Ciabatta recept

És nem is akármilyen, mert teljes kiőrlésű. Ami tőlem meglehetősen szokatlan, mondhatni furcsa, de legalábbis elgondolkoztató. De a lisztet ajándékba kaptam egy számomra kedves embertől, aki valószínűleg ezt a meggyőződésemet nem ismeri, nem is hangoztatom lépten-nyomon, mert az emberek nagy részében ellenállást szül, és nem is akarok én senkit se meggyőzni a saját elképzelésemről. Így örömmel elfogadtam az ajándék teljes kiőrlésű lisztet. Nem vagyok nagy híve, sőt, egyáltalán nem, a teljes kiőrlésű dolgoknak. Nem azért mert most én flancolok, vagy ilyesmi, egész egyszerűen azt gondolom, hogy sok toxin lehet benne a teljes kiőrlésű volta miatt, és talán nem annyira nagyon hiperszuperegszéséges, mint amilyennek hirdetik. Az nyilvánvalóan igaz, hogy sokkal-sokkal több a teljes kiőrlésű lisztben (és így a belőle készült péksütiben, tésztában, bármiben) a rost, ami így kedvez az emésztésnek, és emiatt persze egészségesebb, mint a "sima" liszt, ami nem tartalmazza a búzaszemnek csak a szemtermését. Csak azt felejtik el hozzágondolni az emberek (nyilván azért nem, mert nem is tudnak róla), hogy mint általában mindennek, ennek is két oldala van, egy jó: a sok rost és az emésztés támogatása, meg egy esetlegesen (azért írom így, mert senki nem bizonyította konkrétan, és nem is fogja senki kimondani így, mert egy egész iparág dőlne be, ha tényleg valaki alátámasztaná ezt) egy rossz: a több mikotoxin. Mindenkinek van valami meggyőződése, amiben hisz, még ha esetleg másnak hülyeségnek is tűnhet, nekem a mikotoxin az.

De ez a recept, ez egyszerűen úgy tökéletes, ahogy van. Nem kell rajta semmit se változtatni, és nekem is elsőre sikerült, pedig ilyen jellegű kenyértészta féleséget nem sütöttem még soha. Az egyetlen bajom a formázással volt, az nem sikerült szépre, de majd begyakorlom, vagy egyszerűen csak másmilyen formájút fogok csinálni, ami egyszerűbb. A recept a Praktikából van. Mióta új ember van a Praktika receptjei mellett, azóta egy receptben se csalódtam még, mindegyik az, aminek ígéri magát, és tök jól használható receptek, nem flancosak, hétköznapiak és egyszerűek. Szeretem nagyon ezt a megújult Praktika receptes részt, és ezúton köszönöm is nekik, bár nyilván soha nem fogják ezt olvasni, de nem baj.

Hozzávalók:

• 40 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 2 teáskanál só
• 2,5 dkg élesztő
• csipet cukor
• 4 dl langyos víz
• 1 dl olívaolaj
• 15 dkg olívabogyó
• egy marék kukoricadara

Az élesztőre ráöntjük a cukrot és egy kevés vizet és meleg helyen hagyjuk felfutni. A lisztet elkeverjük a sóval, majd ha az élesztő felfutott, azt is hozzáadjuk és az olaj felét. Kidolgozzuk annyi vízzel, hogy ne ragadjon a kezünk és még dagasztjuk egy kicsit. A végén ráöntjük a maradék olajat, hogy a tésztát mindenhol bevonja, és a kelés alatt ne száradjon ki. Meleg helyen kétszeresére kelesztjük. Az olajbogyót lecsöpögtetjük, kis darabokra vágjuk. Ha megkelt a tészta, lisztezett deszkára borítjuk, átgyúrjuk még egyszer, és hozzáadjuk az apró olajbogyót is. Két részre osztjuk, amiből rudat formázunk, ezeket háromszor megcsavarjuk. Nekem ez nem sikerült, béna vagyok. De így kell. Ha készen van, egy sütőpapíros tepsire tesszük rászórjuk a kukoricadarát, amitől majd jó ropogós lesz a külseje. 250 fokon 25 perc alatt sül meg. Nekem kicsit megkapta a sütőm a tetejét, legközelebb nem teszem ilyen forró sütőbe, de ezt szerintem sütője válogatja. Nagyon szépen megnőtt, és nagyon finom is, a belseje se lett bodagos, pedig én kézzel gyúrtam, nem géppel. Ízre mindenképpen csillagos ötös, az elkészítése se annyira bonyolult, én még tennék bele egy kis pirított hagymát is, legközelebb ki is próbálom.

Editkének is nagyon bejött, bicajszerelés közben ették Krisztiánnal, és gyorsan el is fogyott az egyik kis rudacska fele. Nekem kacsazsírral ízlik a legjobban, de magában, még kicsit langyosan verhetetlen a kenyerek között, az biztos. Egy próbát megér a tk is ;)