BÚÉK 🍷

Ismét eltelt egy év, nem tudom, hova repül az idő?! De ha új év, akkor jönnek az újévi fogadalmak, ebben én valahogy sosem voltam jó, nem érzem azt, hogy egy új év miatt kellene bármit megfogadnom, vagy megújulnom. Vagy lehet, hogy nem is akarok megújulni, mert pont jó így nekem, ahogyan van. Tudom, hogy ez olyan fennhéjázónak tűnik, de hát ez van.

Szóval a közösségi médiákat (jajjjdeszépezaszó) elárasztja az életmódváltó bejegyzések sokasága, annak ellenére, hogy az én ismerőseimnek a 60%-a rendkívül boldog évet zárt így is, és teljesen biztos benne, hogy a következő év még sokkal csodálatosabb lesz. Nekem ettől hányingerem lesz, mert nem tudom elképzelni, hogy ez az igazság, aztán lehet gonosz vagyok. De szerintem inkább realista. Amúgy meg ha az emberek boldogok, az csak jó, és kívánom én is, hogy legyen igaz mindaz a cukormázas szirup, ami a fb posztok nagytöbbségéből ömlik, mert akkor nincsen olyan nagy baj a világban. 

De hogy magammal foglalkozzak, mit várok a 2018-tól? Mi teljesült 2017-ben, amit ugyan meg nem fogadtam, de vártam, mondjuk. 

Én úgy ítélem meg, hogy bár nem minden jött be, amit szerettem volna tavaly, de mégis egy viszonylag jó év volt a 2017, bár csalódásokkal teli, de azt gondolom, hogy minden egyes csalódásból tanultam valamit, ami tovább épít engem. Legnagyobb csalódás, ami végül jól sült el (ezért is kell mindig arra gondolni, ha valami rossz történik, hogy az éremnek két oldala van, mindig!!!), hogy Editke végül nem ment iskolába. Folyékonyan olvas, és nagy nyomtatott betűkkel mindent leír, tehát nem buta gyerek. Tévedés áldozatai lettünk, ami rengeteg sírással járt, de fél év távlatából azt gondolom, hogy jól is lett így. Érik még egy kicsit, elvan az oviban, bár elvileg az utolsó fél év lesz a feketeleves, hát majd elválik. Ez volt a legnagyobb csalódás nekem az évben. 

A mérleg másik oldalán a jó dolgok vannak! Először is meglett a kisautóm, aminek azóta is minden nap örülök, és hálás vagyok Krisztiánnak, hogy rátalált. Aztán a nyáron tök sok olyan helyen jártunk, ahol még eddig hármasban nem, és bár nem mentünk a tavalyi nyáron a tengerhez nyaralni, amit sérelmez is Editke, de sok szép helyen voltunk itthon, ami szerintem tök jó. 

Kaptam egy olyan bizalmat egy általam nagyra tartott embertől, ami erőt ad ahhoz, hogy a rettentő fárasztó és sokszor unalmas és idegtépő egyetemi munkámat tovább tudjam folytatni, bár már tényleg azt gondolom, hogy nem ott van a helyem, és remélem az idő és 2018 nekem fog dolgozni.

Hát a 2017-ről kb ennyit, nyilván lehetne még folytatni a lelki dolgaimmal a sort, de azt nem itt fogom megtenni.

És akkor a 2018! 2018-ban mindenképpen meg kell tanulnom tolatva parkolni, mert tök gáz vagyok, hogy csak orral előre tudok beállni mindenhova. Erre azért is lesz szükségem, mert ha szupertitkosügynök leszek (amely álmom gyerekkoromban is kirajzolódott már, de akkor még csak óvatosan rendőr és kommandós akartam lenni, de apa nem engedte), akkor szuperbiztonságosan kell parkolnom, és az nem az orral előre beállás. Ennek akkor is hasznát veszem, ha netán valami multi felvesz, ott a biztonság az első, és bizony a biztonságos parkolás a tolatva beállás, így ezt muszáj megtanulnom, kész. Krisztián szerint képes vagyok rá, hát majd elválik. 

A másik dolog, amit nagyon szeretnék, elmenni Editkével Párizsba. Valami becsípődés lett neki az Eiffel-torony megnézése, szóval el kell mennünk megtekinteni, amúgy én se láttam még soha. Aztán ami szintén utazási dolog, mivel tavaly nem voltunk a tengernél nyaralni, az idénre beígértem, hogy mindenképpen eljutunk nyáron. 

Több vágyam, fogadalmam nincsen. Azt gondolom, hogy életmódváltásra nincsen szükségem, hiszen egészségesen élünk, amennyire az életformánk ezt engedi. A kajára mindig figyelek, nem csak januárban vagy nyáron, és nem csak kampányszerűen. Nem fogyókúrázok, ahogyan sokaktól megkapom. De azt hiszem, nem is igazán érti az a lényeget, aki rám azt mondja, hogy mindig fogyózok, mert talán soha életemben nem csináltam semmilyen fogyókúrát. Úgy eszek, ahogy látom, hogy a testemnek jó. A kevesebb ch bevitellel szuperül tartom a súlyomat meg az alakomat, de erre mindig oda kell sajnos figyelni. De eszek rengeteg csokit is, meg sütit... De mellé járok rendszeresen és nem kapmányszerűen TRX-re, és futok. Másképpen szerintem ezt nem lehet. Ha nem mozgok, akkor hiányzik is, érzem, hogy fáj a hátam, derekam. 

Ja, amúgy öregszek is, de még a botox nem az idén lesz. Vagykitudja. 😂

Azt se fogadom meg, hogy többet mozgok, mert így is heti 3x mozgok, ennél többre úgyse lesz időm. 

Szóval a sablon fogadalmak az idén is kimaradnak az életemből.

De amit szeretnék az idén, az ugyanaz, ami tavaly is. Sokat lenni azokkal, akik fontosak nekem, akiket szeretek, és akik viszont szeretnek és foglalkoznak velem. Új kihívásokat találni a munkámban, ami lehet tök más is, mint ami eddig volt 😏 Egészségesnek és boldognak lenni. Ennyi. 

Köszönöm, ha elolvastad, kedves olvasó, kívánom, hogy neked is teljesüljenek az újévi fogadalmaid, ha vannak!

Boldog új évet kívánok!