Még mielőtt holnap

elutaztam volna, meg akartam csinálni a másik blogomon hirdetett játékom nyertesének, Ildikónak a nyereményét. Elég sokat elmélkedtem, hogy mit is csináljak és küldjek neki, míg végül egy neszesszerben állapodtam meg saját magammal. Egyrészt szerintem tök praktikus ajándék, mert (nekem legalábbis) sosincs belőle elég darab, másrészt meg ez olyan igazi nőcis dolog.
Ildikóval nem is tudom, hány éve találkoztunk személyesen utoljára, lehet van már 6 éve is. Tejóég, az nagyon sok, de pedig annyi... Régen nagyon jóban voltunk a kollégiumi évek alatt, nekem olyan volt, mintha a nővérem lett volna, kicsit hasonlít is természetre Mártihoz. Úgy tűnik, mindig kell nekem valaki, aki nagyon közel van és nővérpótló, most ugye Regina tölti be ezt a szerepet. Remélem egyszer majd olyan közel fogunk lakni tesómékkal egymáshoz, hogy nem kell semmiféle "pótlék" nekem, hanem ott lesz az igazi :DDDD
Ildikó mindig is nagyon nagyon szerény és visszafogott lány volt, talán túlságosan is. Pedig tök okos, rengeteget fut, nagyon csinos, és nagyon nagy szíve van neki :) Ezért nem varrhattam neki az én harsány színeimből (kék-piros...) neki neszesszert, ezért elindultam szépen a  jó kis rövidárusomhoz anyagért. Találtam is egy nagyon szép, pasztelles barna színű, kis virágos anyagot, ami egyből megtetszett. Bélés anyagom volt itthon hozzá, még egyszer egy táskát varrtam ebből az anyagból, ami a költözések alatt valahova elkeveredett :( De a maradék anyag megvolt, pont passzolt ehhez a kis virágoshoz.

Életemben egyszer varrtam már neszesszert, azt tesóm tanította meg nekem, hogyan kell varrni, sőt, anyagot, tűt-cérnát is kaptam tőle a szabásminta mellé, így egyszer mikor Esztergomból jöttem tőle haza, a vonaton 2 óra alatt meg is varrtam kézzel az egészet, azóta is megvan és nagyon nagyon szeretem. Viszont a jó múltkorában elirigyeltem Zsuzsitól ezt a neszesszert, aminek a pontos leírását itt találjátok. Namármost, szerintem nem vagyok egy túl nagy varró tálentum, de azért meg szoktam érteni a leírásokat, de azt kell, hogy mondjam, hogy én ezt a szabásmintát sehogy se értettem meg, és legalább 3x bontottam le az egész neszesszert, mire végül bedühödtem, és a nővéremtől tanult, egyszerűbb változatot készítettem el Ildinek. Nagyon szégyellem, hogy így beégtem, de egyszerűen bárhogyan is forgattam, nekem nem lett olyan, mint a leírásban taglaltak, így nem töltöttem vele az időt tovább, úgy is utálok bontani. Úgyhogy Zsuzsi, készülj, egyszer személyesen fogod nekem elmagyarázni azt az egy lépést, amit nem értek, mert nekem KELL ilyen neszesszer és meg akarom varrni, ha a fene fenét eszik, akkor is :)
A neszesszert amúgy nagyon rövid idő alatt meg lehet varrni, és szerintem egy sima kezdő is nekiállhat, ha nekem sikerült kézzel, akkor bárki másnak is fog géppel. Két téglalapot kell levágni, persze ha akarunk bélést, én akartam. Belevarrjuk a zippzárat, hogy egy hengerünk legyen. Ha ezzel megvagyunk, akkor kis talpat formázunk az alján a neszesszernek, és addig a pontig oldalt levarrjuk., majd a két talpát is (ez egy háromszög tulajdonképpen), és kész is vagyunk. Fényképet erről a technikáról nem csináltam, mert ugye azt hittem, hogy menni fog a másik, aztán ahogy bedühödtem egyre jobban, úgy ment ki a fejemből a fényképezés. De úgyis fogok még ilyet varrni, és akkor lefényképezem lépésről-lépésre. Amúgy még Krisztián is azt mondta, hogy neki is jó lenne egy ilyen. Bár mikor megkérdeztem tőle, hogy és ugyan mit tartana benne, akkor nem tudott rá konkrét választ adni :) Az egészet, bontással és idegeskedéssel, valamint ebédfőzéssel (tonhalas tészta) együtt egy sétaidő alatt meg tudtam varrni, ami nálunk kb másfél órát jelent. Ennyi idő alatt kivasaltam az anyagokat, kiszabtam, összevarrtam, 3x kibontottam, dühöngtem, hagymát pucoltam higgadásképpen, újra varrtam, letisztáztam, tésztát főztem és összepakoltam valamint felporszívóztam, szóval tényleg egyszerű az egész.
És íme a végeredmény:

Hogy ne csak úgy üresen álljon, kicsit megtömtem, hogy szebb legyen a képen, hát mi mást tehettem volna bele, mint ami kéznél volt, legókat.... Bocsi, Ildi, de ez volt a leggyorsabb :)

Végülis aztán elelmélkedtem, hogy ilyenben is tarthatnánk a legókat, tök sok belefér, és lehet szebb lenne, mint az átlátszó műanyag doboz, meg tetszene Editkének, hogy ki-be tud pakolni belőle :)
Mivel ő a varrás ideje alatt sétált az apjával, így nem készült róla kép, de itt egy régi kedvencem: