2014. október 8., szerda

Spenót tésztaköpenyben

avagy van új a nap alatt, mert rákeresve a neten még csak hasonló receptet se találtam, szóval vagy nagyon ügyes lány vagyok (az a baj, hogy nem...) vagy csak rossz kulcsszóval kerestem ;) De a lényeg a lényeg, hogy ez egy nagyon tutijó kis recept, megér egy nap szénhidrát kilengést, azt hiszem. Ebédre meg csak lehet már az optimális súly elérése után enni fehérlisztet, nem? De. Aki mást gondol, az most kicsit maradjon csendben, légyszíves, köszi ;)
A recept, már ötleti szinten, nem a saját agyam terméke, mert egy Kiskegyed konyhájában láttam egy ehhez hasonlót, és le is fényképeztem (éljen a modern technika, mit nekem receptkimásolás!), de a képet valahova jó helyre mentettem el, amit azóta se találtam meg persze. De a lényege a receptnek azért még elég élénken él az agyamban, így az alapján tegnap megsütöttem ezt a nagyon finom kaját. 
Az az igazság amúgy, hogy én csak úgy simán, natúron is szeretem a spenótot. Azt hiszem, bármikor meg tudnám enni, reggel-délben-este-éjjel, akár több napon keresztül. Persze bundáskenyérrel a legfinomabb, de magában is megállja a helyét. Editke is nagyon szereti, ebből a tésztaköpenyes spenótból is kiette a töltelék egy igen nagy százalékát, hiába mondtam neki, hogy ez nem neki készül vacsorára, hanem nekem holnap ebédre, annyira nem izgatta magát, és totál fel volt háborodva, hogy én mégis mit gondolok, hogy neki egy merőkanál spenót TÉNYLEG elég lesz vacsorára? Tényleg azt gondoltam, szégyenszemre. Mire közölte, hogy de Anya, akkor most KOMOLYAN azt mondod, hogy ti fogtok enni abból a spenótból, nekem meg nem jut már egy csepp se? Mindezt 2 merőkanál spenótbenyomás után.... Persze, örülök én, hogy jó étvágyú gyerekem van, de azért néha komolyan elcsodálkozok, hogy hova fér bele ennyi kaja. Hogy nem abba a kis pocakjába, az tuti. Szóval ha kicsit kevésnek tűnik a töltelék, hát akkor az ezért van... És nem vagyok ám gonosz anya, mert direkt vacsira készítettem a maradék tésztából juhtúrós és kolbászos kifliket, de az nem izgatta annyira Editke emésztőnedveit, mint a spenót. 

Hozzávalók a tésztaköpenyhez:
  • fél kocka élesztő
  • 30 dkg liszt (ha egyúttal kifliket is szeretnénk, akkor 50 dkg)
  • 2 evőkanál olaj
  • kb 1-1,5 dl víz
  • kevés cukor és tej az élesztő felfuttatásához
Hozzávalók a spenótfőzelékhez:
  • egy zacskó spenót
  • só, bors
  • 2 evőkanál olaj
  • 2 evőkanál liszt
  • kb 3-4 dl tej
  • 2 gerezd fokhagyma
A töltelékbe még kell további 3-4 vagy ahányan esszük, egész tojás.

A tésztához az élesztőt felfuttatjuk a cukorral és a kevés tejjel, vagy vízzel is lehet. A liszt közepébe öntjük, és az olajjal együtt eldolgozzuk, sózzuk. Annyi vizet adunk hozzá, amennyivel jó ruganyos tésztát kapunk, ne ragadjon, de ne is essen szét. Egy órán keresztül meleg helyen kelesztjük.
Amíg kel, elkészítjük a spenótot. Én ki szoktam tépkedni a friss spenót leveléből az ereket, mert nem szeretem, ha "szálkás" lesz a főzelék. A fokhagymákat megpucolom. A spenótot és a fokhagymát együtt fedő alatt megpárolom, majd leöntöm róla a főzővizet. Egy lábasban az olajon megfuttatom a lisztet, ha már kicsi színe van, akkor hozzáöntöm a tejet, sűrűre főzöm sózom borsozom; fehérmártást készítek. A spenótot a fokhagymákkal összeturmixolom és a fehérmártáshoz öntöm. 
Ha megkelt a tészta, akkor vékonyra nyújtom és egy alkalmas jénait vagy tűzálló tálat kibélelek vele. Akkorára érdemes nyújtani, hogy a szélei bőven túllógjanak a tálon, mert majd be is fedjük a tésztával a tölteléket. Beleöntöm a tésztába a spenótfőzeléket és ráütök annyi tojást, ahányat szeretnék, és ráhajtom a tészta túllógó végeit. 200 fokon szép barnára sütöm (kb 20 perc).  




Nekem kicsit kifolyt a töltelék a tésztaköpenyből, de ez az ízén semmit sem változtatott ;)
És mivel több tésztát gyúrtam be, lettek nekünk vacsira és reggelire finom juhtúrós és kolbászos kiflikéink, nyami...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése