2014. október 1., szerda

Pillecukor nyalókák

Nagyon el vagyok maradva az új bejegyzésekkel, pedig legalább már 4 várakozik itt a közlésre. A mentségem az lehet, hogy beszippantott a munka világa, közelebbről pedig a touch down PCR és az aszpergillusz gombák, valamint a második mentségem, hogy a hétvégén esküvőn voltunk, és így a szabadidőm kicsit véges lett. 
De a mentegetőzés után jöjjön egy igazi gyerekeknek való recept, ami nagyon-nagyon egyszerű, gyerekkel is bele lehet vágni, és tuti sikert arat, nem csak a kicsik, de a nagyon között is. 
Az ötletet már nem is tudom meghatározni pontosan, hogy honnan vettem, csak úgy nézelődtem a neten, és akkor találtam rá erre a nagyon egyszerű de látványos édességre. Azért kerestem valami extrát, mert Editkééknek az oviba Mihály napi vásárt rendeztek az óvónénik (aminek a bevételéből elmennek pénteken állatokat nézni az állatok világnapján, egyszerűen elmondhatatlanul rajongok az ovinkért, mert annyira nagyon jó ötleteik vannak!), és a szülőknek vásárfiával kellett hozzájárulni a dologhoz, aztán persze a vásárfiák megvásárlásával is ;) És szerettem volna valami olyat, ami tutira jól sikerül, mert beneveztem ám én a sütinyalóka, kicsit népszerűbb nevén a popcake készítésbe is, de tartottam tőle, hogy nem fog szépre sikerülni, és kellett valami mentő ötlet, ha netán az nem jönne össze (de összejött, majd a következő bejegyzésben az fog szerepelni). 
A hozzávalók nagyon egyszerűek:
  • pillecukor (lehet bármilyen formájú, méretű)
  • olvasztott csoki (legjobb az 50% kakaótartalom feletti, én a lidliset veszem mindig, mert finom és olcsó)
  • szórócukor (dr Oetkernek nagyon jók vannak!)
  • hurkapálcika
A pillecukrokat első körben ráhúzzuk a hurkapálcikára, és keresünk egy olyan poharat, amiből majd nem fog kiborulni a sok nyalóka, ezt tényleg hasznos előre tesztelni, nem akkor, mikor már a bemártott nyalókát tesszük bele, mert akkor kellemetlenebb lesz, ha felborul a díszített nyalókával a pohár. Ha ez megvan, akkor a csokit szigorúan gőz fölött felolvasztjuk, és a nyalókákat egyesével belemártogatjuk, lecsöpögtetjük róla a felesleget, és amíg nem dermed meg, addig gyorsan rászórjuk a szórócukrot, vagy díszítőcukrot, vagy amit szeretnénk rátenni, akár kókuszreszelékkel is szép lehet szerintem. Aztán visszatesszük a pohárba és hagyjuk teljesen megdermedni a csokit. Ha jó minőségű csokit használtuk a bevonathoz, akkor nagyon szépre szárad, nem repedezik meg, és még szállítani is lehet, nem fog megtörni.
A készítéshez viszont az hozzátartozik még, hogy leírni és elgondolni egyszerű a nyalóka készítését, viszont mikor csöpög a csoki a konyha minden pontjára, és mikor 3 nyalókát próbálunk egyszerre fogni a kezünkbe, hogy lecsöpögtessük a felesleget, és gyorsabban haladjunk, az annyira nem vicces. Mint ahogy az sem, mikor azzal szembesülünk a díszítőcukor rászórása közben, hogy a kis cukorgyöngyök bizony nagyon szeretnek elpattogni, minél magasabbra, és a konyhánk minden pontját szeretnék borítani a kis cukorkák.... De lelkes gyerekek könnyen felszedik, főleg, ha megengedjük nekik, hogy amelyik cukorkát megtalálják, azt meg is ehetik :D


Editkének nagyon bejött, többször is tesztelte, hogy biztosan finom-e... :D
És mikor mindegyiket elvittük az oviba, akkor ünnepélyesen meg kellett ígérnem neki, hogy mindenképpen vásárolok majd a nyalókából még kettőt. Viszont a nyalóka akkora sikert aratott a vásáron, hogy mire mi az asztalhoz jutottunk, már egy darab se maradt belőle, és sajnos több ismerősünk se tudta megkóstolni, ezért beígértem nekik, hogy csinálok majd külön névre szóló nyalókákat is :)
A kis cuki barátnők <3


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése