Húsvétra nálunk nincsen nagy ajándékozás, tehát maximum csoki és valami kicsi ajándékot tojik a nyúl (tejóég, és tényleg ezt mondom a gyerekemnek, hogy a nyúl tojik, mit is gondolhat a kis agyában... vagy lehet azért szereti annyira a nyulakat, szépeket tojik :D).
Mivel a környezetemben rengeteg nagyon sok kisgyerek van, így elsőre négy zokninyulat varrtam, de kevés ez is, majd még jön az utánpótlás. Egy lett az én kis nyulamé (egyértelmű, a készítésben is részt vett), egyet kapott először Zsombi még húsvét előtt, mert ők is és mi is elutaztunk otthonról, ahol amúgy szomszédok vagyunk, így előre ittunk a nyuszi bőrére, aztán egyet kapott itthon anyáéknál Barnus és egyet Andris. Így el is fogyott a két pár nyúl, és ismerős kisgyerek még van bőven, tehát a jövő héten még utángyártok néhányat :)
Zokninyúl szabásminta viszonylag sok van az interneten, én egy olyat választottam, amit viszonylag egyszerű elkészíteni, mert Editkével együtt kellett dolgoznom, és így a minimál dizájnra kell törekednem, mert igaz, hogy elég türelmes gyerekem van, de azért csak kicsi még, és nincsen sok türelme az ölemben ülni, amíg varrok. Legalábbis nem sokáig. De ezen a zokni nyúlon nincsen sok varrni való, mégis aranyos és az eddig megajándékozott gyerekek nagyon örültek is neki, bár a Zsombi prototípusa egyből kiszakadt alul, ezért a többinél már jobban odafigyeltem az erősségre is a varrásnál, elvégre használatra varrtam őket :)
Először is vettem a kínaiban kemény 150 Ft-ért 2 pár zoknit. Olyat választottam, aminek a sarka nem mintás, mert az lesz a nyuszi arca.
Aztán a zoknit kifordítottam, és a felénél levasaltam. A felétől mindkét oldalra néhány mm távolságra 2 levarrást csináltam, ez lesz a nyuszi füle. A két varrás között kettévágjuk a zoknit, és kifordítjuk.
A füleket szorosan csomózzuk mg a tövüknél.
A zokni sarka lesz a nyuszi arca. Kitömtem a fejrészt vatelinnel, viszonylagosan gömb formára sikerült, ha gömb tömővatelint veszünk egyszerűbb a helyzet. Ezután a nyuszi nyakát kézzel körbeférceltem, és a cérnával szorosan meghúztam a nyuszi nyakát (szegény nyuszi...).
Kitömtem a nyuszi testét, és a zokni alját láthatatlan öltéssel bevarrtam (nem lett annyira láthatatlan, de mindegy...). Majd a nyuszi nyakába masnit kötöttem, Editke is besegített persze (nem én vagyok hülyeanyuka, Editkének van benti sapkája, ami szigorúan mindig a fején van,és ő teszi fel a fejére magának).
Kész is lettem gyorsan ilyen segítség mellett a nyuszikkal.
Az arcukat elvileg ki kellett volna hímezni, de több okból se ezt tettem. Egyrészt, nem volt rá időm, mert még össze is kellett pakolnom a családot a másnapi utazásra (bár Krisztián már magától pakol, de Editke még sajnos nem...), másrészt meg nem is tudtam volna szépen megcsinálni, harmadrészt meg ez a textilfilces megoldás szerintem tartósabb is (ismerve Andriska játéktevékenységének aktivitását :)). Bár a hímzés az midnenképpen sokkal szebb, de szerintem így is szépek lettek a nyulak.
Ez Editke prototípusa, a többit olyan gyorsan elajándékoztuk, hogy le se fotóztam őket arccal, sajnos.
Itthon már anya főz ránk, és így kerülnek ennek a bejegyzésnek a végére anyukám pipi-tojásai, amik sima főtt tojások répa taréjjal és csőrrel, Barnusnak és Editkének nagyon tetszettek ezek a finom pipik :)
Holnapra jó locsolkodást mindenkinek! :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Hihi, most mar bevallom nekem is volt ilyen sapkas korszakom, igaz en mar ovis voltam, es nekem meg narancssarga fonalszalakat is ra kellett varrni, mert hosszu hajra vagytam. Nyaron a melegben modosult a dolog, es egy gumira applikalt anyukam kek(!) fonalakat, elso dolgom volt ovi utan felvenni es abban flangaltam otthon.Jelentem kinottem belole (meg jo), igaz a csalad azota is ezen rohog, szoval Editke veled vagyok, jo csaj vagy :)
VálaszTörlésTényleg? Akkor nem egyedi Editke esete :D Anyukád meg milyen találékony, szívesen megnéznék egy ilyen fényképet! Átadom Editkének az üzenetet, tuti, hogy nagyon bírna téged, Ildikó, ha találkoznátok :)
Törlés