Francia almatorta

Legalábbis Sthal Judit szerint ez az. Nem tudom. Már annyiszor leírtam, és komolyan hülyének is érzem magam, de nekem tényleg mindig van valami gebasz a Sthal receptjeivel... Lehet bennem van a hiba, sőt, tuti fix, hiszen Sthal már mennyi jó kis szakácskönyvet piacra dobott, és jók is a receptek, csak én mindig valami extrábbat várok tőle, és néha az az érzésem, hogy egy sima almáspite finomabb. Igaz, nála a gyorsaság meg az egyszerűség a legfontosabb, és ez tényleg gyors recept, csak én nem hiszem, hogy tényleg ez egy francia almatorta. Vagy nem tudom, lehet a franciáknak ilyen a nagyon finom almatorta, nekem nem. Tényleg finom lett, és tényleg egyszerű, de valahogy én többet vártam ennyi.
Editke most már annyira sütés-főzés függő lett így 2 évesen, hogy ha bármilyen munkafolyamatot is csinálok a konyhapulton, ő is részt akar benne venni. Legtöbbször hagyom is neki, hogy segítsen (koszoljon), a tésztagyúrással sokat ártani nem tud, és a kézügyessége is fejlődik vele, tehát örülünk mindketten :) Csak én többet takarítok a végén :D Így ennek a tésztának a gyúrásában is segített, aztán alig várta, hogy kisüljön, de szegény mégse tudta megvárni, mert este 9-re lett csak készen. Hát ilyen ez, ha az ember sokat akar, valami nem sikerül, most például az, hogy tényleg lássa is, hogy hogyan sül a sütőben az ő tésztája. Mert aminek a készítésében részt vesz, az egyértelműen az ő műve, és akkora örömmel eszi, hogy az valami fantasztikus :) A tészta sütése meg azért csúszott el, mert egy menetben még brokkoli fasírtot is csináltunk, ami isteni finom, és tök egyszerű, csak mivel most meg a ló másik oldalára esve mindent (de tényleg mindent...) rendesen olajban sütök ki, így nem csak egyszerűen bedobtam a sütőbe a fasírtokat időtakarékosan, hanem szépen kisütöttem olajban, amivel rengeteg időm elment, így csúszott a sütisütés is egy kicsit, és a nyúlbéla lemaradt a végeredményről :( De a fasírt elkészítésében is részt vett, gyúrta nagy elánnal a fasírtokat és számon tartotta, melyik az övé, sőt, reggel mikor meglátta, hogy ezt viszem ebédre rendesen számon is kért, hogy nehogymár az övét is elvigyem és megegyem, az az övé, ő gyúrta :) Így reggelire evett egy brokkoli fasírtot, igaz ez ellenkezik az elveimmel, de annyi elvet feladtam már, hogy ez nem oszt nem szoroz.... Sőt, a bölcsiben még Magdi néninek is adni akart az én ebéd fasírtomból, egész egyszerűen kivette a szatyromból, és bevitte Magdi néninek, hogy kóstolja meg... Szerencsére Magdi nénivel gyorsan megegyeztünk, hogy ő nem szereti a fasírtot, és így nekem is lett ebédem :D
Szóval akkor a brokkolifasírt úgy készül, hogy megfőzzük a brokkolit és szétnyomjuk krumplinyomóval. Ízlés szerint fűszerezzük, én most siettem és vegetát tettem bele, jobban szeretem rendes fűszerrel ízesíteni, de néha belefér a vegeta is. Tettem hozzá egy fél zsömlét, amit előtte vízbe áztattam és kicsavartam. Került bele még egy egész tojás, és egy kevés zsemlemorzsa is, mert elég puhának nézett ki. Aztán kigombócoltuk Editkével, megsütöttük és kész, nagyon finom lett :) Az újbóli fogyási kísérleteim miatt csak magába ettem a fasírtot köret nélkül, tartásmártással. Engem a krumpli hízlal, meg a tészta is, ez egyértelmű, így ha kicsit le akarok adni, ezeket nem (kellene) eszem.
De francia almatortát, azt igen, azt eszek :D

Hozzávalók:
A tésztához:

• 20 dkg liszt
• 5 dkg porcukor (én sima kristálycukrot tettem bele)
• 10 dkg hideg vaj (én margarint tettem bele)
• egy tojás sárgája (beletettem az egész tojást, mi baja lehet, nem tárolok egy tojásfehérjét, ez a Sthal nem egy hűtőbarát)
• 2 kanál víz

A töltelékhez:

• 1 kg alma 
• 10 dkg vaj
• 10 dkg cukor

A tésztához összekeverjük a lisztet a cukorral, majd nagylyukú reszelőn hozzáreszeljük a hideg vajat és összegyurmákoljuk a liszttel. Ha morzsássá összeállt, akkor hozzáadjuk az egy tojást, majd annyi vizet, amennyivel jól összeálló tésztát kapunk. Fél órát hűtőbe tesszük pihenni (Editke szerint aludni, sőt még a szemét is becsukja addig a tészta).
Az almát megpucoljuk, és vékony szeletekre vágjuk. A vajat összeolvasztjuk egy teflonserpenyőben (ez fontos!) a cukorral, mikor már a cukor is megolvadt, akkor hozzáadjuk az almát. Puhára pároljuk. Jó sok levet engedett az én almám, így elég sokáig tartott aztán fedő nélkül karamellizálni a cukrot, tehát minden levet főzzünk el róla, amig barna nem lesz a cukor.

Ha ezzel megvagyunk és a tészta is kipihente magát, akkor a tésztát kicsit nagyobbra nyújtjuk, mint a serpenyő ármérője, és egész egyszerűen ráborítjuk a tésztát az almahalomra. Én előtte a serpenyő közepére igazítottam az almákat, hogy könnyebb legyen ráborítani. A tészta széleit begyűrögetjük az alma alá, amennyire sikerül persze. És itt jön a csavar, ezt a serpenyőt fogjuk betenni a sütőbe. Ha műanyag a nyele, akkor több réteg alufóliába csavarjuk, mielőtt a forró sütőbe tennénk. Én nagyon féltettem a kis tefal serpenyőmet, de csak betettem a sütőbe, lesz ami lesz alapon, és nem lett baja, szerencsére :) Még jobb, ha van levehető nyelű serpenyőnk, nekem ilyenem nincsen. A sütőben a tésztát 200 fokon 25 percig sütjük. Isteni nagyon finom illata van, amíg sül, mint minden jó almás sütinek amúgy. Ha kész, kiborítjuk egy tálra, és lehet enni.

Nekem a tészta íze nagyon hasonlít a császármorzsáéra, főleg a szélein. Tényleg finom, de nem egy extra valami, nem tudom, mire számítottam. A csavar ott van, hogy nem tortaformában sül, tehát nem úgy, hogy felül az alma, alul a tészta, hanem fordítva. Hát ettől még más íze nem lett :) És ami még az én tapasztalatom, az az, hogy nekem simán beleragadt az alma a serpenyőbe, tehát nem tudtam egy az egyben kiborítani egy tálra, hanem a tölteléket még ki kellett szednem a tészta tetejére a serpenyőből...
De finom, egy lehetőségnek elmegy.
És ezt neked sütötte Editke, Keri (amúgy egy kalács, ha nem látnátok):

Utána fel is szeletelte, és kent rá neked vajat :) Használjuk a készletet minden nap, többször is...