Levendulás tálca

Elég sokáig készült, mégse olyan lett, mint amilyet szerettem volna, de szerintem nagyon szép :) És nagyon szerény is vagyok, ugye :D

A tálca Mártinak készült, szüli és névnapi ajándéknak, és elfelejtettem hozzájuk lefényképezni a poháralátétet is, mert annnnnyira nagyon last minutban fejeztem be az egészet, hogy az lemaradt :( Pedig a szettem így lenne teljes, hogy tálca és poháralátét is egyben. No mindegy, elhiszitek, hogy az is készült hozzá, és kész :)

A tálca ötlet onnan jött, hogy Mártiéknak új kanapéjuk van, ami igaz, hogy nekik már nem új, de nekem igen :) és szerintem új kanapéhoz új tálca kell. Nem, nincsen összefüggés, de én akkor is ezt gondolom :) A tálcához meg kell poháralátét is, mert úgy teljes egy szett. Azt hiszem, én már csak szettekben tudok gondolkozni...

Szóval a tálcát Krisztián szerezte be az én utasításimnak megfelelően a Kikában. Anya szerint már így is nagyon szép, natúr színű tálcával lettünk gazdagabbak, még azt is mondta, nyomatékosan, hogy ez így magában is nagyon szép, lehet így rejtve le akart róla beszélni, hogy bármiféle díszítést kreáljak rá, csak nem értettem meg rendesen :) De én akkor is levendulás tálcát akartam, mert a levendula most nagyon menő, meg amúgy is, Márti kedvence a levendula, és ha már levendula, akkor fehér tálcaalap kell, mert a lila a fehéren mutat nagyon jól (nem vagyok újpest drukker, de akkor is így gondolom). Amúgy lehet kapni nagyon szép előre legyártott díszített tálcákat is a Kikában, és nem is sokkal drágább, mint egy sima színtelen-díszítetlen tálca, de azt nem kihívás megvenni.

Szóval ilyen tálcám volt.

Aztán lefestettem fehérre, alapozó festékkel, mert először úgy volt, hogy antikolt tálca lesz, aztán meg úgy, hogy repesztőtechnikás, de végül igaz, hogy mindegyikhez bevásároltam, de féltem rákenni a levendulaszínt a szépséges fehér tálcámra, mert egyik technikát se ismertem még annyira, hogy biztos kézzel meg tudtam volna csinálni, ezért beszari módon csak alap fehér tálca lett.

Tervezés:

És kivitelezés - dekupázs technikával a levendulák.

Így leírva és ránézésre egyszerűnek tűnik ez a tálca készítés, de amúgy nagyon nem az... Eleve ott kezdődnek a nehézségek, hogy a fehéret 3 rétegben rá kellett kennem a tálcára, hogy szépen lefogja az eredeti színét, és mint a kannafáninál is, hogy ne legyen csíkos. Szóval szöszmötölés az egész, és lámpafénynél eléggé nehezen kivitelezhető a csíkosság ellenőrzésének kérdése, ezért a legjobb természetes fénynél csinálni, amikor Editke is ébren van (nekem nem nagyon adatik meg az alvásidőben kreativkodás, mert akkor egyéb háztartási teendőimet végzem, hiszen hét közben dolgozok...), és akkor meg ő is kar festeni, ezekkel a cuccokkal viszont nem engedem neki, hogy pepecseljen. Van mikor ezt elfogadja, van mikor nem. Amikor nem, akkor Krisztián talál neki lent valami elfoglaltságot, pl bicajülés szerelést, vagy autótakarítást :D

Mártinak tetszett a tálca, bár arról pont nem csináltam képet, de a gyerekekről igen.
Ez a kedvencem:

Ezek meg, hogy a család nem fb-os tagjai is lássák, volt torta is meg mindenféle bolondságok:

Ez meg azért, mert most találtam meg, és nagyon vicces :D