátszott velük :)

Aztán Krisztián kilyukasztotta nekem a 7 darab tányért, amire dekortapasszal egy ikszet is rajzoltam, hogy oda kell dobni a babzsákot :) A földbe leszúrtuk a jelölővel a tányérokat, és már dobálhatták is rájuk a zsákocskákat. Remélem szívesen vitte mindenki haza a maga zsákját, és megmarad kézzel fogható emléknek erről a szülinapi zsúrról :)