Házi isler

Eddig azt gondoltam, hogy nem szeretem az islert. Már azt a bolti verziót. De hétvégén Krisztiéknél ettünk, és megváltozott a véleményem az islerről :D Elsőre komolyan nem is értettem, hogy Krisztina mi a fenének süt otthon islert, valahogy nekem annyira a gondolkodásomon kívül esett ez a süti, hogy nagyon. De ahogy megkóstoltam, hmmmm... De azért az igazság kedvéért leírom, hogy nem véletlen ám, hogy olyan finom lett az isler, mert az én diós linzer receptem az alapja, és hát az azért nagyon tuti. Oké, tudom, hogy kicsit ragacsos, és néha kell még bele pluszban liszt, de nagyon-nagyon-nagyon finom. És hát meg se közelíti a bolti isler alap ezt a diós linzert. Mondjuk nem az enyém az érdem, mert a Horváth Ilona szakácskönyvből vettem az alap linzer receptet, én csak annyit javítottam rajta, hogy a liszt egy részét darált dióval helyettesítettem, azért ez nem akkora nagy durranás, de a végeredmény tekintetében meg igen :) 

Szóval hogy így megihletődtem Krisztitől isler ügyileg, meg hogy leszámoljam a lelkemben keletkezett néminemű sérülést, így terápiás jelleggel a vasárnap estémet isler sütéssel-ragasztással töltöttem, nekem ez nagyszerű gyógymód, régóta tudom ám. Meg a sütievés is, amúgy ;) De hát ennek ki tud ellenállni? Senki.

Hozzávalók:

A linzerhez:

• 15 dkg liszt
• 10 dkg darált dió
• 20 dkg margarin
• 10 dkg cukor

A töltelékbe és a tetejére

• baracklekvár
• olvasztott csoki

A linzerhez a cukrot összekeverjük a liszttel és a dióval, hozzádaraboljuk a vajat, és gyors mozdulatokkal tésztává gyurmákoljuk. Egy órára hűtőbe tesszük. Utána lisztezett deszkán kb félujjnyira nyújtjuk, pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Én kicsi islereket szerettem volna, nem azt a méretet, ami a boltban is van, úgyhogy a legkisebb szaggatót használtam. 180 fokon megsütjük tűpróbáig.

Ha megsültek, hagyjuk kihűlni, majd kettőt összeragasztunk baracklekvárral. 

A csokit gőz fölött felolvasztjuk, belemártogatjuk az összeragasztott sütiket, és hagyjuk megdermedni a csokit. Nagyon finom, próbáljátok ki!