Majdnem karácsonyi ajándék....

az az igazság, hogy Editkének szánt karácsonyi ajándék óra egyszerűen nem tud elkészülni, pedig 2 hónapja folyamatban van. Ez egy igazi szégyenfolt az én kis kreativkodásomban, hogy egyszerűen nem lesz olyan, amilyet szeretnék, és amilyet megálmodtam ennek a kis nyuszifülesemnek :( Rengeteget gondolkoztam rajta, hogy itt megörökítsem-e ezt az egészet, de hátha valakinek tanulságos lesz a dolog, nekem mindenképpen... Bízom benne, hogy csakis olyan emberek olvassák a blogomat, akik szeretnek, a bénázásaimmal együtt is, mert nem sikerülhet minden mindig nagyon szuper jól. Sajnos. Néha meg pont az nem sikerül, amit nagyon-nagyon szeretnénk, hogy tökéletes és profi gyártmány legyen.
Ez az óra amúgy egy tök egyszerű dolog lett volna, csak valahogy elbénáztam az egészet, miközben a  tökélyre törekedtem, ami persze nincsen. Először is vettem egy sima fa óralapot és egy óraszerkezetet, potom pénzért. Mivel továbbra is meggyőződésem, hogy Editke szereti a lepkéket (már mondja is, hogy lepke, kicsit olyan lepppe inkább, de az) ezért beszereztem rengeteg lepkés szalvétát, és sok-sok óra bíbelődéssel szépen körbevágtam a lepkéket, a csápjaikat is, mert az is van neki, nehogy már levágjam őket, bár lényegesen egyszerűbb dolgom lett volna csáp nélkül kivágni. Aztán elmélkedtem, hogy milyen legyen az óralap alapszíne. Rengeteg szalvétás dolgot csináltam már, ezért eszembe se jutott, hogy valami nagyon alap dolgot fogok elrontani, pedig sikerült.... Ugyanis az óralapot szépen lemázoltam zöldre. Sötétzöldre. Kicsit komornak is találtam, ezért sok elmélkedés után bepöttyöztem, és nagyon meg voltam elégedve a végeredménnyel. Azért akartam zöldre az alapot, mert a Editkém szobájába már meg akarom törni azt a sok narancssárga színt, és a zölddel nagyon-nagyon jól nézne ki. Gondoltam a pöttyös is tök szupi lesz. Mivel a boltban kapható óraszerkezetek alapban fekete színűek, ami szerintem rémesen komor egy gyerekszobába, ezért azt is lefestettem, fehérre. Rengeteget kínlódtam vele, mert én nem tudom, miből van az az óramutató, de szétcsúszott rajta teljesen a festék, és miután megszáradt, levált egészben, puff neki, kezdtem elölről. Ugyanúgy levált. Vettem másik festéket, az rajtamaradt. Bepöttyöztem a mutatókat is, nagyon-nagyon jól néztek ki, tényleg, rettenetesen elégedett voltam vele :) Persze Editke is ott ült végig mellettem, mondta, hogy tik-tak, meg apa-fel, hogy majd apa felteszi neki a szoba falára.
Aztán eljutottam oda lassan, hogy  felkerültek a pillangók is az órára. Elég nehéz volt őket szépen felragasztani, mert nagyon kis vékonykák voltak, és aki decoupázsolt már valaha, az tudja, hogy ilyen vékony csápokat milyen érzés felragasztani, szakad egyből szét az egész, óvatosan kell csinálni nagyon. De szépen fel tudtam őket rakni, Krisztián előre kimérte nekem cm pontosan (jajjj, nagyon akkurátus emberrel élek én együtt, még körzőt is használt ehhez a méréshez :)), hogy hova kell őket ragasztani, hogy pont rájuk mutasson a mutató egész órakor. Felragasztottam, Editkével feltettük a fűtőtestre száradni és vártuk, hogy kész legyen, jajjjdejólesznekünk.
Aztán megszáradt az óra, én meg megvilágosodtam. Mégpedig arról, hogy sötét alapra világos motívumokat tök feleslegesen dekupázsol az ember, mert ezek a szalvéták olyan nagyon vékonyak, hogy semmi nem látszik a lepkékből, csak a pöttyös háttér. Nesze neked, okos Kati, béna vagy. Hát mit szépítsem, totálisan kiakadtam, hogy hogy lehetek ilyen bénabéla, hogy nem tudom megcsinálni a saját lányomnak a lepkés órát, ez már a hülyeanya kategóriába tartozik, az tuti, már nem bénanya. De Editkém, egyem a kis szívét, nagyon odavolt ettől a rettenetesen ronda órától, mondta, hogy tik-tak, meg lepke, széles mosollyal vitte a szobájába, hogy apa tegye fel. Nem tettük fel. Valamivel le fogom mosni róla ezt a szörnyedvény dark-pillangó díszítést, és csinálok valami teljesen mást. Addig szegény nyuszifülem meg beéri a fakopáncsos kézre rakható tik-takjaival....
Amikor még nem gondoltam, hogy ez a zöld alap bármilyen problémát fog nekem okozni...

Közben a  nyulam már Kisvakondot olvas fel Lilinek a babájának, akinek ha tetszik, ha nem hallgatnia kell a mesét :)

Én meg közben új erőre és ötletre kapva kitaláltam, hogy lehet nem is szalvétatechnikás órája lesz a kis nyuszinak, hanem a Zsuzsitól kapott szuper keresztszemes mintákból kreálok meg egy órát, az sokkal egyedibb is lesz, csak mondjuk lassabban fog elkészülni,de sebaj, időm az van :)