gyártottam Editkének, ami nem egy kaja, hanem a járókájába szánt rácsvédő szerű játék.
Az egyik kis bölcsis csoporttársának van egy ilyenje, és én elirigyeltem a kislánytól, gondoltam jó lenne ilyen Editkének is. Mivel meg vagyok róla bizonyosodva, hogy amit én a saját kezemmel készítek neki, azt jobban értékeli (egy fél éves gyerek :DDDD), ezért én akartam megvarrni neki. Nem tűnt bonyolult dolognak, hiszen csak egy hosszú téglalapot kell kivágni, összevarrni a 3 szélét és kész is. Először valami puha anyagból akartam neki megcsinálni, mert annak a kislánynak is ilyen kis giliszta formájú hurka-kukaca van. Viszont nem is találtam olyan anyagot, meg egyedit is akartam Editkének, ezért teljesen másmilyen lett végül a hurka. Az ikeában vásároltam egy nagyon cuki, zöldséges anyagot. Direkt vittük őt is az Ikeába vásárolni, meg is mutattam neki az összes számításba jöhető anyagot, és ő ezt "választotta", legalábbis ezt nézegette leginkább :D Szépen kigondoltam, hogy kötök majd rá neki színes szalagokat, mert azokat nagyon szereti kötözgetni, meg akartam rá varrni piros gombokat, mert a kedvence a piros szín, és minden ruhámon a gomb érdekli igazán.
Az anyag már kb 3 hete megvan, viszont időm nem volt megvarrni Hurka Gyurkát, meg időközben Editke is lebetegedett, így nem is ment bölcsibe. De tegnap volt rá időm, hogy megvarrjam. Nagyon lelkes voltam, mert ahogy vasaltam meg szabtam az anyagot, Editke nagyon érdeklődőnek tűnt, végig ott ült mellettem, ahogy varrtam, úgy tűnt, tényleg érdekli az anyagom és Hurka Gyurka is.
Aztán amikor kész lett a művem, merő érdektelenség fogadta szegényt :( Pedig mindent bevetettem, Editke legkedveltebb helyére raktam, hogy játsszon vele, de egész egyszerűen akkor már nem érdekelte a Hurka :( Aztán gondoltam, majd ha felkötöm rá a szalagokat, akkor majd biztos milyen jót fog vele játszani, hááát, nem igazából érdekelte az sem. Nagy nehezen az egyik ráerősített díszt észrevette és nézegette is kb 3 percig.
Igaz a gombokat még nem varrtam rá Gyurira, de nem tudom, megéri-e egyáltalán a fáradtságot és hogy bevigyük-e egyáltalán a bölcsibe... Persze azért próbáljuk reklámozni neki Gyurit, amennyire csak lehet, Krisztián még a szokásos szülői szöveget is elsütötte Editkének; ha neki lett volna valaha ilyen szép Hurkája, mit nem adott volna érte annak idején. Ez sem igazán hatotta meg a kis Husit. Néha azért átmászik rajta, mintegy kegyelemből felém, hogy na, azért csak van valami haszna ennek a Huri Gyurinak, de látom én ám, hogy a porszívó ezerszer jobban érdekli, mint Gyuri.
Most rendeltetésétől eltérően elbarikádozásra szolgál Hurka, legalább annyi haszna van, hogy Editke nem mászik a teraszablak felé, ahonnan most ezekben a mínuszokban igen hideg süvít be, hiába tettem az ajtó elé huzatfogó párnát.
Azért én továbbra is bízom benne, hogy egyszer csak meg fogja szeretni Hurkát....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Jót mosolyogtam Hurka Gyuri történetén, Editke pedig zabálni való! :)
VálaszTörlésKöszi Petra, aranyos vagy!!!! :)
VálaszTörlés