Most ott tartok az életemben, hogy kb mindenki bekaphatja, zabpelyhesítek minden ételt. Lehet ezzel védekezek az élet mindenféle galád támadása ellen, de próbálok arra fókuszálni, hogy ami nem öl meg, az erősebbé tesz, és itt most kivételesen nem a mikotoxinokra gondolok. Jelenleg lehetne ez az életmottóm is. De valami frappánsabbat szeretnék, úgyhogy nem ez az életmottóm. Majd még kitalálom mi az. Lehetne a "zabpehellyel jobb az élet" is, de azt se érzem teljesen kiforrottnak, és teljesen az életemhez passzolónak. Jelenleg a "mindenki hülye, és én vagyok a helikopter", Nórától kölcsönvett mottó illene rám a legjobban. Vagy a fb-on lévő, "fogadd el, hogy kb senki nem látja olyannak a világot, mint te magad, de ha találsz egy olyat is, akkor nagyon örülj neki" is. Ezt amúgy megosztottam Krisztivel (konkrétan, hogy talán ő az egyetlen épeszű ember, akivel aznap beszélgettem, na jó, néha Krisztiánt is az épeszűekhez sorolom, néha nem, ez van, dehát ő eleve más megítélés alá esik, mert férfi), aki nagyon betojt, hogy akkor most véget akarok-e vetni az életemnek. Mondtam neki, hogy nem, hanem sanszos, hogy lelövök hirtelen indulatból valakit, és ezért lecsuknak, tehát kezdheti főzni a meleg husilevest nekem a börtönbe, és rejteni a frissen sült kenyérbe a reszelőt. Ami persze ch csökkentett, már a kenyér. Bár ha tényleg lelövök valakit, akkor gondolom már egymindegy lesz, hogy milyen kenyér kerül a gyomromba. Most minden új olvasót elvesztettem, nyilvánvalóan, ne haragudjatok érte, amúgy egy egészen normális nő vagyok. Vagy legalábbis sokan ezt hiszik rólam.... Csak néha kiakad a biztosíték, ami nálam most a Családbarát magazinban lévő hirtelen tv szereplésemtől akadt ki. Már ez volt a végső löket. Előtte már voltak előszelei a végleges életből kiábrándulásomnak. Aki ismer, annak elmondom, aki nem, az meg majd látja a következményeket a blogon :D Lehet kirúgnak és főállású kézművesiparos leszek, vagy felfedez Spielberg, hogy a főnököm szavaival éljek (akinek ki fogom egyesével tépkedni a haját, ha a közelembe merészkedik a napokban.... )
Szóval a zabpehely mániám tovább zakatol, és most éppen az isteni nagyon finom zöldségfasírtom esett neki áldozatul. Nagyon szeretem a zöldséges fasírtot, szerintem bármilyen napszakban és helyen meg tudnám enni, vég nélkül. Általában rendes zsemlével szoktam elkészíteni, de most gondoltam egy merészet, és zabpehellyel készítettem el. A végeredmény nagyon finom lett így is, érdemes egy próbát tenni vele. Bár az újabb kutatások szerint ugye nem annyira jó a zabpehely sem, de nem tudom én már ezt a gyorsan változó ch világot követni.
Hozzávalók:
- bármilyen zöldség, én fagyasztottat használtam, kb fél kg
- kevés olaj
- egy tojás
- kb 6 kanál apró zabpehely
- kevés zsemlemorzsa a forgatáshoz, de ez ki is maradhat akár
- só, bors, amit akarunk még bele fűszer
A megpucolt zöldségeket összevágjuk kis kockákra, és kevés olajon megpároljuk. Ha készen van, akkor hagyjuk teljesen kihűlni. Adunk a hideg zöldségekhez egy egész tojást, sózzuk, borsozzuk, és annyi zabpelyhet adunk hozzá, amennyivel jól gyúrható masszát kapunk. Kis gombócokat formálunk belőle, meghempergetjük zsemlemorzsában, és 210 fokra felmelegített sütőben kb 15 percig sütjük. Közben én egyszer megfordítottam a fasírtokat.
És időközben Editkéből oviba járó nyunyubélus lett, Bíborkával karöltve töltik ovis napjaikat, egyelőre nagyon élvezik :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése