kreativkodó: Névnapi katica torta

Ez nem az én ügyességem, hanem anyáé :) És sokkal szebb is lett, mint az én lepke tortám, de nem baj, majdcsak alakulok én is olyan ügyessé, mint anya :)

A recept nem tudom, honnan van, de a forma szerintem innen. Én nem nagyon vettem részt a torta körüli munkálatokban, csak csodálkoztam, hogy milyen szép is lett. Végülis ez is egy feladat :) De mentségemre legyen mondva, hogy én is csináltam addig valamit, bár utólag inkább úgy gondolom, bár ne tettem volna... Ugyanis amíg anya a szép katica tortát gyártotta le Editke névnapjára, addig én a hatalmas eszemmel kitaláltam, hogy gofrit fogok sütni, mert imádom a gofrit. Kiderült, hogy nem csak én szeretem, hanem Editke is, nagyon. És hülyeanya voltam, mert engedtem, hogy azon frissiben, ahogy kisült egye a kis nyunyu a gofrikat számlálatlanul, és jól megülte a gyomrát, így a nagy gofrisütésem után nagy fosimosi következett, ami egy pelenkáról leszokott gyereknél mondjuk elég nagy kihívás. De ha másra nem, arra jó volt ez az egész, hogy megtudjam, hogy tök jól vissza tudja tartani Editke már a kakit is (még akkor is, ha nagyon nehéz, mert hasmenést egy felnőttnek is kihívás tartogatni akár csak percekig is), és ezért tök büszke vagyok rá. Minden rosszban van valami jó. Még ha egészen kis méretű jó, de akkor is. Amúgy én azt hittem, hogy Editke a gofrik nagy részét apának hordja be a szobába, mert mindig akkora lelkesedéssel mondta, hogy Nagyapának viszi, hogy én simán el is hittem, hogy ketten eszik meg azt a legalább 4 darab 2 szeletes gofrit, de a végén kiderült, hogy jórészt Editke puszilta be egyedül, ami egy két évestől azért elég durva teljesítmény. Egészen eddig meg voltam róla győződve, hogy Editkének egyszerűen nem üli meg a gyomrát semmi, mert eddig a gorfievésig tényleg semmi baja nem volt soha kajától, pedig néha hihetetlen, miket tud összeenni (nyilván, amit hagyok neki, na mindegy...).

De ha már gofrisütés, akkor csak ideteszem ezt a receptet, mert a gofri nagyon jól sikerült, egyből el is fogyott majdnem mind, csak egyet hagyott apa megszégyenülni, de gondolom időközben már azt is megette. Vagyis remélem, hogy megette :)

Hozzávalók (elvileg 14 szelethez):

40 dkg liszt
12 dkg margarin
12 dkg cukor (nagyon édes ennyi cukorral, a fele is simán elég)
1 csomag sütőpor
3 tojás
1 csomag vaniliás cukor
fél liter tej
csipet só

A lisztet keverjük el a sütőporral. A margarint olvasszuk fel mikróban, és adjuk hozzá, ha már nem forró a tojások sárgáját, a cukrokat, a csipet sót és a tejet. Ezt keverjük össze a liszttel, majd adjuk hozzá a tojások keményre vert habját is. Ezt a tésztát nem kell pihentetni, egyből lehet sütni a gofrikat. Nekem két közepes merőkanálnyiból lett egy normál méretű gofri, ami se túl lapos, se túl vastag nem lett, egy darabig szenvedtem a sütéssel, mire eltaláltam a megfelelő mennyiséget és a sütési időt is. Elég sokáig sültek, legalább 5-8 percig. Bár lehet ez a sütőtől is függ. Csak a legelején olajoztam be egy kicsit a sütőt, utána már egyáltalán nem kellett. Magában is finom (Editke meg nagyapa így ették), de lekvárral is. A legjobb persze a tejszínhabos nutellás, nade fogyókúra van kérem :)

És akkor jöjjön anya katica tortája. A recept tetszőleges :) Azt tudom, hogy 10 tojásból készült hozzá a piskóta, amiből szép nagy tortát sütött anya.

Feldarabolta katicásra, a fent megadott weblap alapján.

A szárnyak anya szerint fáradt bugyipirosak lettek, ez a pontos színmeghatározás :) Azért lettek ilyenek, mert a berényi tecsóba nem volt piros ételfesték, így az én hatalmas ötletem alapján az epres pudingba kevertünk meggyszörpöt, és így érte el anya ezt a remek színt :) Ha így csinálja valaki, akkor a szörppel főzze fel a pudingot és ne tegyen bele cukrot, úgy is elég édes lesz. A szárnyakra anya gyártmányozta le a csokipöttyöket, és Editkével tették rá a katicára: