De most a karácsonyi dekorációmról akarok írni, nem panaszkodni a munkáséletemről. Még november elején beszereztem a karácsonyi anyagokat, de persze a varrományaim az utolsó pillanatban készültek csak el. Először is tányéralátéteket varrtam, mert nekünk az asztalon nincsen terítő, mert nem olyan stílusú a konyhánk, viszont valamit kell tennünk a tányérok alá, van is száz garnitúra alátétünk, de karácsonyi pont nem volt még, ezért varrtam egyet. Vagyis ötöt, mivel öten voltunk felnőttek szentestén :) Aztán kitaláltam, hogy varrok a székekre karácsonyi anyagból párnát is, mert igaz, hogy puha borításúak a székeink, de milyen szuper lenne, hogy egyforma a tányéralátét és a párna. Aztán még találtam egy nagyon szép arany csillagos anyagot, amiből szalvétát varrtam.
A tányéralátétet volt a legegyszerűbb megvarrni, mert csak két téglalapot összevarrtam, és készen is voltak. Viszont a Krisztitől kapott könyvben olyan jó ötletet találtam a kifordításra, hogy azt el is lestem onnan és alkalmaztam a tányéralátétemen. A könyvben azt írták, hogy szépen varrjuk le mind a négy oldalát a téglalapnak, tehát ne hagyjunk helyet a kifordításnak, hanem majd a fonákának szánt oldalon a téglalap közepén hasítsuk ki az anyagot, ezen a lyukon fordítsuk ki a művet, és utána a lyukra varrjunk egy kis díszt. Én két fenyőfával el tudtam szépen takarni a hátoldalon a kifordításhoz használt lyukat, és így nagyon szép mindegyik oldala az alátétemnek, nem kellett elrontanom az összhatást a kifordításhoz használt lyuk összevarrásával. Elvileg a párnánál is így akartam megcsinálni a kifordítást, de mivel azt már az utolsó utáni pillanatban varrtam össze, így a hagyományos módszert választottam, mivel ezzel az új módszerrel kézzel kellett volna bevarrnom a kifordításhoz a lyukat, arra meg már nem lett volna időm. De így is szépek lettek a párnáim. Igaz, kicsit vékonykák lettek, mert csak egy réteg flízt tettem bele, de a székeink is párnázottak, így inkább csak díszítő funkciója volt amúgy is a párnának.
A csillagos szalvétának nem aggódtam sokat, kivágtam az anyagból egy téglalapot, leszegtem és kész is lett. Az anyaga amúgy is olyan szép, kár is lett volna rá még valami díszítést tenni. Amúgy sem akarta a kedves családom használni a textilszalvétákat, mert hogy milyen szépek, hiába mondtam nekik, hogy van jó mosószerem, ki tudom mosni belőle a foltot, nem engedtek belőle, elő kellett vennem a rendes papírszalvétákat. Érdemes ezeknek bármi ilyet is csinálni! :DDD Persze, hogy érdemes, mert agyondicsértek, hogy milyen nagyon ügyes vagyok, hogy ilyen szép dolgokat csináltam, pedig tényleg nem volt egy nagy kunszt.
Igazából az összképet csak az rontotta el, hogy túl kicsi a lakásunk és így alapban csak négy szép székünk van az asztal körül, és a jó kis összecsukható székeink kicsit kilógnak a sorból, na de 50 négyzetméteren ne akarjon az ember sokat :) De szerintem így is szép lett a konyhánk, főleg, ha még a jó kis lomolós polcaimról is elpakoltam volna az összes hülye papíromat és nem rondítanák el a fényképet :)
A kaja is jól sikerült, afrikai harcsát sütöttünk, mellé volt sült krumpli és franciasaláta, és a leves se maradhatott ki; halászlé és narancsleves volt. Sütit én nem sütöttem, anya meg Edit néni hoztak annyit, hogy még februárig is ki fog tartani :)
Amúgy Editke annyira nem volt oda a karácsonyfáért, mint amennyire én számítottam rá, a csillogó karácsonyfadíszek se érdekelték sokáig, inkább az a dísz tetszett neki, amit anya készített.
Viszont az általam gyártmányozott mesekönyv tetszett neki, olyan nagy szemekkel nézte, meg a benne lévő ragasztások is érdekelték. Mondjuk a mamától is kapott két mesekönyvet, amik boltiak, nem is értem, miért vette neki, mikor mondtam neki, hogy karácsonyra Editkének mesekönyvet fogok csinálni, de végülis elfér egy gyereknek több mesekönyv is :D A lényeg, hogy szereti hallgatni a meséket, szinte vég nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése