Nagyon hatalmába kerített ez a liszt nélküli élet. Ami elég fura, tekintve, hogy imádom a bármilyen ételt, ami lisztből készül; a kelt tésztáktól kezdve a lasagnét át egészen a palacsintáig. De most ez a nagy őrület, hogy csináljunk mindent akármivel, csak ne fehér búzaliszttel, hát akkor miért pont én maradjak ki ebből? A zabpehely meg zabliszt amúgy is most a táplálkozás élvonalában van, ha lehet ilyet mondani, tehát aki testépítő az azért eszi, mert jajjdejó fehérjeforrás, aki meg az updateben hisz, az meg azért, mert ez azért mégse csak sima búzaliszt, ami a főgonosz a cukor mellett az életünkben. Mivel én viszonylag egyszerűen gondolkodó ember vagyok, azért eszem főleg, mert jó az íze. Editke is szereti, halleluja, akkor együk csak jó sokszor.
Csak az a baj, hogy nem tudok elmenni amellett, hogy oké, hogy egészséges meg finom, meg ch csökkentés, jajjdeszépvékonyakleszünk, de a zabban akkor is nagyon sok a mikotoxin. Ez van, szeretjük, nem szeretjük, ha esszük, akkor ezzel is számolni kell. Az All abaut feed/food tavalyi felmérése szerint a mi régiónkban a zab az egyik mikotoxinnal leginkább fertőzött gabona. Az összehasonlításban persze ott van a búza, a kukorica, a rozs, a zab és a rizs is. Meg a földimogyoró, pisztácia, de abból mi nem igazán eszünk mennyiségeket. Na szóval az én nagy sajnálatomra igen nagyon sok mikotoxin van a zabban, amit persze ránézésre nem látunk, a zacskón se tüntetik fel, ezért a legtöbben nem is aggódunk rajta. Én is próbálok nem aggódni, de azért mindig eszembe jut, akárhányszor is előveszem a zabpelyhet. Ez gondolom szakmai ártalom. Az meg már más lapra tartozik, hogy szerintem nagyon-nagyon keveset foglalkoznak a táplálkozáskutatók meg dietetikusok meg minden efféle nagyfejűek ezzel a kérdéssel. Szerintem többet kellene, mert meggyőződésem, hogy a legkevesebb embernek van fogalma arról, hogy egyáltalán van olyan, hogy mikotoxin és mire van az. És milyen hatással van ránk. Nem azt mondom, hogy a mikotoxin fogja az emberek végnapját elhozni, de ha már ennyit foglalkoznak a búza mindenféle formájának ilyen-olyan glikémiás indexének elemzésével, meg azzal, hogy a teljes kiőrlésű az istenkirályság, akkor szerintem a minimum lenne, hogy erről is ejtsenek szót. De soha nem tér ki erre senki :( Meg se említi. Az én rossz sejtésem, hogy talán még a dietetikus se tudja... Persze ha tudná, se lennénk előrébb, mert a mikotoxin olyan alattomos, hogy nagyon nem tudjuk hogyan kikerülni. Csak mondjuk ha már ennyire felvilágosultak vagyunk a mindenféle E számokkal, akkor talán ezek a kis vegyületek is megérnének egy misét. Aztán nyilván csak paranoid vagyok, de ez az én blogom, tehát írhatok róluk szabadon :)
A zabpelyhes palacsinta meg az én egyéni meglátásom szerint nagyon finom. Hogy mennyivel jobb nekünk zabpelyhes palacsintát enni, mint normál liszteset, azt majd kikeresitek valami hozzáértő helyen, így is túl sokat írtam már minden másról. Mondjuk a glikémiás indexe pont alacsonyabb, mint a liszté (legalábbis eszerint).
A receptet a neten találtam, de aztán persze, miért is ne kicsit módosítottam rajta, így ez az én teljesen saját változatom :)
Hozzávalók:
- 12 evőkanál zabpehely
- 3 dl tej
- 2 dl szóda vagy bubis víz
- 3 egész tojás
- stívia, vagy folyékony édesítőszer, ízlés szerint
- fél dl olaj
- 5 csepp vanilia aroma
A zabpelyhet leforrázzuk a tejjel, és állni hagyjuk egy kicsit, amíg megdagad. Ha ez megvan, botmixerrel összeturmixoljuk. Hozzáadjuk a vizet/szódát, az édesítőt, itt meg lehet kóstolni, hogy mennyire édes. Utána beleütjük a tojásokat, hozzáadjuk az olajat és a vanilia aromát. Én mindent botmixerrel kevertem, ha már ott volt, nem vettem elő még egy fakanalat. Ha kész a palacsintatészta, akkor palacsintasütőben kisütjük. Még nekem is sikerült a sütés, pedig én normál palacsintát egyáltalán nem tudok sütni, de ez ment. Nyilvánvalóan azért, mert zabpehelyliszt volt benne :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése