2014. augusztus 14., csütörtök

Amerikai mogyoróvajas keksz-újratöltve

Igazából ez a recept majdnem ilyen formában már szerepel a blogon, és tök meglepő módon az egyik leglátogatottabb bejegyzésem. Valószínűleg a jól eltalált neve miatt, mert az amerikai mogyoróvajas szókapcsolatra megugranak a klikkek, úgy tűnik. Ez egy felfejlesztett, kicsit ch szempontjából barátibb (egy hajszállal csak) recept, tehát nem fogyis, sajnos, de végülis mindig elelmélkedek, hogy én nem is fogyni akarok, hanem szinten tartani azt, ami most van, abba meg belefér egy kis süti (meg milka csoki, meg csipsz, fagyi.... jajjj). 
Azért sütöttem most újra ezt a kekszet, mert egyrészt én imádom a kekszeket, másrészt meg a földimogyorót is, harmadrészt meg most nem kell attól tartanom, hogy Editkém bezabál a földimogyoróból, és allergiás lesz rá, mert anyáéknál van. Bár mindig elfelejtem, hogy már elmúlt 3 éves, tehát lehetne adni neki most már tök nagy nyugalomban földi mogyorót is akár, de ettől az allergiától meg félrenyeléstől annyira félek, hogy nagyon. Csak remélni merem, hogy minden anyukának van valami extra parája, és nem vagyok ufo. Egészen régen érzetem magam mostanában ufónak, ami egyrészt tök jó érzés, másrészt meg valószínűleg azért van, mert kezdek kevésbé foglalkozni olyan emberekkel, akik nem annyira részei az életemnek, csak úgy ott vannak :) És találtam egy nagyon tuti idézetet is ehhez, amit most beteszek ide nektek, nekem sokat segít, ha erre gondolok: (meg a helikopterre, természetesen, ami a Nóra ötlete, miszerint nem vagyok én ufo, csak én vagyok a helikopter és kész :D):
"A lelki béke abból származik, ha megértjük és elfogadjuk, hogy kevesen látják pont olyannak a világot, mint amilyennek mi." Andrew Matthews, aki valami bestseller író, és ahogy rákerestem, valamiféle önsegítő könyveket ír, olyanokat, amiket én nem annyira szoktam, de sokan szeretik ezt a féle könyvtípust, és sokaknak segít is. Na nekem ez az egy idézet pont elég segítség lesz, és nem önsegítő könyvet veszek majd, hanem valami jó regényt :)
És akkor a keksz, ami szerintem szintén lelki békét is hozhat, főleg ha van mellé tea meg könyv :) 
Hozzávalók:
  • 5 dkg vaj
  • 10 csepp stívia
  • 5 dkg mogyoróvaj
  • 5 dkg étcsoki
  • 5 dkg liszt
  • 15 dkg földimogyoró, amiből kb 5 dkg ledarálunk teljesen apró morzsásra, a másik részét meg durvára
  • 1 tojás
  • fél teáskanál szódabikarbóna
A lisztet a szódabikarbónával és a nagyon apróra darált mogyoróval összekevertem. Hozzáadtam a tojást, a mogyoróvajat, a vajat és a stíviát és összegyurmákoltam egynemű tésztává. A csokit kis darabokra vágtam, és a durvábbra darált mogyoróval együtt a tésztához gyúrtam. Mivel a stívia kicsit másképpen édesít, mint a cukor, ezért közben kóstoltam is, nekem nem lett nagyon édes, sőt, de én szeretem az ilyen se nem édes, se nem sós kekszeket is. Sütőpapíros tepsire gombócokat formáltam a tésztából, lelapogattam őket kicsit, és 175 fokon 15 perc alatt megsütöttem. Nagyon-nagyon finom lett, másnapra elfogyott az összes (ergo Krisztiánnak is bejött, pedig ő a krémes sütiket kedveli alapból).
És még egy nyaralós kép, mert egy kedves ismerősöm azt írta erre a képre a fb-on, hogy milyen csinos anyuka vagyok, és hát olyan jólesett :) Meg a nyári sálam, a léééényeg ;)

2 megjegyzés:

  1. ...annyira fincsi ez a süti, megtörte az ellenállásomat :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Zsuzska, ígérem, nem sütök egy darabig most ilyet ;)

      Törlés