Bounty szelet

Nagyon-nagyon régen írtam már új bejegyzést, nem is tudom, mit írjak magyarázatképpen, mert elég sok magyarázatom van, és mind, akár egyenként is megállná a helyét. Bár abban sem vagyok egészen biztos, hogy bárkit érdekel, hogy miért is nem írtam, hiszen nem nagyon kommentel senki, inkább csak a receptekre és aktualitásokra keresnek az olvasók, tehát a google a barátjuk, így nyilván ismeretlenek nézik a blogot, akiknek meg mindegy a magyarázat. De tudom, hogy pl anyukám olvassa, szóval ha más nem, neki leírom ;)

Szóval életátgondolásnál tartok ismét, jajjjj, ez minden félévben eljön. Most éppen ott tartok, hogy talán túlságosan is kedves vagyok olyan emberekkel, akikkel nem kellene, akik csak odavetnek nekem dolgokat, mert éppen nincsen jobb dolguk, vagy mert Kati úgyis segít, és annyit nem mondanak, hogy köszi, vagy hogy de jó. Persze ellenpélda is van, szerencsére, a tegnapi napra kettő is jutott, de akkor is, egy gonosz ember elveszi a kedvemet egész napra, vagy akár egész 2 napra, és életátgondolásra késztet, ami végülis nem is baj, azt hiszem. Volt már rá példa az életemben, nem is olyan régen, hogy valakivel az oldotta meg a helyzetet, hogy nem akartam kedves lenni vele, csak olyan, amilyen ő velem, és innentől rendeződött a kapcsolatom vele. Szóval nem hiábavalóak ezek az életátgondolások.

Aztán az egyetem is életátgondolásra késztet, nem mással, mint kémprogramok telepítésével. Ehhez nem is tudok mit hozzáfűzni, remélem valakinek örömet okoz, hogy a magánlevelezésemet nézegeti. Ha meg kirúgnak, mehetek kávét főzni, vagy végre lehetek laborvezető valami menő laborban. Vagy írhatok életútblogot, pl. :D

De minden életproblémára megoldás a süti, nekem ez az életfilozófiám, és tartom is magam hozzá. Így lehetséges, hogy a tegnapi napon süti és csokitúladagolást szenvedtem, de mégsem haltam bele, hanem átgondoltam, amit át kellett, és a csoki segített. Meg a süti. Igaz, nem ez a süti hozta meg nekem a megoldást, aminek a receptjét most leírom, de akár ez is lehetett volna, mert nagyon finom.

Hozzávalók:

• 15 dkg porcukor
• 25 dkg liszt
• 1 tojás
• 10 dkg margarin
• 1 csomag sütőpor
• 1 evőkanál kakaópor

A kókuszos töltelékhez:

• 6 tojás fehérje
• 25 dkg porcukor
• 25 dkg kókuszreszelék

A krémhez:

• 6 tojás sárgája
• 3 ek liszt
• 3 dl tej
• 10 dkg margarin
• 15 dkg porcukor
• a tetejére meg olvasztott csoki

A tésztához a lisztet összekeverjük a sütőporral, a margarinnal, hozzáadjuk a cukrot, a kakaót, a tojást és összegyúrjuk. Kettéosztjuk a tésztát, és két lapot készítünk belőle. Az egyiket kikent tepsibe terítjük (nagy gáztepsi méretű). A kókuszos töltelékhez a fehérjét felverjük habnak, apránként hozzáadjuk a cukrot és a kókuszreszeléket. A kókuszos tölteléket a már a tepsiben lévő lapra kenjük, és a tetejére borítjuk a másik tésztalapot, és előmelegített tepsiben megsütjük. Amíg sül, addig a tojássárgáját a liszttel elkeverjük és a tejjel sűrűre főzzük, ha kihűlt hozzáadjuk a porcukorral elkevert margarint. Ha kisült a tészta, kihűtjük és rákenjük a sárga krémet, tetejére kenjük az olvasztott csokit, és kész is van :)

Persze Editkének is ízlett, és persze, anya sütötte meg :)

És az aktuális kedvenceim, a tavasztündérek. Sajnos még mindig nem tudok horgolni normálisan, ezt anya csinálta, olyan nagyon szépek, muszáj őket kitenni :) A zöld az enyém lett, ésa  Zöldike nevet adtuk neki, és itt lóg velem az egyetemen, az ajtón ;) A rózsaszínű meg Editkéé lett, Rózsikának hívjuk és a fésülködőasztalra került, dísznek :)