Nyitni fogok egy külön címkét a nyunyusom ügyeskedéseinek, mert bár csak 3 éves, néha tök nagy kézügyessége van.
De azért leszögezem, hogy rettentően nagyon utálom, mikor anyukák-apukák (nagyszülők, bár az még bocsánatos) ömlengenek a gyerekeik mindenféle, és leginkább mindenre kiterjedő ügyességére/tehetségére. Persze, nyilvánvalóan mindenki nagyon büszke a saját gyerekére, meg én is Editkét látom a legszebbnek a világon, és nyilván arról is meg vagyok győződve, hogy egy tálentum sok mindenben. De azért valamilyen szinten belátom, hogy elfogult vagyok, hiszen az enyém, és szeretem, és meggyőződésem, hogy mindenkivel elfogultak vagyunk, akit egy kicsit is szeretünk. Én pl hajlamos vagyok nagyon ronda embereket is szépnek látni, ha szeretem őket, erre már évek óta figyelek, és tényleg így működök, sajnos. Vagy nem sajnos :P De a lényeg, hogy igazán próbálom magam visszafogni, és nem azt kiemelni, hogy Editke mennnnnnnnnyire nagyon ügyes, hanem hogy pl én mindig meglepődve tapasztalom, hogy sokkal ügyesebb, mint én hinném. És ebből kiindulva szerintem sokan nem is hisszük, hogy a gyerekek milyen ügyesek tudnak lenni, ha hagyjuk mondjuk nekik.
Például nekem eszembe nem jutott volna, soha az életben, ahogyan Barnuska fogalmazott egyszer, hogy Editkének a kezébe üvegfestéket adjak. Nem. Soha. 3 éves. Mit kezd egy három éves az üvegfestékkel? Kinyomja, elmaszatolja, tönkreteszi, mittudomén, borzalmakat művel vele egyértelműen. Pedig egyáltalán nem azt teszi. Hanem mit csinál vele? Fest!!!! Anyáé az érdem,
mert ő adta Editke kezébe az üvegfestéket, hogy egy kis üvegpohárra ha nem is
rajzoljon, de "kiszínezzen" egy virágot. És az én várakozásommal ellentétben tök
ügyesen befestette festékkel az előre kikontúrozott virágot, és hatalmas volt
az öröme, hogy azt a virágot ő maga festette a poharára. Én tényleg csak lestem,
hogy anya mennyire gondolja komolyan, hogy most Editke üvegfesteni fog, de
komolyan gondolta, és lám, sikerélmény koronázta a dolgot. Magamtól soha nem
vágtam volna ebbe bele, és akkor nem is láttam volna, milyen boldog a kis
nyunyusom, mikor abból az általa festett virágos pohárból iszik. Tehát nekem megvan a tanulság,
kicsit jobban hinnem kellene abban, hogy a gyerekem képes dolgokra, és odaadni
neki a kezébe, amit szeretne csinálni. Végülis mi baj érheti? Maximum lesz egy
csúnya poharunk, volt már annál rosszabb is, nem? ;)
Tehát a folyamat, anya kikontúrozta, Editke figyelt (én fotóztam):
Kontúr kész lett, Editke festett, anya fogta, én fotóztam:
Aztán készen lett, megszáradt, anya örült, Editke ivott belőle én meg fotóztam (nekem volt a leguncsibb :P):
Büszke vagyok rá, szerintem szépen kiszínezte a virágot. Aki meg dolgozott már üvegfestékkel, az azért tudja, hogy nem annyira könnyű az üvegfestékkel bánni, mint egy ceruzával, tehát azért szerintem volt ebben kihívás Editkének. Kis cukim, ügyes a keze. Anyának meg külön köszi, hogy elhitted, hogy ez működni fog :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése