2014. október 3., péntek

Sztrapacska liszt nélkül

Jajjj, tényleg elragadott magával ez a nagy egészségtudatos táplálkozás. Mondjuk leginkább azért, mert látom, hogy van értelme, ergo nem hízok annak ellenére sem, hogy extrán nem étkezek és nem mozgok annyira nagyon túl sokat, és nem is éhezek. Tehát akkor csak van valami létjogosultsága a ch csökkentésnek. Bár azzal persze nem vagyok teljesen tisztában, hogy a köles mennyire jobb szénhidrát szempontból, mintha lisztből készült galuskát ennénk, de hát a lisztnél ugye minden jobb, ezt már régóta tudjuk. De amúgy is, a kölesnek mindenféle nagyon jó hatása van, ennek azért utánaolvastam én is, és hát tegyük változatosabbá az étkezésünket meg minden, hátha akkor majd 100 évig fogunk élni :P
A köles még azért is jó, már háziasszonyi szempontból, mert sokféleképpen el lehet készíteni, tehát lehet sós és édes is, lehet desszert, de ugyanúgy köret és leves is. Na azért ez a nem semmi, hogy ennyi mindent tud ez a kis golyóbis. Egy valamit nem lehet vele csinálni, amit én bevallom töredelmesen, ki is próbáltam, és nem vagyok rá büszke, de hát ez van, okuljon mindenki; a kölest nem lehet kipattogtatni, mint a kukoricát, pedig ez nekem szent meggyőződésem volt, hogy ezt meg lehet csinálni. Hát nem :P De azon kívül minden mást. Pedig Editkével nagyon rajta voltunk, hogy namostaztán pattogatott kölest eszünk. De végülis sütni meg lehet a kukorica pattogtatóban is :D

A köles-megfertőződésem amúgy Zsuzska kölesfelfújtjával indult, ami nagyon-nagyon finomra sikerült, de tényleg. Vettem is egy kisebb zacsi kölest, hogy én is készítek otthon felfújtat, de aztán másképpen alakult az estém, mint ahogyan elképzeltem, és nem jutott időm kölest főzni. De pont azon a napon valami miatt kinyitottam a Praktika mostani számát, és abban is a köles szerepelt, csak éppen sós változatban! És mivel ott Borbás Marcsi sztrapacskát készített a kölesből, ezt isteni jelnek vettem, és azt készítettem el a zacsi kölesből, nem is bántam meg! Úgy kellett bementem a konyhapultról a kész sztrapacskát, hogy Krisztián meg Editke ne tudjanak rájárni, és maradjon belőle ebédre is :)
Hozzávalók:
  • 2 bögre köles
  • 6 bögre víz
  • 3 evőkanál zsír (és tényleg az kell hozzá, nem olaj meg ilyesmi! ZSÍR)
  • 25 dkg juhtúró
  • 2 kanál liszt, de én ezt mondjuk kihagytam, mert elfelejtettem
  • 1 kavéskanál só
  • 1 dl tejföl
  • 1 kávéskanál pirospaprika
A 6 bögre vizet 2 evőkanál zsírral és a sóval felforraljuk, amikor forr, beletesszük a lemosott kölest, és lassú tűzön folyamatos kavarással 25 perc alatt megfőzzük. A letelt az idő, akkor még forrón kell beletenni a lisztet, nekem anélkül is tökéletes lett. Hagyjuk teljesen kihűlni a köleskását. Egy jénai tálat kikenjük a maradék 1 kanál zsírral, és a kihűlt köleskásából kanállal galuskákat szaggatunk bele. Rácsipkedjük a juhtúrót, a tejfölt összekeverjük a pirospaprikával, és azt is rálocsoljuk a sztrapacskánkra. 200 fokra előmelegített sütőben odakapatjuk egy kicsit a tetejét (kb 15 perc). És kész is, nagyon-nagyon finom! Az eredeti receptben virsli is került a sztrapacska tetejére, de nekem ez valahogy nem illett hozzá, így azt kihagytam, de aki szereti, vagy el tudja képzelni virslivel, biztosan úgy is nagyon finom.
Editkének nagyon-nagyon bejött a sima zsíros köleskása is, aztán a megsütött tejfölös változat is, szerintem addig ette volna, ameddig hagytam volna neki. Krisztián is erőteljesen kanalazta befelé, szóval ezt a kaját felvettük a repertoárba :)

4 megjegyzés:

  1. Ezt tuti kipróbálom, nagy sztrapacska fan vagyok és imádnám, ha nem kellene krumplit reszelnem hozzá....:D

    VálaszTörlés
  2. Köszi a tippet, lopom is! :) Nekem a dietetikus azért ajánlotta a kölest, mert lassan felszívódó ch és alacsony a glyk.indexe. Ennyit tudok róla. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem nektek is ízlik, és köszi, Dóri az infot, én ilyeneket sose tudok megjegyezni :) Puszi

      Törlés